Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-01 / 125. (1752.) szám

i Ma­­utmunk 12 aszfal w.W&***m\**& J3T | VII. évf. 125. (1752) szám . Péntek 1928 június 1 ’-A\kWARHIMvM> ’Ban ievi­­ve! márnáim mmmmmarm^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága­­ I, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: L ' nolitikai nanil„ évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Fosaertesatö: politikai napilapja Felelős szerk.II: hivatal: Prága II., Panská ul 12-111. - Te­havonta 38 Kö. Esvek szám­ára 1-20 K? OZUMM­I LASSLÖ FÜRGACH GÉZA lefon:30311.-Sürgönyeim: Hírlap, Praha yi Róma erkölcsi és anyagi elégtételt követel Jugosz­ lngal értesülés szerint az olasz jegyzékek éles hanguak — Barrikad­­hme&k Belgrádban — Kommunistai munkások a tüntető diákok közt A szkupstina ülését az ellenzék ohstmkciója meghiúsította — Zárában nem sértették meg a jugoszláv konzult .Belgrád, május 31. Bár a belügyminisz­térium széleskörű és szigorú intézkedéseket tett a rend fentartására és további tünteté­sek megakadályozására, tegnap Belgrád ut­cáin megismétlődtek az olaszellenes tünteté­sek. Délelőtt egy nagyobb diákcsoport beha­tolt az egyetem aulájába és tiltakozó gyűlést rendezett, amelyen kifakadások hangzottak el a rendőrség és az egyetemi rektorátus ellen. A diákok határozatot fogadtak el, amelyben a diákotthon körüli események­ért felelős rendőri büntetését­ követelik. közegek szigorú 'meg­Ehhatározták egyúttal azt is, hogy felírnak a szkupst­inához s fel­­iratukban kérik, hogy a nettunói egyez­mény ratifikálását a parlament vegye le a napirendről. A gyűlés után a diákok zárt sorokban vonultak ki az utcára és tüntető menetté formálódtak, de a rendőrség idejé­ben közbelépett és szétzavarta a tüntetőket. vet páholyában Marinkovics ill. külügymi­niszter is jelen volt s az olas zeilenc­. kifaka­­[­dások hallatára kénytelen volt eltávozni a­­ színházból. A színházépületből kiözönlő kö­­­­zönséget rendőri osztagok várták és a kar­­­zat tüntetői közül többeket letartóztattak. A magi lelődő és mindjobban elfajuló diáktüntetés­r­e való tekintettel a belgrádi J egyetem­re’ .a az egyetemi előadásokat három napi­­párt lezáratásfg szüntette és az egyetem ka­ Az óla­­ tüntetések enyhék Milánó, május 31. Veronában tegnap­­ este a fascista fiatalság és a diákok viharos­­ tüntetést rendeztek a Dalmáciában lejátszó­­­­dott események miatt. A kormányhat­óságok­­ erélyes kézzel nyomták el az olasz városok­ban fel-felrobbanó szerbellenes tüntetéseket és a kormány szigorú utasításainak tulajdo­nítható, hogy a fascista fiatalság tüntetései újabban sehol sem jutottak komolyabb rend­­i zavarásig. ítélet ■) (fi.) Prága, május 31. A nagy bünper, amelyben tegnap este hozta meg igazságos ítéletét a prágai esküdt­bi­róság, szinte előzmény nélkül áll a bün­­ügyek történetében és egészen bizonyos, hogy a kriminológia még sokat fog foglalkozni an­­nak lélektani és társadalomtudományi vo­­natkozásaival. Michalko, Klepetár és Siikor­­ky ugyanis az úgynevezett int­ellek­tuel­lek elegébe tartozott és mivel eddig talán még odasem f­ord­ult elő, hogy három művelt em­­­ber az alatt a vád alatt áll, hogy ily szörnyű baztett elkövetésére előzetesen összebeszélt •<s szövetkezett, nem egészen jogosulatlan az­­ állítás, hogy ez a bűnpör az intelligencia válságának egyik jellemző megnyilvánulása. A l lélektani és társadalomtudományi vonat­­kozásokon túl azonban e pernek — bár a fő­;­ár’gyalási elnök elismerésre méltó tárgyila­g­ossággal annak kidom­borítását megakadá­­l­yozta — bizonyos politikai háttere is van. Mi­c­halka, aki a vádlottak triászának középpont­­­ában áll, ugyanis változatos közéleti pályát­­ ütött meg és így a legnagyobb igyekezet­­­­ellett sem lehet kikerülni, hogy a bűnpör­lemzésénél ne érintsük azt a politikai miliőt­­, amelyben nevelkedett és mozgott. Michalko a fatárgyaláson történt kihall­­atása alkalmával a politikai mártír és n­emzeti hős pózában tetszelgett. Elbeszélte léte történetét és a többi között arra hivat­­ozott, hogy már negyedik gimnazista korb­­an rész vett egy diákmozgalomban, amely alatt Apponyi Albert gróf, az akkori magyar ultuszmini­sz­ter negyven tanulót kizáratott z iglói gimnáziumból. E sorok írója maga is z iglói evangélikus főgimnáziumban végez­­i középiskolai tanulmányait, sőt ugyanan­­n­ak az osztálynak padjaiban ült, amelynek­ íichalko is növendéke volt és ámbár nem lrtja lehetetlennek, hogy az iskolában jól ta­­rtó, de az élet vizsgáján csúfosan elbukott sztálytársa szive mélyén már akkor is a­zlovák mozgalomhoz szított, mégis a legha­­b­ozottabban tagadni kénytelen, hogy ezt eztekkel is kimutatta volna. Az iglói gimná­­z­iumból a háború előtti nyolc évben, amikor­­­­ichalko ennek az intézetnek tanulója volt, s­enkit politikai okokból ki nem csaptak és s­enkinek nemzetisége miatt a haj aszál­a sem g­örbült meg. Ami magát Michalkót illeti, az i­gazság az, hogy tanárai, akik közül ma már­­ ebben a Temetőben nyugosznak, a szegény s­zlovák szülőktől származó diákot mindig fel­k­arolták. Tény az is, hogy — amint arról az ö­nképzőkör jegyzőkönyvedből bárki meggyő­­ődést szerezhet — Michalko több ízben, anélk­k­ül, hogy arra bárki is kényszerítette vagy ényszeríthette volna, részt vett a nemzeti ün­­ne­pí iépségeket megelőző versenyszavalatokon,­­ ] melyeknek győztesei azután a március 15-é­j j­nek vagy október 6-ának emlékére rendezett s)­­nnepélyesen elszavaltak­ a műsoron szerep­­ő hazafias költeményeket. Egyetlenegy epi­­ód sem emlékeztet arra, mintha Michalko g­imnáziumban nyíltan is síkra szállott volna zlovák nemzeti érzelmei mellett. Nem ő az egyedüli, aki így viselkedett, számtalan esetre hivatkozhatnánk, hogy má­sk is, akik ma ellenségesen viselkednek a magyarsággal szemben, nemcsak az iskolá­ján, de később is hangosan szavalták a­­ Talpra magyaru-t, magyar nemzeti szellem­ül áthatott színdarabokat írtak, fulmináns vezércikkekben magasztalták a magyar ál­­omeszmét, magyaros attilában jártak és szlo­vák érzelmeiket csak akkor fedezték fel, ami­­kor már rossz konjunktúra volt enni. Mi mindig a legmélyebb magyarnak tisztelettel viseltetünk azok iránt, akik szlovák nemzeti meggyőződésüket akkor is bátran és férfia­san hangoztatták, amikor ez hátrányokkal volt egybekötve, de engedtessék meg ne­künk, hogy a képmutatókról, a csúszó-má­­szókról és a kétszínűekről ellenkező vélemé­nyünk legyen. Nézetünk szerint nem jó nem­zetnevelési rendszer az, am­ely az ifjúságot alattomosságra neveli és mi sohasem tudnék a magyar tanulóifjúságnak azt a jelszót ki­­ adni, hogy anyagi vagy más előnyök kedvé­ért tagadja meg nemzetiségét és tettesse ma­­­­gát jó csehnek vagy szlováknak, hanem el­­­­lenkezőleg az államm és a nemzet iránti köte­­­­lességünknek azt tartjuk, hogy diákjainkat­­ mindig nyíltságra, őszinteségre és gerinces­­­­ségre buzdítsuk. Tőlünk igazán távol áll az a­­ szándék, hogy egy egyedülálló esetből általá­­­­nos következtetéseket vonjunk le, de Michal­­s­ko speciális ügyében az a véleményünk, hogy­­ nem süllyedt volna le oly mélyre, ha a kép­­­­mutató hazugság, amely az utóbbi években­­ jellemezte, már ifjúkorában második termé­­­­szetévé nem válik. Éppen azon a napon, amikor az érettsé­­­­gi bizonyítvánnyal a kezünkben, nekiindul­­­­tünk az élet útjának, dördültek el a szera­­­­jevói puskalövések­ és kezdetét vette az a­­ nyugtalan korszak, amelynek még ma sincs­­ vége. Michalko teológusnak iratkozott be, de hirtelen kitört feggyelmezetlensége miatt tá­voznia kellett a pozsonyi teológiai akadémi­áról és bevonult katonának.­­Amikor kitört a forradalom, egy szlovenszkói szabadcsapat parancsnokságát vette át, amelynek élén ő szállotta meg a Kassa-Oderbergi vasút men­tén fekvő városokat. Iglóra is ő vonult be el­sőnek és a gimnázium erkélyéről izgató be­szédben rohant ki hajdani tanárai ellen, akik sohasem bántották, hanem ellenkezőleg mindig csak gondját viselték. Nemsokára az első ungvári zsupán titkárja és valóságos jobbkeze lett, majd az iglói vasúti internátus élére került, ahol nemrég még maga is ne­velkedett. A Hodzsa által alapított „Sloven­­ská Politika" főszerkesztői széke volt a követ­kező állomás, majd Kassán a magyarság el­len uszító „Slovensky Vychod" vezetését bíz­­ták rá. E gyakori álláscseréknek magyarázata az, hogy már akkor mindenféle szabálytalan­ságokat és apró szélhámosságokat követett el és — amint a főtárgyaláson kiderült — már akkoriban tudták róla, hogy hamisan adta ki magát a varsói csehszlovák követség sajtó­­attaséjának. Egészen érthetetlen, hogy ily előzmények után miként kerülhetett az igen tekintélyes és kényes ízlésű „Národni Listy“ kötelékébe, ahol persze nem maradt sokáig, mert nemsokára elbocsátották. Amikor pályá­jának ezen a csúcspontján megbotlott, zuha­nását már mi sem tartóztatta föl és csakhamar elnyelte a bűn örvénye. Minden nagy bűnpör megszívlelendő ta­nulságokat nyújt a társadalomnak. Michalko esetében a tanulság az, hogy alaposan meg kell válogatni azokat az egyéneket, akiket a közéletben szerephez engednek és ha egysze­r vétkeztek az erkölcs ellen, azonnal el kell őket onnan távolítani. Zavaros és nyugtalan időkben, mint amilyen a miénk, gyakran elő­fordul, hogy olyan elemek kerülnek a fel­­színre, akiknek erkölcsi bázisa vajmi gyenge és ezért ilyenkor kettőzött óvatosságra van van szükség. A nemzeti érzelmek folytonos hangoztatása azonban még nem elegendő kvalifikáció és nem indok arra, hogy valakit, aki megméretett, de könnyűnek találtatott, el ne ejtsenek. Michalko pályafutása tipikusan forradalmi karrier volt és mint­ egy torzítva nagyító tükör, elénk tárja a mai kor arcula­tának számos szépséghibáját. Éjjeli barrikádütközet szivében Esti óra tájban a város főutcáján verődött össze ismét a diáksereg és amint kellő számban együtt voltak, újból olaszelle­nes tüntetést rögtönöztek. Lovasrendőrség jelent meg a színhelyen és először békés eszközökkel igyekezett az egyre gyarapodó tüntető diákok tömegét szétoszlatni. A diá­kok egy része egy környéki étterembe, a Rusky Zárba menekült, elbarrikádírozta magát és biztos fedezék mögül harsogta to­vább az olaszellenes kifakadásokat. A csend­őrség eleinte csak arra szorítkozott, hogy a Terasia főteret megtisztítsa a zavargó tö­megtől. Úgy a csendőröknek, mint a rend­őröknek szigorú utasítás tiltotta meg a fegy­verhasználatot és feladatukat a vizi fecskendőinek felhasználásával tűzoltóság igyekez­tek megoldani. Amikor azonban a diákok székeket és egyéb súlyos tárgyakat hajigál­­tak feléjük, a csendőrök szuronyszegezve in­téztek rohamot a tüntetők ellen. Véres du­lakodás támadt, amelyben több lövés is esett. Csak midőn a csendőrség és a rendőr­ség fegyverét használta, tértek a tüntetők jobb belátásra és oszlottak szét. Az ütközet színhelyén mentőautók jelentek meg, ame­lyek felszedték a harc sebesültjeit és kór­házba szállították őket. A sebesültek szá­máról a hivatalos jelentés nem emlékezik meg. Ugyanabban az időben, amikor a Tera­sia-téren a diákok véres kézitusában mér­kőztek a rendőrökkel, egy másik tüntető csoport a nemzeti színház köré gyülekezett, ahol tegnap este egy párisi opera-ensemble vendégszerepelt. A tüntetők egy része a színház karzatán helyezkedett el és Francia­­országot éljenző s Olaszországot fejező kiál­tásokkal zavarta az előadást. A tüntetés kí­­nos szituációt teremtett, mert a francia kö­ , Erős hangú­­z olasz kormány jegyzéke London, május 31. A­ Times belgrádi le­velezője arról ad hírt, hogy a legutóbbi olasz jegyzék hangja az előzőnél jóval éle­sebb s küszöbön áll egy még erélyesebb jegyzék elküldése. A kíméletlenül erős han­­gú jegyzék rendkívül kínos helyzetbe hozza a jugoszláv kormányt, amelynek számára le­hetetlenné válik, hogy az olasz jegyzékben követelt erkölcsi elégtételt és anyagi kárpót­lást teljesíthesse. 25 sebesülés, 60 letartóztatás Belgrád, május 31. A főváros rendőrfő­nöksége az éjszakai barrikádharcokról hivata­los jelentést adott ki, amelyben konstatálja, hogy a tüntetők és a rendfentartó közegek kö­zött tűzharc zajlott le. A jelentés megállapítja, hogy a tüntetők között a diákokon kívül szá­mos kommunista munkás is akcióban volt. A harcban 9 csendőr, több detektív és ifi tüntető sebesült meg. A rendőrség 17 diá­kot és 43 munkást letartóztatott. A Rusky Zára étteremben a tüntetők 200.000 dinár anyagi kárt okoztak. Éjfél után a város­ban tökéletesen helyreállt a nyugalom. Róma, május 31. A Stephani-ügynökség megcáfolja a külföldi sajtóügynökségeknek a zárai zavargásokról beszámoló híradásait. E szerint a tüntetők nem támadták meg a zárai jugoszláv konzulátust, nem bántalmazták a személyzetet és sem épületben, sem hivata­lokban nem tettek kárt. Technikai obstunkcióba fulladt a szkupstina ülése Belgrád, május 31. A szkupstina mai ülé­sén az ellenzék technikai obstrukcióba kez­dett. Nyomban az ülés megnyitása után az el­

Next