Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-08 / 130. (2943.) szám

2 1982 junta* 8, a&eida. Párkánynánánál feltartóztatták és visszakü­ldték Magyarországba az első Londonba irányított gyümölcsszállító vagont Kenéz kereskedelmi miniszter szerint a magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalások körüli késlekedés a csehszlovák agrárpárt belpolitikai követeléseivel van kapcsolatban Budapest, junius 7. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelen­tése.) A képviselőház tie­g­­na­p esti ülésén Kenéz Béla kereskedelmi mi­­nisz­te­r foglalkozott a magyar-csehszlovák ke­­­reskedelmi szerződés kérdésével és arra a körülményre vonatkozólag, hogy a tárgyalá­sok íéttintően meglassított menetiben folynak, a következőket mondotta: “ A legutóbbi napok sajtóközlései vilá­gosságot látszanak vetni a tárgyalások meg­­lassulásának hátterére. Úgy látszik, hogy a csehszlovák agrárpolitikának sikerült kö­­zeljutnia ama régi célja megvalósításához, hogy fontosabb mezőgazdasági termékek bevitelét messzemenően az állam befolyása alatt lévő szindikári­usok tegye. Érkeztek olyan hírek monopóliumává is, hogy csehszlovák kormány az agrárpárt e tervé­n­­ek megvalósítása érdekében a szerződé­ses tárgyalások újrafel­vétele alkalmával visszalépni szándékozik azoktól a megálla­podásoktól, amelyek e kérdésekre nézve már létre­jöt­tek. Amíg mindezekben a kér­désekben hivatalos közlésekkel nem ál­­luöik szemben, korai lenne állást foglal­nunk. Annyit már­is meg lehet állapíta­nunk, hogy a tárgyalások befejezése körüli késlekedés nem azokkal a részben állat­egészségügyi, részben fizetési forgalmi kérdésekkel függnek össze, amelyekben a­­ tárgyal­ások utolsó szakaszában még elté­rések mutatkoztak, hanem csakis arra ve­zethetők vissza, hogy a fentebbi belpolitikai kialakulás a csehszlovák tervnek rész­ről bizonyos időt vesz­ igénybe. Jelenleg csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy abban az esetben, ha ezek a szándékok hi­vatalos formában jelentkeznek, a magyar gazdasági érdekek biztosítására szükséges eszközöket alkal­m­azni fogjuk. w Budapest, június 7 . (Budapesti szerkesutó­­eégiumk teHefőm­edencéje.) Kenés kerekedel­mii miniszternek a parlamentben tett kijelenté­sei­hez fájdalmas aktualitással illeszkedik a kö­vetkező eset: A csehszlovák hatóságok Párkánynánán­ál­ feltartóztatták és visszaküldték­­ Magyaror­szágba az első vagont, aémel­y az idén gyü­mölcsöt vitt ki az országból. A küldemény Londonba indult, de a csehiszlovák hatóságok érrtehetetlen ok­ból nem engedték át az egrest tartalmazó ex­port1 vagont. Utóbb a csehszlovákok azt a ki­fogást emelték, hogy azért nem lehet az ál­lom­áson átengedni a gyümölcsöt, mert attól lehet tartani, hogy az egressel behurcolják Csehszlovákiába a kaliforniai pajzstetű­t és a vagont hajlandók válnának átengedni, ha a nyitott ab-alakok egy részét becsuknák. Ez azonban azt jelen­tené, hogy a vagonban lévő egres” kellő szellőztetés hijján megromlik. Negyvennyolc órás kés­ed­elem után Ausz­trián keresztül szállították ki a egrest London­ba, természetesen így sokkal nagyobb a költség és ily módon az a veszély fenyegeti a magyar egrest, hogy fuvartöbblet miatt a londoni piacon versnyképtelenné válik. Budapest, junius 7. (­Budapesti Szerkesztő­­ségünk telefonijelentése.) A Pesti Hírlap vezércikkben foglalkozik a csehszlovák-ami­gyar kereskedelmi tárgyalások várható meg­hiúsulásával és többek között megállapítja, hogy a szerződés még el sem készült, de cseh szf­éráik részről már­is megteszik az előkészületet arra, hogy ha a szerződés életé­belépj­e, Magyarország annak semmi hasznát se lássa. A­­ magyar közvélemény el­várója a kormánytól, hogy gazdasági érdekeinek biztosítására al­kalmazza a szükséges eszközöket és pedig olyan formában, hogy ezek célra vezetők le­gyenek és elevenjébe vágjanak Csehszlová­kiának. Ha ők nem engedik be — írja a lap — a­­ magyar mezőgazdasági term­é­nyeket, ne rekess­zük ki területünkről a csehszlovák ipari termékeket. Ha ők ütik a mi gazdáinkat, mi üssük az ő­­ gyárosaikat. Hogy ily körülmények között miiként valósulhat meg Terdieu középeurópai álma, azt a franciák Csehszlovákiától kér­dezzék meg. Gyermekhalál Irta: Kelen István Jenőké­rn­egyedik hete feküdt. A­­ beteg­ségi le­gyengítette. Az orvosok kimondották: ment­hetetlen. Múlt héten még titkolóztak a szü­leik előtt, de most már közölni­ök kellett a valóságot: csak csoda segíthet. És az apa, anya őrültként remélte a rendkívülit Egyet­len gyermek. Órák hosszat ültek az ágya szélén, elnéz­ték, beszélték hozzá, meséltek, emberifeletti erővel uralkodtak magukon, nehogy sírja­nak. Egész életük tönkremegy, ha . . . Éret­te voltak szerelmesek, már elmúlt, az egész­ből csak a szeretet maradt meg és a cél: fel­nevelni a fiút. Klánt süt a nap. Meleg va­n. Versenyt lehet futni a nagykörben és fu­thálózni is, ha nem látja a csősz. Tavaly ilyenkor mennyivel más­kén­t volt. Emlékezik, ezidőtájt játszotta a fiukkal a gombbajnokságot. Ő nyerte. Most itt fekszik, ki tudja, mikor kelhet föl újra? Csak annyi a jó, hogy nem kell iskolába menni. Oly lassan telnek az órák. Unalmas itthon. És bevenni az orvosságot, az utálatos folyadékot. Meg az a kellemetlen priznic. A Gulliver utazásait olvasta. A tárgy lekö­tötte figyelmét, a percek könnyűek voltak, csodás világban élt, örült és szenvedett a hős­sel. Mintha maga gázolna a vízben és húzná a hajóhadat . . . A doktor­ bácsi zavarta meg. Simogatta ha­ját és nyugodt hangján kérdezte: Hogy van, fiatalúr? Beveszed az i­dők át? Ha jól viseled magad, akkor egy hét múlva már felkelhetsz. Barátságosan nevetett. Viselkedése meg­nyugtatta Jenőkét­­­ Szerette ezt a kopaszodó köpcöst, aki mindég jókedvű. Felül tet­te, megkopogtatta, mélyet kellett lélegzeni, meg­mérték a lázát. A kisfiúit még e kevés mozgás is elbágyasz­­totta, behunyta szemét. Pillái nedvesek vol­tak és sötétek. Elbúcsúztak tőle. Fáradtan visszaköszönt. Nyitra, jun. 7. (Saját tudósítónktól). A Szlo­­venszkói Magyar Kultur-Egylet egy évvel ez­előtt megalakított nyitrai csoportja szombaton tartotta évi közgyűlését. A gyűlés iránt hatal­mas érdeklődés­ nyilvánult meg és a nagyter­ 1­met zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közön­ség. A közgyűlés méltón dokumentálta, h­ogy a kisebbségi kul­túr­törekvések Nyitrán termékeny talajra találtak s a város magyarsága lelkesen és az ügyszere­tettől áthatva igyekszik kivenni részét a SzMKE kebelében megindult kulturmunkából. A Nyitravölgy jelentékeny centruma, Nyitra a népszámlálás adatai szerint nem bír húsz százalékos magyar kisebbséggel és erre való tekintettel . az egyesület nyitrai működése mindaddig nehézségekbe ütközött, amíg az or­szágos hivatal a közelmúltban végül mi kedvező döntést hozott, helyt adva a helyi hatóság végzése ellen be­és a másik szobából halkan a füléhez ütőd­tek a hangok. Meglepték, mint orvtámadások a gyanútlant. Nem értette egészen, mit be­szélnek, de egy szót elkapott: — Halál. Ezt az orvos mondta. Halál . . . Hát akkor ezért olyan szomorú az egész ház. Mert ő meg fog halnni. Hát miért nem mondják ezt meg neki? De mi az a ha­lál? Emlékszik, amikor nagyapát temették, őt nem engedték a halotthoz. Azt mondották, nem kisgyermeknek való. Csak a nagyoknak. Jól van, de akkor hogyan hallhat meg majd, ha az a kicsiknek tilos? Hogy égette akkor a kíváncsiság, a nagyapa halálakor, éjnek ide­jén kimászott ágyából, a fekete szoba felé osont legyőzte félelmét, benyitott, villanyt gyújtott, látta az ismerős arcot, szól­ogatta, nagypapa, nem felelt. Másnap eltemették. Némaság és eltűnés, ennyit tudott tapaszta­latból a halálról. Aztán elfeledte s iha­rássaa­­torlódott emlékezetébe, átváltoztatta mesére. Szóval ez az. Halál. Eltűnés. No legfeljebb nem az emberek között lesz, hanem angya­lok közt. Hej, ha apuka és anyuka is ott te­hetne. Meg a srácok is. Csak az iskola, a ta­nító nő. Amikor anyja bejött, megkérdezte: — Anyuka, mi az: meghalni? Anyja meghátrált — Ki tanított erre? Ki mondotta ezt neked? — Ti beszéltetek róla. A másik szobában. A doktor­i bálosiva­l. —­ Ugyan fiacskám. Rosszul értetted. Nem is lehet meghalni. — Dehogy nem lehet. A nagyapa i­s meg­halt.­­­ Az más, ő már öreg volt. — Hát a Lajcsi, a földszintről? Az még ná­lam is fiatalabb volt, ő is meghalt. Szegény asszony, képtelen felelni. Nem bírja el ezt, ő ez a szörnyű tudat, nem bírja el, napok óta öngyilkosságra gondol és jaj, ez a gyerek, ez a szerencsétlen gyerek, mindent tud, hallotta az egészek Nem tudott uralkodni magán. Zokogásban tört ki­ tovább Ettől még jobbam megijedt. Mit fog gondolni a gyerek? Erőszakkal elfojtotta könnyeit, két­nyújtott fellebbezésnek. Alig néhány nap vá­laszt, el már csak attól, hogy a SzMKE rende­zésében megrendezzék az első magyar kultur­estét Nyitrán, melynek gondosan összeállított műsora méltón reprezentálja majd a SzMKE céljait jelentő kisebbségi kulturtörekvéseket. Június 11-én a nyitrai Iparosház nagytermé­ben rendezik az első kulturestet, melyet, azon­ban rövidesen követni fog a többi is, amennyi­ben biztosítva van egy lelkes gárda közreműkö­dése. A kulturegylet­ nyitrai csoportjának ge­rinces és lelkes vezetői fáradságot nem kímélve követtek el eddig mindent a nemes cél érde­kében. A kulturegylet második közgyűlését Fran­cléd Lajos dr. kanonok, elnök nyitotta meg és lelkesítő rövid beszédében ismertette a kultur­­egylet törekvéseit. Ez alkalommal nem­ mon­dott mindent felölelő programbbeszédet, amen­­­nyiben a szombaton rendezendő első kulturcet megnyitó beszédében fog áttekintő képet ad­ségbeesetten akarta megjavítani hibáját, de még inkább rontotta a helyzetet. — Ne félj kisfiam. Nem fogsz meghalni. A Lajcsi se halt meg. Lajcsi ... a menyország­ban van. A jó kisfiúk mind odakerülnek. Te is jó vagy. Az én drága, aranyos gyermekem. A legjobb, a legszebb, én édes kisfiam. Meg fogsz gyógyulni. Az ágyra ült, a fiú haját fésülte kezével, becézte, csókolgatta. Jenőke valami kellemet­len zavart érzett. Ilyen még soha nem volt hozzá. Anyja végül ráparancsolt gyöngéden, hogy most aludni kell, hogy reggelre egész­séges lehessen. Megigazította a takaróját és kilopózott, mint valami tolvaj. Egyedül volt megint. Mereven nézte taka­róját és a huzat gombjait számolta. Egy, tő, három, négy ... A mennyországba hét­fog kerülni vagy a pokolba? . . . Talán találkoz­ni fog a nagyapával, meg Lajtosival. A tanító­­ még nem halt meg, az iskolát sem lehet át­­cipelni, hála Istennek. De mi lesz anyukával? Apukával? Azoknak is meg kellene halniok, hogy ott is velük leh­­essen. Vigy biztosan az égbe kerülne, beengednék értük. Így még nem biztos . . . Álomíba szenderült.* Mintha méhek döngicsélnének fülébe. A szárnyuk átlátszó. És zenél. Egyre magasabb hangon zenél. És egyre magasabban szállnak. És négy kis angyal repül, ugyanazok, akik a képeskönyben voltak. De most nagyobbak és ember­iebbek. Nem­­ is olyan nehéz a repü­lés. Hogy lehet az, hogy ezt régebben sohase tudta? De így képzelte el. Magasról minden kicsi. Ilyen kicsinyek lehettek a Gulliver törpéi. Hirtelen apja-atyja jut eszébe, ők lent maradnak? — Vissza akarok menni! Maii­a! mama . . . Hiába kiflit, hang nem jön ki száján, kísé­rői elmosódnak. És most egyszerre vakító fe­hérség. Csodálatos gyémánt trónusán Isten. Jaj, mit kell mondani? Jaj, most felelni kell. A feladatot elfeledte. Kettéhasad alatta az ég, zuhan, a­­ felhők csupa könnyek,­­azokon túl homály, homály , a homályban végleg eilob­­ban az édesanyja világitó szeme. n­ a Szlovenszkói Magyar Kultúr-Egylet fel­adatairól. Gyürky Ákos ár., a nyitrai csoport titkára részletes beszámolójában ismertette az elmúlt évi tevékenységet, mely látszólag vesét produkált­, valójában azonban ugyan ke­nehéz és tövises útmegjárást jelentett A nyitrai csoport — mondotta többek között —­­már a tél fo­lyamán tervbe vette egy kulturelőadás meg­rendezését, a­ helyi hatóság azonban a nyelv­­törvényre és a nyitrai magyarság statisztikai számarányára való utalással elutasító magatar­tást tanúsított. Hónapokba tellett, amíg a fel­lebbezést az országos hivatal kedvezően intézte el, magáévá téve a fellebbezés azon, törvényes m­­eg­állapít­ás­okon nyugvó álláspontját, hogy a magyar kulturelőadások rendezése nincs a magyarság számarányához kötve, amennyiben a nyelvtörvény rendelkezései csak a magyar kisebbségnek a hatósággal való érintkezés nyelvére vonatkoznak s így a nyitrai magyarságnak törvényadta joga a­ nyilvános magyar kulturelőadás­ok rendezése és tartása. Míg az egyesület nyitrai csoportjának a meg­alakulás során mintegy negyven tagja volt, az elmúlt hónapok során megindult az intenzív tagszerzési munka, mely a várakozásnak meg­felelő eredménnyel végződött Nyitra magyarsága lelk­ee odaadással o»»Vako ®o­tt a kJaéhjbaégi kuBmra munkát istápoló magyar kufak­egyze* kibontott viszlaja aM, i úgy hogy a nyitrai csoportnak ma már több száz tagja van. A jelentkezések azon­­ba­n egyre folynak , így minden biztosíték meg­van arra, hogy a kulturegylet nyitrai csoportja egyik legerősebb oszlopa lesz a SzMKE országos szervezetének. Különös tekintettel kell lenni arra, hogy Nyitrán magyar iskola nincsen és éppen ezért az uj magyar generációban a magyar kali­túr­a iránti szeretetet csak kitartó társa­­da­­lm­i munkáival, áldozatot és fáradtságot nem ismerő, rendszeres k­ul­túr­akciókkal le­het ébren tartani. A magyar kultúregylet munkájának egyik sarkalatos pont­ját épp az kell hogy képezze: az új magyar generá­ció nevelése. A közgyűlés közfelkiáltás­sal egyhangúlag választotta meg a jelölő bizottság által java­solt jelölteket. Elnök lett ismét Francisk­i Lajos dr. kanonok. Ügyvezető elnök Gyürky Ákos dr., társelnökök Havas Ármin dr­. Klobussoky Károly dr., titkár Roll fesz Ber­­nát, jegyző Risnyovszky Emk­e, pénztárnok Gsétfifalvay Géza, ellenőrzök Fekete Imre dr., Mandák Kálmán. Ezenkívül választottak egy hét tagból álló bizottságot, amely a kari­turelőadás­ok elő­készí­t­ését, rendezését fogja eszközölni, elsősorban arra ügyelve, hogy az előadások anyaga mindenben meg­­feleljen a kulturegylet céljainak. A bizott­ság elnöke lett: Verő Géza író és földbirto­kos, tagjai: Dallos István, Lósy Béla, Stifft­ Jenő, Szabó József, Szintay Nándor és Sző­ke József. A közgyűlés Gleiflfailvay Géza indítványára egyhangúlag úgy határozott, hogy az egye­sület tagjai kéthetenkint. összejöveteleket fognak tartani, amelyeket, kulturmegbeszé­­lések, felolvasások, vitaestek fognak kitöl­teni-A közgyűlés Franciert Lajos dr. elnök zárószavai­val ért­ véget­, aki megköszönte a tisztikar nevében a tagok bizalmát és ígé­retét tetti, hogy ragaszkodással és odaadás­sal­ fogja munkájával támogatni az egyesü­letet. A közgyűlés után a rendező bizottság kü­lön ülést, tartott,­­melyen a június 11-én tar­tandó kiultiurest függő kérdéseit­­ beszélték meg. . . .. v­i >­a . Nyitra magyarsága lelkes odaadással csatlakozott a Szlovenszkói Hagyar Húr-Egylet zászlaja alá Hatalmas érdeklődés mallett folyt le a kulturegylet nyitrai második kisgyűlése A nyitrai magyarság színe-java vállalt szerepet az egyesület vezetésében

Next