Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-15 / 285. (1619.) szám

1927 (Iccomber 15, csütörtök. A magyar diákszövetségek a román diákságnak a nemzetközi diák sín­zésiSn­­ való kizárását követelik A Turul bajtársi sztetsés fegyveres elégtételt követel a r­om­án diákszövetségtől . A román kormány szigorú mag­óriást isár a vérengző diákokkal szemben Budapest, december 14. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Magyar Protestáns Diákszövetség a nagyváradi diák­­kongresszus ügyében gyűlést tartott és meg­botránkozását fejezte ki azon véres esemé­nyek felett, amelyek a kongresszus alkalmá­val Erdélyben lejátszódtak. A diákszövetség feliratot intéz a nemzet­közi diákszövetséghez, a CIDE-hez, amelyben a román diákszövetségnek a nemzetközi szövetségből való kizárását kívánja. A Turul bajtársi szövetség, amely tudva­levőleg a magyar diákbajtársi egyesületek központi szövetsége, levelet intézett a buka­resti román diákszövetséghez. A levélben mély megbotránkozásukat fejezik ki azon ese­mények felett, amelyek Nagyváradon, Kolozs­várott a román diákkongresszus alkalmával­­ játszódtak. A minden emberi jóizlést megcsúnfoló erő­szakoskodások, amelyek ártatlan és ma­gukat védeni nem tudó magyar embere­ket kívántak áldozatul, a magyar diák­szövetségeket retorzióra kényszerítik. A Turul bajtársi szövetség fegyveres elég­tételt követel a román diákszövetségtől az ár­tatlanul kiöntött magyar vérért. Felhívja te­h­át a román diákszövetséget, hogy nevezzen meg két egyént, aki a tárgyalásokat folytassa és egy tagot, aki a fegyveres elégtételt meg­adja. A Turul bajtársi szövetség a maga ré­széről Raisz Rezső dr. és vitéz Bánsághy György dr. tagokat nevezi meg segédekül, a fegyveres elégtételt adó tagot pedig később jelölik ki. A Turul bajtársi szövetség reméli és elvárja, hogy az a román diákszövetség, amely fegyvertelen embereket támadott és inzullált, a fegyveres elégtételadás elől sem fogja magát kivonni. A Turul bajtársi egyesületben remélik, hogy Románia meg fogja jelölni azt a semle­ges államot, ahol a lovagias tárgyalásokat le­folytathatják és a párbajt megvívhatják. Amennyiben Románia diákszövetsége kitérne a­ fegyveres elégtétel elől, a Turul bajtársi szövetség szintén a nemzetközi szövetséghez fog fordulni és kérni fogja a román diákszö­vetség kizárását. A régenstanács és a megalázott zsidóságI Bukarest, december 14. A román kor­­­­mány a nagyváradi események ügyében folyó vizsgálatról rövid kommünikét adott ki. A kommüniké szerint a nagyváradi diákkon­gresszus készületlenül találta a polgári és ka­tonai hatóságokat. A kormány a bihari prefek­tust, valamint a nagyváradi és a kolozsvári rendőrprefektusokat áthelyezi és amennyiben bebizonyosodik, hogy vétkesek voltak a vé­rengzések megakadályozásában, szigorúan meg is büntetik őket. A diákok ellen teljes erővel megindult az eljárás. Kolozsváron 49, Nagyváradon 53, Buka­­­restben pedig 11 diákot tartóztattak le a vérengzés miatt.­­A többiek ellen folyik az eljárás. A le­tartóztatott diákokat a kolozsvári és a buka­resti haditörvényszék elé állítják. A vétkes diákok közül az ösztöndíjasokat kizárják az egyetemről, a többiek felett pedig az egyete­mi tanács ítélkezik. A hatóságok a rombolás egész területén megkezdték a kár felbecsülé­sét. A régenstanács a lerombolt zsidótemplo­­mok kijavítására 5 millió lejt adományozott. A tegnapi nap folyamán a bukaresti zsi­dó kultúrtestület vezetője, Fieldermann szená­tor kihallgatáson jelent meg a régenstanács előtt. Hosszabb memorandumot nyújtott át a pusztításokról. A régenstanács sajnálkozását fejezte ki a szenátor előtt a megtörténtek fö­lött és meghatalmazta őt, hogy zsidóság előtt fejezze ki a régenstanácsnak sajnálatát és részvétét s azon ígéretét, hogy a bűnösök a legszigorúbb büntetésben fognak részesülni. A román csendőrfőparancsnok­ fölháborodása Kolozsvár, december 14. Bethlen György gróf, a Magyar Párt elnöke, táviratot intézett Duca bel­ügyminiszterhez, akitől jogsegélyt kért a legutóbbi erdélyi véres diákzavargásokkal szemben. Duca belügyminiszter a kolozsvári sziguranca vezetőjé­hez, Viaimhoz intézett sürgönyésben válaszolt Beth­len távirati megkeresésére. A belügyminiszter sür­gönyében arra utasítja a kolozsvári szigurancafe­­lnököt, hogy közölje Bethlen György gróffal, hogy Erdély városainak a jövőben nem kell félniük ha­sonló rombolásoktól, mert a belügyminisztérium részéről a legszigorúbb intézkedések megtörténtek. Duca belügyminiszter utasítására tegnap Ko­­lozsvárra érkezett Davidoglu országos csendőrfő­­parliiztánok, hogy a vizsgálatot a diákrom­bolások ügyében lefolytassa. Amikor Davidoglu a rombo­lásokat látta, kijelentette, hogy a bukarestb­e érkezett jelentések meg sem kö­zelítették azt, ami Kolozsvárott a valóságban történt A kormány tagjaival való megbeszélés és a tőlük kapott felhatalmazás alapján kijelentette, hogy a kormány minden kitts meg fog téríteni. Davidoglu csendőrfőparancsnok a kolozsvári rendőrhatóságok vezetőivel körutat tett azután városban és mindenütt megtekintette a romboláso­­­kat. Amikor az egyik lerombolt zsidó templomhoz érkezett, Davidoglu annyira felháborodott a látvá­nyon, hogy idegesen fordult Stntescu alezredeshez, akit nemrégiben helyeztek át a regálból a kolozs­vári rendőrség élére s azután a bizottság tagjainak füle hallattára így szólt a rendőrparancsnokhoz: — ön katona, alezredes? Szégyelje magát. N­a nem érzett magában elég erőt a felkavart indula­tok megfékezésére, mondott volna le! Hogy az üz­leteket szétrombolták, azt még meg tudom magam­nak magyarázni azzal, hogy nem volt elegendő embere,­­Ie hogy a zsidó templomokat egyáltalában nem őriztette és eltiltta a leggaládabb vallás­­gyalázást, azt m­ár megb­ocsáthatatlan bűnnek minősítem. Alezredes ur, elmehet! Stalescu ezredes hebegve próbált védekezni, sói elkesereue soDen sírva ia^aui, ue i­ aviungiu n­­i degoa Intett és a rendőrparancsnoknak el kellett­­ lépnie. A közszemle végén Davidoglu kijelentette, hogy lesz gondja arra, hogy a kolozsvári esemé­­­­nyek miatt felelősségre vonják a hatóságokat, mert azoknak bűnös hanyagsága idézte elő a rombolást, s „Nasty várad Románia nyugati ablaka. Kolozsvár, december 14. Vasárnap délben diákság vezérei megjelentek a kolozsvári rendőr­ a hatóságok vezetőinél és kijelentették, hogy garan­ciát vállalnak a rendért és nyugalomért, h­a a szom­bat este letartóztatott harminc diákot huszonnégy órán belül sza­badon bocsátják. A diákkiküldöttek, miután tagadó választ kaptak, felháborodással távoztak. Az erdélyi lapok, a szigorú cenzúra ellenére, még mindig részletesen foglalkoznak a nagyváradi, bánfih­unyadi és kolozsvári d­iá­k­tünt­etések ügyével. Különösen nagy feltűnést keltett a Kolozsvárt meg­jelenő Siebenbü­rger Deutsches Tageblattnak, az erdélyi németség lapjának vezércikke, amelynek cikk­e: „Nagyvárad és Kolozsvár Szent Bertalan éj­szakája". A lap többek között ezt írja: I­a az állam a diákokat, a kapitányokat, meg őrnagyokat, a kicsiny és nagy szélhámosokat, a csendőröket és rendőröket nem bünteti meg, akkor felbomlan­ak a belső kötelékek és a kí­vülről fenyegető baj pusztító viharrá erősödik. A Balkán közelében nem szabad a tűzzel játszani. Nincsen más segítség, mint az, hogy a rákfenét kí­méletlenül ki kell irtani a pxolgári és katonai tes­tületek testéből. A kolozsvári román nyelvű Patria így fejezi be az erdélyi diákzavargásokról irt cikkét: Mosoiu tábornok Bukarestiben egyik kortesbeszédében azt mondotta, hogy Nagyvárad Románia nyugati ablaka. Na, hiszen szép kis látványosságot rendeztek meg ebben az ablakban Európa szemetátlára. - 1HW | ------~ — . |f| Ékszer, arany- ezüstáru I tradíciós kvalitásban Weinstahl Móricz ékszerész! Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. | Az erdélyi események megbuktatták a román kormányt? Páris, december 14. A Chicago Tribüne szerint Titulescu jegyzékben válaszolt a bu­karesti amerikai követ tiltakozására Keller amerikai kapitány Nagyváradon történt inzul­­tálása ügyében. Titulescu a jegyzékében azt ál­l­ítja, hogy Keller kapitánynak érdekeltsége volt a Nagyvárad cím­ű lapnál, amely a diák­ságot támadta. Amikor a román diákság a lap nyomdájába tört és azt lerombolta, Keller kapitány — Titulescu jegyzéke szerint — megfenyegette a diákságot az amerikai lobo­góval, sőt a román diákok ál­lása szerint re­­volverrel is megfenyegette a diákokat, jólle­het az YMCA képviselőjeként tartózkodott Nagyváradon. Ez a fenyegetőzés a diákokat annyira felháborította, hogy rátámadtak a ka­­pitányra. A lap ezzel szemben megállapítja, hogy a diákság tőrrel és kitört ablakok cse­repeivel támadt az amerikai kapitányra. kapitány menekülni igyekezett s közben esz­­­méletlenül bukott el a földön. Szemtanuk állí­tása szerint — írja tovább a lap — a katonaság is a diákokkal tartott. Amikor ugyanis Keller kapitány eszmé­letéből magához tért, a katonaságtól kért se­gítséget, akik azonban nem hallgattak rája és a nagy vérveszteség következtében órákig tartott, amíg egyedül lakására tudta vonszol­ni magát. Az orvosok többek között két mély szúrást állapítottak meg a szíve tájékán. Az amerikai követ közbelépésének hatása alatt — a lap szerint — valószínű a román kormány bukása. Titulescu ugyanis tudomására adta Bra­­tianu Vintillának, hogy az eset igen rossz benyomást keltett a külföldön és tönkre­tette eddigi fáradozásait, amelyekkel Amerikában, Franciaországban, Angliában és Genfben Romániára nézve ked­vező atmoszférát igyekezett teremteni. Elítélő francia visszhang Páris, december 14. A Populaire megbíz­ható hírek alapján részletes tudósítást közöl az erdélyi diákzavargásokról. Leírja a már ismert részleteket, különösen kiemeli, hogy Nagyváradon az üzletek és zsinagógák­ tönkre­­rombolásán kívül a katolikus klubot és a püs­pöki palotát sem kímélték meg az embersé­gükből kivetkőzött román diákok. Hangsú­lyozza a lap azt is, hogy mindez a csendőrség és rendőrség, valamint a katonaság szeme lát­­tára történt. Végül azt írja a lap, hogy meg­torlásként a románok az áldozatokat tartóz­tatták le. Az elégedetlenség állandóan nö­vekszik Erdélyben és nagyon valószínű, hogy a kormánynak hamarosan le kell mondania, azaz a svájci mintájú, vagy amint Masaryk elnök javasolta, a belga mintájú föderalizálás még mindig nem következett el. K­ontny kommunista állást foglal a m­ili­­tarizmus és a cenzúra gyakorlata ellen. Az el­nök többszöri figyelmeztetése dacára elkob­zott cikkeket idéz. K­ruhán elnök bejelenti, hogy át fogja néz­ni a jegyzőkönyvet és a házszabályok 9. §-a alapján fen­tartja magának a jogot egyes káté­telek esetleges törlésére. (Közbekiáltások a kommunisták részéről. Újabb cenzúrát Disz­­kreditálja a parlamentarizmust! Az elnök rendreutasít egy kommunista szenátort.) Kovalik szlovák néppárti Srobár tegnapi beszédére válaszolva kijelenti, hogy minden szlovák szlovák pártba tartozzék. Srobár a szo­ciáldemokratáknál és nemzeti szocialistáknál keres szövetségeseket. Srobár saját klubtársa, Hodzsa ellen is fordul és a néppártnak adres­­­szált támadása is Hodzsának szólt. Szónok ki­váncsi, váljon az agrárpárt milyen álláspontot foglal el majd Szobhár tegnapi beszédével szemben. Kifogásolja a külügyminisztérium 14 milliónyi propagációs s 11 milliós hírszolgála­­ti tételét. Ezután felszólalt Pollack német szociál­demokrata, Hampel kommunista, majd Grossch­mid Géza dr., az országos keresztény­­szocialista párt szenátora mondta el nagysza­bású beszédét, amelyben részletesen kitért a magyarság összes pa­naszaira és visszautasította Pocisk durva magyarellenes támadásait. Beszédét teljes terjedelmében lapunk legkö­zelebbi számában közöljük. N­ucsera kommunista bejelenti, hogy párt­­­­ja elvben nincsen a szociális biztosítás módo­sítása ellen, de a módosítás csak a biztosítás javítására irányulhat. Német kritika a földreformról Neuilnser német szenátor smrüs kritikája lenes külpolitikájáról . A szenátus mai Alisé — Novák cseh nemzeti szocialista felszólalá­­sa után Slaru­ német nemzeti párti emelkedett szólásra. Különösen a földreform kérdésével foglalkozott részletesen beszédében. Felem­lítette, hogy már a forradalmi lésen elhangzott beszédek is azt nemzetgyű­mutatják, hogy a földreformnak egyetlen célja a csehe­­sítés volt. Ezt megerősítették azok a cikkek és beszédek, amelyek 1019-ben jelentek még meg s amelyeket a szónok most idézett. Mind­ezekből kitűnik, hogy a földreform célja elsősorban az volt, hogy a németség és magyarság kezéből kivegyék a földeket s azokat cseheknek juttassák. Megcáfolja azt az állítást, mint hogyha a földbirtokok kicse­rélése nyolcvan százalékban önkéntes meg­egyezés alapján történt volna. Ez a kicseré­lés rendszerint hatalmas felső nyomásra tör­tént, mert különben kisajátították volna a­­ földeket. Most, hogy a földreformot már csaknem egészen végrehajtották, sor kerül az erdők államosítására, ami ugyancsak azt célt szolgálja, amit a földreform, vagyis, hogy a ennek révén is számos cseh családot helyez­zenek el a nemzetiségek által lakott terüle­teken. Utána Nem­ec cseh nemzeti demokrata beszélt. Prága, december 14. A szenátus mai ülé­­­sén, melyet Hrubán elnök fél tíz órakor nyitott meg, nagy feltűnést keltett Me­­dinger német keresztényszocialista szenátor támadása Benes külpolitikája ellen és Kova­lik szenátor kritikája Srobárról. Medinger német keresztényszocialista ki­jelenti, hogy pártja, mint a kormánytöbbség tagja is önálló kritikát gyakorolhat külpoliti­ka fölött. Benes külpolitikájával nem érthet egyet, mert a külügyminiszter múltját nehe­zen leh­et elfelejteni. Azt hiszi, hogy a jövőben maguk a esetiek is egész más színben fogják Benes életművét megítélni, h­iba volt a régi monarchia szétrobbantása anélkül, hogy a szétválló államtestek a gazdasági egyesülést biztosították volna. Benes munkája a lefegy­verzés körül eredménytelen s itthon emelked­nek a katonai kiadások. Kétségtelen eredményeket ért el a dön­­tőbíróságok létrehozásánál. Annál érthe­tetlenebb volt előttünk az, hogy a kül­ügyminiszter egy olyan memorandumot juttatott a népszövetség tagjaihoz, amel­­­lyel tulajdonképpen saját művét ásta alá. Nem vonjuk kétségbe Benes azon népszö­vetségi sikerét sem, amellyel megakadá­lyozta a hatásos kisebbségi védelem meg­valósulánát. Benes fő gondolata abban rej­lik, hogy szoros kapcsolatot teremtsen a távoli államokkal — a közeliek helyek­. Ez a koncepció nagyon mesterkélt. Amilyen józan és okos Emes mint egyén, államférfinak mégis épp oly romantikus. A Franciaországgal való kapcsolatok gazdasá­gilag nem használnak, sőt nagyon drágák. A Jugoszláviával, Romániával és Lengyel­­országgal való szoros kapcsolat k­ön­­­nyen komplikált és hátrányos viszályok­ba sodorlat bennünket más államokkal szemben. Benes a békeszerződéseket egyszer revideál­­hatóknak tartja, máskor a limine visszautasítja a revíziót. Az állam áldása volna, ha a Magyaror­szággal való feszült viszony megenyhülne. A szónok Ausztriának Németországhoz való csatolását szükségesnek véli Pártjának kül­politikai programja: svájci semlegesség minden katonai kon­venció nélkül. Az elkövetett hibákat bé­kés úton és a népszövetségi paktum 16.-ik szakaszának alkalmazásával kell jóvátenni. Bent az országban vissza kell állítani az egyensúlyt igazi kiegyezéssel, majorizálás és oktrot nélkül. Pártja akti­vízim­ást folytat, de annak logikus következménye: az államnak csel­ieivel­ szlovák jellegűvé való átalakítása Karinkovics békekészsése Belgrád, december 14. Marinkovics kül­ügyminisztert a napokban diiákküldöttség ke­reste föl, amely előtt a külügyiminiszter fel­tűnést keltő pacifista beszédet mondott. Ma­­ri­n­kovics kijelentette, hogy bízik abban, hogy a népszövetség a rendelkezésére álló eszközökkel el fogja érni céljait. Le illetet­len­ség — mondotta többek között —, hogy a nemzetközi konfliktusoknak továbbra is a háború legyen az elintézési módja. A háború semmiképiben sem lehet a civilizált népek eszköze. A civilizált világnak hinnie kell az ölék békében. Marinkovics beszéde elsősorban azért keltett nagy feltűnést, mert éppen Európa egyik viharsarkában hangzott el A valorizálás is veszat a magyar képviselőteáz elől! Budapest, december 14. A képviselőház mai ülésén több apróbb jelentőségű javaslat­­ letárgyalása után megkezdte a valorizációs javaslat tárgyalását. A­­ ház minden valószínű­ség szerint szombaton megy karácsonyi szü­neted

Next