Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-30 / 170. (1208.) szám

4 ^IWíM-TVVAÍi^ARHrRLAB !A TUDOMÁNY ÚJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról V. A föld körü­l keringi a napot Utánnyomás tilos A földnek van még egy harmadik mozgá­sa is, amelyben azonban a naprendszer min­den egyes tagjával együttesen vesz részt. Egész naprendszerünk ugyanis 20 km-es se­bességgel rohan tova a világűrben az alfa Sziriusz felé. (Folytatjuk.) Autocar-háború Páris utcáin Mi maradt vissza a franciákban az egynapos inflációból ? Az utazóirodák trükkjei a tüntetőkkel szemben — Belotte-partik a parlament előtt — A P. M. H. tudósítójától — mert az egyenlítő minden pontja másodper­­cenkint csak 465 méterrel, tehát még fél kilométerrel sem fordul el. A föld azonban nem egyenletes sebes­séggel végzi keringését. Napközelben a leg­gyorsabban, naptávolban a leglassabban ha­lad. A különbség körülbelül két kilométert tesz ki. Newton óta tudjuk, hogy napközel­ben a nagyobb sebességet a nap közelléte idézi elő, amely vonzóerejével sietteti a moz­gást. Az ókornak és a középkornak az volt a felfogása, hogy a világmindenség középpont­jában a nyugvó föld áll és körülötte keringe­nek az égitestek. A földet eszerint a felfogás szerint nyolc égburkolat vagy szféra keringte körül, amelyek közül az utolsó, a firmamen­­tum, az állócsillagokkal van kiszegezve és ez naponként háromszor fordult meg, míg a hét vándorcsillagnak, a Holdnak, Merkúrnak, a Vénusznak, Napnak, Marsnak, Jupiternek és Szaturnusznak szférája ezzel a kelet-nyugati irányú forgással szemben ellentétes irány­ban, egyenlőtlen sebességgel forog. A csilla­gok mozgására vonatkozó nézetek Ptolemeus (150-ben Kr. után) világképében nyertek be­tetőzést. Ezzel a földközponti rendszerrel szemben Kopernikus Miklós állította fel az új, heliocentrikus világképet, amely a világ­­rendszer középpontjába a napot helyezte és a földet az egyszerű bolygók sorába degradál­ta. Egy teljes évszázadba került, míg ez a világfelfogás diadalmaskodott. A tudós je­zsuita Riceioli 1651-ben megjelent Alma­­gestum nóvumában még komolyan foglalko­zott Kopernikus rendszerének megdöntésé­vel. Pedig ekkor már közben Kepler híres három tételének felállításával az utolsó ne­hézségeket is kiküszöbölte, míg Newton az általános nehézkedés elméletének bevezeté­sével az új tanítást megkoronázta. Másfélezer évig tartott tehát az igazság diadalra jutása. Ma már tudjuk, hogy a nap áll és a föld mozog. A föld, éppen úgy, mint a többi bolygó, körü­lkeringi a napot. Kezdetben ezt a pályát körnek gondolták, amelynek középpontjában áll a nap. A pontos megfigyelők azonban azt vették észre, hogy télen át a nap korongja nagyobbnak látszik, mint a nyári forróság idején. Ebből tehát önként következik, hogy a föld távolsága a naptól ebben a két évszak­ban nem lehet egyenlő, vagyis a föld nem keringhet köralakú pályán. A napkorongok nagysága között mutatkozó eltérés azonban nem látszott nagynak és így a földpálya elté­rése a kör alaktól sem lehet valami nagy. Egyszerű okoskodás volt ez, a tények lo­gikus megfigyelésén alapuló, és éppen ezért a tudományos vizsgálatoknak igazolniok is kellett ezt a tapasztalatot. Kepler óta tudjuk, hogy a földpálya nem kör, hanem, éppen úgy, mint a többi bolygónál, ellipszis. A nap en­nek az ellipszisnek a nagy tengelyében he­lyezkedik el, még pedig az egyik gyújtópont­ban. A nagy tengely két végső pontja a föld helyzetének két extremitását jelenti. Az egyikben a föld a legközelebb van a naphoz, ez a perihélium, napközelség, a másikban a legtávolabbra jut tőle, ez az atélium, a nap­­távolság. A pálya nagyságára vonatkozólag a csil­lagászat már elvégezte az összes pontos mé­réseket. A középkor és az ókor a napnak a földtől való távolságát alaposan lebecsülte, úgy gondolták, hogy a nap csak 1200 földsugárnyi távolságban van tőlünk. Hosszú időnek kel­lett elkövetkeznie, amíg felismerték a Vé­nusznak a naptányér előtti elvonulásából folyó következményeket. Érdekes, hogy ez a jelenség két teljesen különböző tartamú pe­riódusban ismétlődik. Van egy nyolc éves és van egy száz éves periódus. Például 1761-ben vonult el a Vénusz a naptányér előtt, azután 1769-ben, most száz éves szünet következett és akkor 1874-ben, majd 1882-ben ismétlődött meg ez a jelenség, amikor is számtalan csil­lagászati megfigyelés történt. Csak a mi utá­nunk következő harmadik generációnak lesz újra módjában a Vénusz átvonulását meg­figyelni, mert az legközelebb 2004-ben és 2012-ben ismétlődik meg. Az 1882 december 6-án történt Vénusz-átvonulás alkalmával könnyen elvégezték a csillagászati méréseket s az 1896. évi asztronómiai kongresszus meg­állapította, hogy a nap távolsága a földtől 23,439 föld­sugár, vagyis 149,481,000 kilométer. A nap közepes távolságát tehát 150 millió kilométernek vehetjük. Olyan távolság ez, amelyet a másodpercen­­ként 800,000 km-es sebességgel haladó fény­sugár nyolc másodperc alatt fut meg. Ebből most már meg lehet a pálya nagyságát is állapítani, ami 939 millió kilométernek felel meg. Ezt a pályát a föld egy esztendő alatt teszi meg, tehát sebessége másodpercenként 29,76 kilo­méteres. Bizony ez a sebesség meghaladja a képzele­tünket, mert felülmúlja a földi sebességek mértékeit, a szelekét, repülő ágyúgolyókét. Sőt felülmúlja a föld egyes pontjainak a ten­gelykörüli forgásból származó sebességét is. Paris, julius 29. Az utóbbi napok politikai eseményei és a valutáknak ideges ugrálása alaposan megvi­selték a párisiaknak az ilyesfajta izgalmakhoz nem szokott idegeit Mióta azonban a minden üdvöt ígérő nemzeti egyesülés kormánya meg­alakult és Poincarénak sikerült, ha talán ideiglenesen is a heterogén elemeket egy olyan egységgé kovácsolni, amely a hideg zu­hany erejével hatott a túlfeszített idegekre és amely visszaadta a már veszni kezdő önbizal­mat ahhoz, hogy az ország rákfenéjét mégis csak sikerülni fog orvosolni, a közhangulat lé­nyegesen megváltozott és csak két vonást tar­tott meg Páris arca az ideges napok karakte­réből. Először azt, hogy még minden este ös­­­szegyűl a tömwg a parlament épülete előtt, hogy a jobb- és baloldali érzelmű embe­­rek hangosan, vagy kevésbé hangosan, de mindenkor dühösen kifejezést adjanak politikai meggyőződésüknek és hogy gigantikus oszlopok alatt megvitassák az­­ eseményeket. Ez a szokás kezd lassanként már beleik­­tatódni a napi programba és sokan nem is tudnák talán a vacsorájukat megemészteni, ha esténként el nem látogatnának a „fórumra" egy kis parázs politikai vitára Éppen úgy, mint ahogy nálunk a kaszinóba eljárnak es­ténként politizálni, a pak­siak közül sokan ott kaszinóznak a mogorva kinézésű Parlament árnyékában. A hasonlóság annyival is megle­pőbb, mert még a kártyaparti sem hiányzik. A Szajna partján friss befőtte partiek alakulnak, mióta az események nem peregnek olyan mo­­ziszerű gyorsasággal, mint ahogy azt a feliz­gatott kedélyek megkívánnák. A másik megmaradt szokás: az idegenek szekírozása. Ezek ugyan már nem olyan veszélyesek, mint kezdetben, de még elég gyakoriak és bos­­­szantóak. Hl­ába irkálnak az újságok hasábo­kat ennek az esztelensége ellen, hiába fenye­getőznek az amerikai és az angol újságok, hogy ha ez így tart tovább, akkor a vagyono­kat Franciaországba hozó és elpocsékoló tu­risták bojkottálni fogják Párist és hiába me­rült fel egy hathónapos bojkottnak a kérdése a legkomolyabb formában, a tömeget nem le­het befolyásolni és csak folytatja kedvenc szórakozását, most már nem az elkeseredés­től, hanem egy már különös szenvedélytől ve­zetve. Amiként vannak szenvedélyes párisi emberek, akiket ellenállhatatlan ösztön kény­­szerit ha egy szép nőt látnak az utcán, hogy utána menjenek, éppen úgy vannak szenvedé­lyes párisi emberek, akik ha egy idegenek­kel megrakott autokolosszust látnak az utcán, ellenállhatatlan ösztön kényszeríti őket, hogy a botjaikat a levegőbe emeljék, ökölbe szorí­tott kézzel megfenyegessék őket és válogatott inzultusokkal illessék. A Nagy boulevardon, amely olyan szere­pet játszik Páris életében, mint Pesten a Nagykörút, minden este fenyegető magatar­tású­ csoportok alakulnak azokon a helyeken, ahol az utazási irodák autócarjai felveszik az idegeneket a „Paris bi night“ körutazásra. Ez a legjobb alkalom a tüntetésre, a hely, az idő pontosan meg van állapítva, biztosra le­het jönni, nincs tévedés. Ha ugyan összeté­vesztik is a hollandus kakaókereskedőt a dél­amerikai ültetvényessel és a szőke svéd turis­tákat a szabad Amerika szabados polgáraival, abban biztosra mennek az érzésükben, hogy mind a frank megkontreminálásán gazdago­dott meg. Gazdagok, megelégedetten mosoly­gók, jó ruha van rajtuk és az asszonyokon több ruha és kevesebb festék van, mint a fran­cia nőkor­. Mind­ez untig elég ahhoz, hogy a párisi utca embere úgy az egyesekben, mint az összesekben a disznófejű nagyurat lássa, hogy megalázódnak érezze magát, hogy mo­zogjon és hogy mikorra az autócárok megtel­nek pont kilenc órakor, elkezdjen kiabálni, botokkal a levegőbe hadonászni, tüntetni és megrohamozni az autókat. Szerencsére azon­ban mindig elegendő rendőr van a helyszínen­ és komolyabb baj nem történik. Az idegenek, akik közül természetesen senki sem érti a pá­risi argóiban feléjük kiáltott gorombaságo­kat, kezdetben kérdésekkel rohamozták meg a guidet, hogy mi történik, miért van ez a tün­tetés, mit akarnak ezek a botokkal, miért fe­ny­egetődznek? A guide menyugtatja őket hogy semmi az egész, kommunista tüntetés a fascisták ellen. És a jámborok még megelége­dettebben mosolyognak mint előbb. Hogyne, hiszen a programon kívül még kommunista tüntetést is láttak Párisban. És hálásan moso­lyognak a zúgó és fenyegetődző tömegre, mint akik ezt a nem várt örömet megszerezték ne­kik. Mivel azonban az idegenellenes tünteté­sek csak nem akartak elcsendesedni és az ide­gen turisták kezdték észrevenni, hogy kik el­len tüntetnek a „kommunisták", az utazási irodák cselhez folyamodtak. Pár nappal eze­lőtt hiába gyűlt össze a tömeg a régi indulási és beszállási helyeken, hogy méltó fogadtatást rendezzen az idegeneknek és hogy kikiabálják magukból a másképpen utat nem találó haza­­fiságot, csak hűlt helyét találták mindennek. Sem idegenek, sem autócarok, sem rendőri ké­szültség. Mi történt? Eltűntek volna az idege­nek Párisból? Dehogy. Csak egy fél órával a megszokott indulási idő előtt és három utcá­val odébb egy-egy kis mellékutcában kereke­dett fel a társaság. Kijátszották őket csúfo­san. Természetesen az elégedetlenség még nagyobb volt mint máskor és azok ellen a fran­ciák ellen fordultak akik elősegítik az anglo­­saxor rablóhadjárat sikerét — az utazást ren­dező irodák ellen. A párisiak egy-egy különálló idegent még csak elbírnak valahogy. Rosszul leplezett utálattal, de elbírják. De ha egy ilyen óriási autót lát idegenekkel megrakva, azt már nem bírják el. Egy ilyen külföldiekkel megrakott autócar vörös posztó a szemükben. Az autócar és az amerikaiak és angolok fogalma eggyé forrott a szemükben. A gyűlölt, az utált anglo-saxonoké, a hűt­len szövetségeseké, a rablóké, akik el­­­­hagyták a franciákat, akik nem segítik őket, akik kifosztják őket a vagyonukból és akiknek a mosolyában a káröröm mo­solyát látják. Most éppen olyan­ fanatikusan gyűlöli a tö­meg őket, mint amilyen fanatikusan lelkese­dett értük a háború alatt Mit csináljanak az utazási irodák, hogy a klienseiket megvédjék ennek a gyűlöletnek a kitörései ellen és az utcákon az ilyen ang­­lo-saxonokkal megtöltött autócarokra vadászó csőcselék inzultusai ellen? A franciák igen szellemesek. Egyszerűen belga zászlót akasztanak előre és hátra az autó masztodonokra, lobogó nagy fe­kete-sárga-vörös zászlókat. Soha annyi belga zászlóval felékesített autó­car nem szaladgált az utcákon, mint most. Mintha egész Belgium itt görögne Párisban. Pedig dehogy. Az egész csak trükk. A belga zászlós kocsikon amerikaiak és angolok gub­basztanak. Ha meglátnak egy ilyen belga zászlós autószörnyeteget a párisiak, nem kiabálnak, nem d­­höngenek, nem fenyegetőznek. Ellen­kezőleg, ilyenféleképpen nyilatkoznak: — t— Belgák? Ca, va. Szegények. Nekik is I \ ' \ 1926 július 30, péntek. mennyi bajuk van a frankkal! Vive le Bel­­giqen — és résztvevő szemekkel néznek reá­juk, így egyelőre a kérdés el van intézve. De mi lesz akkor, ha erre az alig két napos fris­­seségű trükkre is rájönnek? B. A. Ellesett párisi írói törzsasztalszellemességek — A P. M. H. eredeti riportja — Páris, július vége. — A szerencsétlenség eltávolítja a bará­tokat egymástól! — sóhajtja egy még be nem érkezett. — Ellenkezőleg! Pont az ellenkezője igazi A szerencse választja el egymástól a barátokat. A szerencsés művésznek lehet mindene: nagyszerű lakása, nagyszerű felesége, csak egy pénze, sikere, nem: barátja nincs! A be nem érkezett peches művésznek pedig, ha semmije sincs, barátok feltétlenül körülveszik és támogatják a maguk semmijé­ből. Anatole Francé, Maurice Barrés, Jules Lemaitre, Francois Coppée nem szívlelhették egymást, de Verlainet mindnyájan tisztelték és szerették- Akartok jó sajtót? Rendben van! De ha a sajtószózat így kezdődik, hogy: „Nagy reményekre jogosító író,óva­kodjatok attól, hogy a remények valóra vál­janak!” — Egy irigy barátnak olyan szaga van, mint egy ellenség holttestéé. • — Nem adom el magam! — ordit torka­­szakadtából egy fiatal író. — Kiadtál már könyvet? — kérdi egy soha be nem érkezett öreg, tett.—­ Hogyne! — feleli büszkén a kérdő­— Na látod: könyved ára ára 7­50 frank és a könyvkereskedésekben mindenki meg­veheti. Tehát eladtad magad. Az már aztán más lapra tartozik, hogy a kutya sem vesz meg. • * — A következő ceremónia életbelépte­tését javasolom! — kiáltja egy kivénhedt író. — Minden évben legalább egyszer üljenek össze a beérkezett és a be nem érkezett írók­ A tizenkét leghíresebb mossa meg sorra a szerencsétlen névtelenek lábát. De a névtele­nek feltétlenül így szólnának nagy és híres testvéreikhez: „Miért mossátok lábainkat, őh testvérek? Miért nem nyaljátok talpainkat? Mert csak akkor hinnők el Nektek, hogy tisz­teltek minket, ha ezt megtennétek... * Egy híres író megy el az asztal mellett és rá sem hederít a fiatalokra. — Könnyű neki! — kezdi egy öreg fia­tal. — Reggel felkel, megnézi az órát és így szól: most befekszem a fürdőkádba, azután reggelizek és pizsamába öltözöm. Az ötlet... — Az ötlet? ■— fordul vissza a híres író, aki az öreg szavait hallotta. — Az ötlet rend­szerint ugyanaz és lényegében a következő: ha most leülök írni, új, még meg nem szüle­tett regényemre 300.000 olvasó vár. — Háromszázezer házmesternő! — vág közbe gúnyosan az öreg. — Jobb, mint háromszázezer háztulaj­donosnő! —■ feleli a híres és nyugodtan tá­vozik. •A Követelések összeírása Oroszország­gal szemben. A külügyminisztérium újból összeírja a csehszlovák állampolgároknak Oroszországgal szemben fennálló magánköve­teléseit, amelyek a forradalmi vagyonkisajátí­­tás következtében állottak elő. A cseh lapok értesülése szerint eddig nemcsak cseh, ha­nem német és magyar igénylők is jelentkez­tek. — Szent István-hét Budapesten. Budapestről jelentik: Szent István hagyományos ünnepe az idén augusztus 18—25. között. Szent István-hétte b bővül. Ez a hét az egyházi ünnepen kívül gazdag látványosságot fog hozni. Miután a főváros ezzel kapcsolatban nagyobb arányú külföldi látogatásra számít, a Máv­ és a dunai haj­ósvállalatok egyaránt 50%-os tarifakedvezést adnak bárkinek, az bár­mely állomásról, tehát a külföldről érkezve is, augusztus 18-án hajnali 1 óráitól augusztus 21-én éjjel 2 óráig jegyet vált Budapestre. A féláru ked­vezést úgy oldották meg, hogy Budapestre teljes árért lehet utazni, visszafelé azonban — a Buda­pestre váltott jegy felmutatása ellenében — ingye­nes lesz az utazás. A hajójegyek a Dunán már B­ácstól kezdve élvezik a féláru kedvezményt. Eb­ből az alkalomból a Budapestre érkező külföldiek nagy vízumkedvelést is fognak élvezni, előrelátha­tóan 1 aranykoronás alapon, amelyet mindenki ki­vétel nélkül igényelhet. Azoknál az utasoknál, akik oly külföldi helyekről indulnak el, ahol magyar útlevélkiáhító szerv nem működik, a szükséges ví­zumot a mérsékelt olíj lerovása ellenében a határ­átlépésnél fogják kiadni. Ajánlatos, főleg csopor­tos látogatásoknak előre, legkésőbb augusztus 10-ig való bejelentése Budapest Székesfőváros Idegen­­forgalmi Hivatalánál (Budapest, IV., Haris-köz 19. Ez esetben az elhelyezésről a bejelentett igények­nek megfelelően előzetes gondoskodás történik. Azokat, akik bejelentés nélkül érkeznek meg Pu­si­npest­re, minden főpályaudvaron külön elszállá­soló megbízott veszi majd gondoskodásába.

Next