Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-16 / 137. (2950.) szám

* laÍxka £ lmM 1 Kommunista propaga letartóztatták a tembergi állami színház igazgatóját és két színészét Két forradalmi tendenciájú dráma előadása és egy kiáltvány aláírása keverte a színigazgatót a kommunistaság gyanújába Varsó, júni­us 15. Lembergben tegnap fel­­tünésrt keltő letartózta­tásokat fogan­atosí­tott a politikai rendőrség. A kommunista párt földalatti munkájában valló részvétel és kommunista propaganda gyanújával le­tartóztatták a leomibeTrgi állami színház igazgatóját, Leo von Schillert és két szí­­nészét. Schiller nemrégiben még egy moszkvai színházait igazgatott, szakkörökben kitűnő hírnévnek örvend s egyike Lengyelország nagystílű modern rendezőinek. A kommunista propaganda vádját azzal zúdította magáb­a a színigazgató, hogy a lembergi színpadon elő­a­datta egy oro­sz írónak kínai tárgyú, forradalmi tenden­ciájú drámáját, azonkívül színre hozott egy száz év előtti drámát, amelyben a cenzúrahatóságok utólag ügyesen leple­zett kommunista tendenciát véltek felfe­dezni. Ezeken kívül rovására írják még a szín­igaz­gatónak, hogy aláírt egy nyilvános kiált­ványt, amelyet a lengyel pacifisták egy Gen­fbe­n összehívandó háborúelenes kon­gresszus érdekében bocsátottak ki- A kiált­ványt egyébként Romaim Rolland és Ein­stein tanár, valamint az európai szellemi élet más prominensei is aláírták. K­OMMENTÁROK • A SZÁZÉVES VÁROS Kissé korainak látszik a csikágói világkiál­lítással foglalkozni ezerkilencszáz­harmincket­­tőben, amikor csak harmincnchháromban tartják meg és egyelőre Délnyugatamerika konkur­­renciája a beszédtéma: a los-angelesi olim­­piász, de odaátről már most oly kábító hírek érkeznek a világkiállítás előkészületeiről, hogy lehetetlen kitérni az amerikaiak erőfe­szítései elől. Mert erőfeszítések. A yankeek mindenáron be akarják bizonyítani, hogy a prosperitás élő valóság s a gazdasági krízis csak nátha és köhécselés, ami két-három év alatt elmúlik. A csikágói világkiállításon a saját nagyságuk és hatalmuk emlékművét akarják megteremteni s nem félnek attól, hogy a dolog tényleg emlékmű lesz: az el­múlt nagyság és hatalom monumentális sír­köve. Csikágót, a legamerikaibb várost vá­lasztották. Newyork nem százszázalékosan Amerika, mint ahogy kikötőváros sohasem lehet egy ország vagy birodalom tipikus ki­fejezője. Newyork Európa kapuja, túl régi, túl nemzetközi, távolról sem oly lezárt ame­rikai egység, mint Csikágó. A világkiállítás városa 1833-ban keletkezett. Ma négymillió lakosa van. Legöregebb háza hatvan éves, legöregebb lakóira száztizennyolc — még em­lékezhet, amikor vad trapperbandák és utolsó mohikánok száguldoztak át a város he­lyén elterülő „kietlen pusztaságon", vadálla­tok bőgtek az erdőben, liánok lógtak le az ősi fákról és a mocsaras rengetegekben csak puskás, bowie-késes és tornaiba­nkos Old Sh­atterhandek közlekedhettek. Még kezdet erre, s ennek ellenére titokban emlé­ke­láthatja, hogy a rézbőrü­k, a mérgeskígyók, az emberelők világában száz évvel ezelőtt ugyanezen a helyen nagyobb volt a közbiz­tonság, mint ma, az ötvenemeletes paloták és a negyven kilométeres sugárutak Csikágó­­jában, mert az indiáni főnökök nem küldték az embert oly könnyen az örök vadászmezők­re, mint Al Capone bandái. Az a gigantikus borzalom, ami ma a Michi­­gan tó partján áll, a világ nagyságra nézve ötödik városa és száz éves. Nem nagy idő, ha meggondoljuk, hogy Franciaországban egy délvidéki kisváros nemrég ünnepelte fennállásának kétezredik évfordulóját s a polgármester ünnepi beszédében büszkén megállapította, hogy a polgárok még ma is azt a hidat használ­ják, amit Traján római császár építtetett; az egyik utca kövezetét nem cserélték ki a trubadúrok óta s még ki­tart négy-ötszáz évig, a város falai és erőd­­tornyai kitűnő karban vannak és sikeresen megvédhetnék a lakosságot ellenséges had­erő elől (föltéve, hogy az ellenség ifjakkal,­­ kardokkal és arkubalisztákkal fölfegyverkez­­t­ve érkezik a falak alá, nem másképp.) A hid római, a templom román, a városháza bárok s csupán a kaszárnya vadonatúj: Napóleon­­t építtette. A városkának ezer év előtt három­­­­ezer lakosa volt, ma ugyanannyi, ezer év­­ előtt ugyanannyi botrány, házasság­törés, go­­­­nosztett, szenzáció történt, mint ma, az ese­­­­mények stílusa sem változott, semmi, semmi , s a polgár­mester hőn óhajtotta, hogy újabb ezer évig ismét ne változzék meg semmi a városban. * Csikágó nem törekszik az abszolút válto­zatlanságra. Száz év előtt nem létezett s le­­­­het, hogy száz év múlva újra nem fog lé­­­­tezni. Létét és mentalitását most világkiállítással i­s dokumentálja. Hadd lássák az emberek, mit jelentett a huszadik század harmadik év­tize­­­­dében Amerika s az európaiak véletlenül­­ ne higyjék, hogy az új kontinens fejlődésé­­­­nek befellegzett. Olvasom, olvasom az elő­­­­készületekről szóló híreket, hallom, hogy a kiállítás fekvése eszményi, a gigászi építke­zések szinte elenyésznek azon az óriási te­­­­rületen, ahol állanak. Van egy dohánytőzs­­de, ami tízemeletes, uj­ságkioszk, ami na­gyobb, mint a kölni dóm, nyilvános W. C., ami­ a Louvre arányaival és ornamentikájá­val vetekszik s egy könyvtár, ahol többezer darab két méter magas és másfél méter szé­­­­les könyv van. Kár, hogy az óriásoknak eb­ben az országában egyedül az ember ma­­­­radt gullivem a yanikee sem magasabb és­­ erősebb, mint mi vagyunk (ámbár a los-an­­gelesi olimpiász szeretné bebizonyítani) s < ideje volna, hogy az amerikai anyák négy-­­ öt méteres embereket hozzanak világra, akik­­ kényelmesen használhatnák az óriási épüle­­­­teket és forgathatnák a nekünk kissé kényel­metlenül hatalmas könyvek mázsás lapjait. De a hatalmas könyvekben az óriási lapo­kon a gigantikus betűkkel Shakespeare mű­­­­veit nyomtatták le, a mi öreg Európánk '1 Shakespeare-jét, így van mindenben. A csi­­­­kágói kiállítás a méretek tobzódása lesz, í nem­ a tartalomé. A tartalomban szerényen kullognak utánunk a yankeek s hirtelen az európai lesz büszke, ha olvassa, hogy a ki­állítás palotáinak és berendezésének stílu­­­­sában az amerikaiak végre szakítottak ha­­­­gyományos és utálatos klasszicizáló archi­ < lekturáltakkal, a gól felhőkarcolókkal, a hol­­­­lén bai Ifi­ingok­kal és­­ lemásolták az euró­­­­paiak modern építészetét. Igen, lemásolták.* Semmi újat nem tettek hozzá, csak a mére­teket. Egyetlen ötletet sem s mint ahogy a felhőkarcolók építési­­ módját európaiak talál­ták ki, úgy ered a huszadik század „ameri­kai konstruktivizmusa" építészete is az ó­­kontinensről. Az egyetlen út a csikágói vi­­lágkiáll­­­tás hodályaiba­n a mesterséges vi­­l­ágirtás általánossága, ami egyébként régen szükségszerűség a túldimenzionált épületek­ben. E termekben nincs napfény, mert egy­részt kár a fölösleges ablakok számára lefog­lalni a drága helyet, másrészt az óriási töm­bökben nincs udvar, ahová az ablakok nyíl­hatnának. Az amerikaiak nagyra vannak újí­tásukkal. Mi már az egyiptomiak piramisai­ban és a babilóniak templomaiban végez­­­­tünk vele és rossznak találtuk, rossznak és utálatosnak, elvakultságnak, a természetes­ség lenézésének, amire csak Isten büntetése jöhet. Ne rontsuk el a yanikeek örömét. A cssiká­­gói kiállítás az amerikai öntudat utolsó fel­­lángolása. Alighanem le fogja zárni a száza­dot, amelyben Csikágó megszületett és élt, a századot, amelyről sokáig azt hitték, hogy „a végtelen fejlődés százada" volt. örüljünk a végső kifejj­lőd­és méreteknek, örüljünk an­nak,, hogy Csikágó gigantikus emléket emel a mi eszméinknek s óvakodott a saját egyéni formájának megör­ökilésétől: nem emelt Al Capone-pavillont, Alvilág-múzeumot, csarno­kot a Lindbergh-bébi elrablóinak, nem épí­tette föl az Alkoholtilalom várát és az Al­ko­­holcsempészek tornyát s nem faragott szob­rot a csikágói rendőrről, amint kinyújtott tenyerébe a mosolygó és elegáns banda­vezér ezerdolláros csekket csúsztat... Szvatkó Pál. 1BU2 juiiius 16, c&üUwrüjü. Kávéház Bar 14. Hí3—h4 — g7—g6. 15. Vc2—­12 — Hí6—é8. 16. Fg2—h3 — He8—g7. 17. Vd2— h6 —........... Mindezek a lépések a fentebb elmondottak­ból érthetők. Most sötét felszabadulhatna, ha 17..........77—15-öt veszélytelenül meg lehetne játszani. Sajnos, azonban nem megy. 17.........., f7—f5-re, 18. e4xf5, g6xf5, 19. HcS—b6, Bf8—f6, 20. V­h6—g5, h7—h6, 21. Hh4xf5 világost döntő előnybe hozná. 17 .........— Fb7—a6, 18. b2—b3 Az előbbi sötét lépéssel nem történt semmi változás, de sötét azon az állásponton van, hogy aki át mondott, mondjon bét is és továbbját­szik b6—b5-re, tehát: 18 ..............Bc8—b8. Valamivel jobb volt Bc8—d8, bár világos fö­lénye akkor is elég a játszmanyeréshez. 19. f2—f4 — e5xf4. 20. g3xf4 — Bf8—d8. A játszma most már megérett a döntésre, amit világos csinos kombinációval idéz elő. 21. e4—e5 — d6xe5. 22. d5—d6 — Ve7—f8. 23. Hc3—d5 —........... Ez a point. Figyeljük meg a kombináció me­netét. Először áttörés (e4—e5!), aztán tércsiná­­lás (d5—d6) és a megnyílt­ mezőn centrális hely­zetbe nyomul a huszár, amely ezeken a ponto­kon mindig nyomasztóan támadó. Az egész ökonomikus manőver egyetlen ideiglenes gya­logáldozatba került. Sötétet agyonnyomják a fenyegetések. Az egyik Fh3xf7 és utána Hd5— f6, a másik Hd6—el és Kg8—h8-ra a huszárok beütnek g6-ra és sötét vezére elveszett. 23..............Hg7—e6.­­ Minden mindegy. 23. .... Vf8xd6-ra. 24. f4xeő jön és aztán Fh3xd7 halálos. 24. Hd5—el — Kg8—1h8. 25. Hh4xg6, feladta. Vidmar a szliácsi mezőny élén Öten a második helyen • A szlovenszkóiak közül idáig , May mutat a legtöbbet Szlács, június 16. Kedden, a harmadik forduló után, a függőben maradt játszmákat bonyolították le. Elsősorban az első forduló­ról elmaradt May—Fllohir játszmára került a sor, amelyet a Riubenstein—Flohr mérkőzés helyett kellett kijátszani. May a király gya­loggall nyitott, amire Flohr az Aljedhin hu­­szárjátékot (1. e2—e4, Hg8—fő) választotta, majd a gyalog felhúzására huszárával vis­­­szaugrott a kezdő állásba (2. e4-e5, Hf6-g8). A játszma későbbi folyamán némi pozíció­előnyhöz jutott, miután azonban ezt nem le­hetett realizálni, a 25. lépésben remisre ad­ták a játszmát. — Walter mindkét függő játszmáját remisre vitte, szemben kissé hátrányosabb Opocsensizkivel állásiban volt, May-jal viszont egyenlő volt az állás. — Vidmarnak gyalogelőnye volt Spielmannal szemben, de a bástya végjátékot Spiellmann tartani tudta­ — Pokorny min­őségeilőnyét a 75. lépésben érvényesítette Engellel szem­ben. — A harmadik forduló befejeztével Vidmar került a mezőny élére és öten van­nak a második helyen. A szlovenszkóiak közül idáig legjobban May tartja magát, aki mind a három játsz­máját döntetlenre vitte, három játszmáját vesztette.Rohácsek mind­a négy szlovenszkói együttesen három és fél pontot ért el, ami nagyon gyenge ered­mény. Reméljük, hogy a második harmad­ban javulni foig. A mesterverseny állása a harmadik for­duló után: Vidmar 2K, Bogaljiulbov, Flohr, Maróczy, Opocsenszki, Pirc 2, Ganal, May, Pokorny, Spielmann 114, Treybal dr. 14, Rohácsek 0,Engel, Walter 1, A Szlovénsakó bajnokságáért folyó tornán a második fordulót játszották. Pázmán le­győzte Follkmannt, a nyi­trai Adler megver­te Korbacskát, Neumann Mariskát, Potou­­csek a zsolnai Adlert, Úriba­nec Perit és Szladek őrnagy Muneliszet. * Sakkozó olvasóinknak figyelmét felhívjuk mai játszmánkra, amelyben Vidmar dr. insztruk­­tiv módon használja fel az ellenfél állásának gyöngéit. A jugoszláv nagymester szellemi ere­jét nem bénította meg az a politikai üldöztetés, amiben az elmúlt hetek folyamán része volt. Világos: Vidmar Milán dr. — Sötét: Pokorny Amoe. — Játszották a szlácsi verseny első fordulóján, június 11.-én. 1. d2—d4 — Hg8—f6. — 2. c2—c4 — e7—eS. 3. Hgl—f3 ............. Vidmar dr. állandóan ezt a huszárlépést ját­­sza, míg a másik huszárlépés. 3. Hbl—c3, amire szintén Ftf8—b4 szokott következni, gyakoribb. 3 .........— Ff8—b4. — 4. Fel—d2 Bogoljubov a d2—d4! című könyvében ezen a helyen Hbl—c3-at ajánlja, azonban a szöveg­lépés jobb. Akik a változatot 4. Hbl—c3-mal akarják tanulmányozni, játszák le a Bogolju­­bov—Nimzovics, Karlebad játszmát. Sötét külön­ben 4.........Hf6—e4-gyel is egy nagyon kényel­mes állást építhet fel. 4. Hbl—d2 kissé nehéz­kesnek látszik. 4 ................Vd8—ez. Régebben játszották ezt a változatot az azon­nali cserével is, úgyhogy 4..............Fb4xd2. 5. Vdlxd­2, után nyomban d7—d5 következett. Vi­lágos azonban egyszerű fejlődő lépésekkel min­dig előnyösebb játszmához jutott. (Aljechin— Bogoljubov, Budapest, 1921.) 5. g2—g3 — b7—b6. — 6. Ff1—g2 — Fc8— b7. — 7. 0—0 — Fb4xd2. A futárcsere most már szükséges, különben világos Fd2—f4-et játszik és most sötétnek gondja volna, hogy a b4 futárt hogy szabadít­sa meg a fenyegető bezárás elől. 8. Vdlxd2 — ......... A megnyitásban is minden lépés halálosan fontos, sőt itt a legfontosabb. Jól figyelni, hogy nem a huszár, hanem a vezér üt. A huszárnak c3-ra kell fejlődnie, hogy a d5 mezőt nyomja. Hogy a hu­szár-ütésre világosnak semmije nincs, azt az elmélet sok gyakorlati példával igazolja. 8................— d7—d6. 9. Hb1—c3 — HbS^d7. 10. Vd2—c2 —............. Előkészíti e2—e4-et és megakadályozza Hf6—e4-es manővert ,amely a sötét állását te­n­hermentesítené. 10..............— 0—0. 11. e2—e4 — e7—e6. Valamivel jobb e6—e5, de világos állása arra is kissé előnyösebb. Az indiai védelemnek erre a változatára nemsokára kimondják az ítéletet. 12. Bal—d1 — Ba8—­c8. 13. d4—d5 — e6—e5. Az ilyen természetű állásnak több gyöngéje van. Elsősorban is gyönge a d6 támpont. Aztán világos fenyeget a huszárral bd-en át f5-re beállani, amit sötét csak úgy tud megaka­dályozni, ha a7—gfi-ot húzza. Ezzel viszont meggyöngülnek a­ királyszárny fekete mezői. Hogy ezek a gyöngék nivellálód­janak, sötétnek 17- 17- höz kellene hozzájutnia. Ezt­ azonban vi­lágos meg tudja akadályozni, míg sötét nem parírozhatja a centrumot robbantó 12—14-et. POLITZER BÉLA Tátrafüred­i vendéglős éttermei és kávéháza Ritzsbachfürdőn A nyitrai magyar kulturest örvendetes visszhangja Nyitra, június 15. (Saját tudósítónk­tó­l) Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk a Szlo­vén­szloói Magyar Kulturegylet első nyitrai kulturestjéről, amely minden várakozásom fe­lnl sikerült és méltóan dokumentálta a nyit­rai magyarság ragaszkodását a magyar kul­túráihoz. A nyilvános bemutatkozás hatalmas sikere nyomán alig két nap leforgása alatt a tagok oly nagy táborával növekedett meg a kult­úregylet nyitrai csoportjának taglétszáma, amely a maga nemében páratlan jelenség. Tegnap este taggyűlést tartott a nyitrai cso­port, amelyen Havas Ármin dr. társelnök el­nökölt, aki megnyitójában lelkes bu­zdítást in­­­tézett az egyesület tagjaihoz. Cséffalvay Géza pénztáros beszámolt a kulturest anyagi sike­réről, amely több ezer korona bevételt jelent. Ezután Gyürky Ákos dr. ügyvezető elnök szó­lalt fel, aki gyújtóbarátai beszédében kiemel­te az első nyitrai magyar kulturest jelentő­ségét. Tizennégy év óta ezen hangzott fel elő­ször a nyilvánosság előtt a magyar szó. A kö­zönség oly hatalmas tömegben vett részt a kulturesten, ami bizonysága annak, hogy a nyitrai magyarság a lelke mélyén szomju­­hozza az édes anyanyelv varázsát, a magyar kultúrát. Gyürky beszéde végén hálás szavak­kal mondott köszönetet a kultúresten szerep­lők gárdájának, valamint a rendezőségnek, amelynek heteken keresztül tartó fáradságos munkája tette lehetővé a fényes sikert. Gyür­ky dr. nagy tapssal fogadott beszédei után még többen szólaltak föl és lelkes hangulat­ban ért véget a népes taggyűlés. Ezután mű­soribizottság tartott ülést a SzMKE nyitrai a csoportja további nyilvános­­ rendezéseinek megbeszélése végett. — Interpellációk: Holcky Károly, a ruszin­­szkói magyarság országos keresztényszocialis­ta párti nemzetgyűlési képviselője a napok­ban interpellációt nyújtott a minisztertaná­cs­­hoz a legifelső közigazgatási bíróság dönté­seinek a közigazgatási hivatalok által történő szabotálása tárgyában. Az interpelláció Var­ga József nagyszőllősi lakos, volt vármegyei szolga konkrét esetére hivatkozik, akinek vég­leges minő­sí­tését a rusziinszk­ói civilül sorára a legfelső közigazgatási bíróságnak három íz­ben is hozott ellentétes döntése ellenére máig sem akarja elismerni s ennek alapján neve­zettnek nyugdíját nem akarja folyósítani. —* Ugyanakkor Hokíhy képviselő másik interpel­lációt is benyújtott a belügyminiszterhez, amelyben a vasút által beszedet­t és az orszá­gos hivatalhoz beszo­lg;­tatott nagy sző­lősi vasúti kővezetvámn­ak a község részére való sürgős kiutalását szorgalmazza.

Next