Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-06 / 54. (3385.) szám

'KwgatMag^r-hirmp 1934 má­rcius 6, kedd, Esterházy: Ha kötelességeinknek eleget teszünk, teljes joggal követelhetjük a minket megillető jogokat A kereszt és artiocialbta párt nagysikerű nyitrai körzeti gyűlésén Francisco utódjául Szmida Kálmán prépostot választották mag körzeti elnöknek Nyitra, március 5. Az onerágios keresztény­­szocialista párt nyitrai helyi szervezete és nyit­­ravidéki szervezetei nagyszabású körzeti tag­gyűlést tartottak a nyitrai iparosház nagyter­mében Esterházy János országos pártelnök, Fe­­dor Miklós nemzetgyűlési képviselő és dr. Aixin­­ger László országos pártigazgató részvételével. A­ gyűlésen harminckét vidéki szervezet képvi­seltette magát kisebb-nagyobb küldöttségekkel, úgyhogy a nagyterem zsúfolásig megtelt közön­séggel. Jedlicska Gyula elnöki megnyitóján melegen üdvözölte a megjelenteket s kegyelettel emléke­zett meg a nyitrai szervezet, elhunyt nagynevű elnökéről, dr. Franciscy örökét s a nyitrai helyi szervezet elnökéül Szmida Kál­mán prépost-plébánost választotta meg. A szervezet új tisztikarának többi tagja a kö­vetkezők: ügyvezető elnök: Jedlicska Gyula, al­­elnökök Morvay Kálmán és Gyü­rky Ákos. elnö­ki tanács tagjai: Szabó József, Bacsa Béla, Schwarz Ádám, Rolfesz Bernát, titkár: Mandák Kálmán, jegyző Risnyovszky János, pénztár­nok: Simek Antal, ellenőrök Rutkovszky József, Spatyina István. Megválasztották a helyi szer­vezet választmányának tagjait is. Közfelkiál­tással ugyancsak megválasztották a körzeti ve­zetőséget, s ennek összetétele a következő: elnök: Szmida Kálmán, ügyvezető elnök: dr. Gyürky Ákos, alelnökök Janák Lajos és Bacsa Béla, titkár: Cséffalvay Géza, jegyző: Jankovics Imre, pénztárnok: Széchényi Sándor, ellenőrök: Sípos István és Linzmayer Antal. Az új helyi­ elnök székfoglalójában­ kifejezte, hogy az elnölki tisztet ugyan szivesebben látta volna fiatal, tetterős kezekben, de meghajlik a közgyűlés egyhangú akarata, előtt­e tiszta szándékot, igazságszeretet és jóakaratot hoz új munkaköreibe. A keres­ztén­ys*ocialista párt­ nyitrai helyzetére nézve jellemzőnek azt a tényt, hogy míg egyes politikai találtú párt­szervezetek Nyitrán 500-nál is több tagság igazolván­nyal is rendelkeznek, de választás alkalmával alig néhány szavazatot tudnak összeszedni, addig az országos keresztényszo­­cialletta párt hívei, akik nem is rendelkeznek párt­igazolvánnyal, a választások idején min­dig hűségesen kitartanak a párt eszméi mel­lett. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Esterházy János országos pártelnök emel­kedett szólásra. Esterházy ismertette a politikai és gazdasá­gi helyzetet s hangsúlyozta, hogy pártja min­dig keményen harcolt az őslakosság sérelmei­nek orvoslásáért és a jövőben sem tér le kö­vetkezetes kritikájának útjáról. Most van éppen tizenöt esztendeje annak, hogy a párt Nyitrán zászlót bontott. Azóta a párt nyílegyenes után haladt, jottányit sem engedett elveiből és nem tért el kitűzött céljaitól. A párt leghatalmasabb fegyvere az Igazság. Ha kötelességeinknek eleget te­szünk, akkor teljes joggal követelhetjük a minket megillető jogokat. Azt a vádat kovácsolják ellenünk — úgy­mond — hogy magyarónok, irredenták, állam­­feln­orgátok vagyunk. A vád nevetséges. Azok vagyunk, akiknek születtünk: magya­rok, szlovákok, németek, azok is akarunk maradni A szónok utal arra, hogy a párt­ mindig előre figyelmeztette a kormányt a fenyegető gazda­sági és politikai bajokra, de tanácsait nem fo­gadták meg s tiltakozását nem vették figye­lembe. A siralmas gazdasági helyzet szomorúan igazolja, hogy a pártnak mennyire igaza volt. A szónok szóvá teszi a magyar községekben működő szlovák „kisebbségi iskolák" ügyét , a Dérer féle iskolareform tervét, mely a felekezeti iskolák fokozatos megszüntetését célozta. Egyetlenegy kormány sem engedheti meg magának — úgymond — azt a fényűzést, hogy hadat üzenjen istennek. Majd a kormány beruházási politikáját tette bírálat tárgyává abból a szempontból,,­­ hogy váljon Szlovenszkó teherviselése , arányaiban részesült-e a befektetésekben? Itt csattanós összehasonlításokat tett az egyes országrészek között s főleg az útépítési anomáliákat emelte ki. A leszerelési problémáról ezeket mondta: Mi békében és nyugalomban akarunk élni, mire jó tehát a fegyverkezés? Nem lenne-e elég oly hadsereg, amely a rendet biztosítani tudja s nem jobb volna-e a fölszerelésre szánt pénzt a munkanélküliség és egyéb szociális problémák meg­oldására fordítani? A szónok kemény szavakkal ostorozza a magyar kisebb­ség sorait destruálni akaró sajtót, végül be­jelenti, hogy a párt rendületlenül tovább küzd az önkormányzati eszméért. Percekig tartó éljenzés és taps fogadta a pártelnök hatalmas hatású beszédét. Fedor beszámolója utána Fedor Miklós képviselő mondott szlovák és magyar nyelvű beszámolót. Nem igaz az, mondotta, hogy a szlovák gyűlölné a magyart. Akadnak azonban mindig, akik ez­t szeretnék elhitetni s ilyenek azok, akik leverik a ma­gyar cégtábláikat, mint például Eperjesen és Nyitrán történt. Ezek azonban konjunktúra­­hazafiak. Ismer olyan embereket, akik az­előtt az ajtójukra is kiírták, hogy velük csak magyarul lehet beszélni, ma pedig nem ejte­nének ki egy hangos magyar szót. A szónok bízik a demokrácia győzelmében, de ezt nem abban látja, hogy minden szo­ciáldemokrata zsíros állásba kerüljön, ha­nem abban, hogy győzni fog a szeretet, az egyenlőség és az igazság elve. A keresztényszocialista párt rendületlenül to­vább küzd a lobogójára írt erkölcsi eszmékért. Aixinger fejtegetései Nagy éljenzés és taps fogadta Fedor derűs ötletekkel fűszerezett beszédét, majd doktor Aixinger László pártigazgató mondott hos­­­szabb beszédet. Nem lehet bennünket azzal a váddal illetni, — mondotta egyebek között — hogy nem vagyunk lojális polgárai az állam­nak. A parlamentben, az országos és községi önkormányzati munkában kivesszük részün­ket, a jogos bírálat határát nem lépjük túl, tehát nem vagyunk államteforgatók. Jogokért törvényes formák között is lehet harcolni, mi ezt az utat választottuk s erről az útról nem is akarunk letérni. Minden kisebbség annyi jogot kap, amennyit ki tud vívni magának. Ezért nem szabad egy pillanatra sem lemondanunk jogaink követe­léséről. A szónok végül a nyitrai nők keresz­tény lelkületére apellál. Tapsviharral fogadott beszéde után Szmida Kálmán mondott hatásos záróbeszédet. A méltóságteljes lefolyású gyűlés után a Králik­­vendéglőben száz terítékes közebéd volt s itt többi­ek között dr. Gyürk­y Ákos, Szmida Kál­mán­­ és Fedor Miklós mondott pohárköszöntőt. i nifffffUHfiynrim !»■ — ■ wi—n n —- ■ —— A három m­iniszterelnök­ római találkozójával párhuzamosan a gazdasági szakértők is tárgyalnak Budapest, március 5. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon­jelentése.) Gömbös Gyula miniszterelnök március 12-én, hétfőn indul Rómába a három miniszterelnök találkozójá­ra. Gömbös valós­zín­űleg szombatom tér vis­­­sza, nem tartják kizártnak azonban, hogy a tárgyalások elhúzódnak. Római politikai kö­rökben ezektől a tanácskozásoktól nemcsak a középeurópai helyzet tisztázását várják, ha­nem meg vannak győződve arról is, hogy a gazdasági kérdéseket jelentősen sikerül elő­mordítani A konferenciának gazdasági jelen­­tősége abban áll, hogy a három miniszterel­­nök tanácskozásával párhuzamosan a három állam gazdasági szakértői is konferenciát tar­tanak, a magyar kereskedelmi delegáció már­is elutazott Rómába. Gömbös Gyula minisz­terelnök egyébként egyedül megy Rómába­, Kánya Kálmán külügyminiszter nem utazik vele, miután a konferenciát kizárólag a há­rom miniszterelnök találkozójának tekintik. Második szereposztás Hegény leia: tan­k BaldwUi­n — Rendben van, doktor. Mathews felállt és megkönnyebbülten né­zett a fiúra. Örült, hogy hatott rá az érvelése és bízott a jövőben Tudta, hogy Lommer megtartja a szavát. — Akarsz most beszélni vele? — kérdezte szelíden. Lomr­mer feje idegesen rándult meg a pár­nán, kezei reszketve simogatták a takarót. Bizonytalanul mondta: — Nem. Majd .. . holnap. Végig kell gon­dolnom a dolgot. És átállítani magamat, átiga­zítani az uj kar­ülmén­yekhez. — Mosolyogni próbált. — Nagy­on szépen köszönöm, doktor. Szégyellem, hogy ilyen buta módon levert lá­bamról az izgalom. Csúnya roncs vagyok én ... — tette hozzá keserűen­­ . •. hogy is kö­vetelhetem, hogy Delight, ha meglát... — Elhallgatott. Aztán nagyon gyöngén, nagyon szánandóam mondta: — Azt üzenem neki, hogy szeretem . •­ Mikor Mathews elment, még sokáig feküdt mozdulatlanul. Gondolkodott, töprengett, igye­kezett világosan áttekinteni a helyzetet, ahogy erre Mathews kérte. Nagyon jól értette, hogy mit kíván tőle az o­rvos. De ma nem akarta viszontlátni a lányt, addig nem akart vele ta­lálkozni, amíg vissza nem nyeri az önural­mát. Hiszen olyan váratlanul történt­ az egész, olyan csodálatos volt... Belépett a szobába kedvetlenül, lélektele­­­nül, az élet mély unalmával és örök boldogta­lanságával szivében — és meglátta a lányt. Abban a pillanatban fölismerte Olyan mély­séges öröm és hála, olyan ujjongó boldogság töltötte el, hogy szinte elviselhetetlen volt. De a lány visszarettent tőle, úgy nézett rá, mint idegenre, mint őrültre. •­ Nem akart szólni hozzá, még a neve se szaladt ki a szá­ján. És a szörnyű csalódás, a lány hűségébe vetett hitének megingása, a ráeszmélés, hogy elfelejtette a csókokat, a forró fogadkozást, hogy a szíve elfordult tőle , teljesen össze­törte a férfit... Most, hogy Mathewstól elün­hető magyará­zatot kapott a lány érthetetlen viselkedésére, lassan megértette, hogy találkozásuk a lány­nak is megrázkódtatást jelentett, még ha más értelemben is, mint neki. Ehhez kellett most alkalmazkodnia. De ma még nem tudta vi­szontlátni Tanácstalanul vergődött, töpren­gett, úgy érezte, hogy kifordul tengelyéből a világ, még az utolsó évek élettelen, rideg vi­lága is összedőlt. Amúgy is megkínzott idegeit az óriási, túl hirtelen érkezett öröm és a­ rög­tön rákövetkező gyilkos csalódás, megdöbbe­nés és kétség teljesen összero­ppantotta. Majd holnap... Ée évek óta most történt először, hogy fog­lalkozni kezdett a holnap gondolatával. Ha még nem is várta nyugodt, szilárd boldogság­gal ezt a holnapot, de a reményteljes várako­zás sugara mégis belopózott már a szívébe. Legalább látni fogja a lányt, megérintheti a kezét, hallhatja a hangját; legalább, ha ennyi sok elveszett év után is, de visszatért hozzá, legalább egy fedél alatt lakik vele. A földszinti szobában dr. Mathews elismé­telte a két­­ nő előtt, hogy mit mondott Tra­verznek és Mary Lou fellélegzett a gondolat­ra, hogy a rettenetes találkozás elhalasztó­­dott ..... — Emlékszik, hogy mi volt a nevük De­­light. Hartford rokonainak, akiknél lakott? — kérdezte az orvos Mrs. Lorrimer. Az asszony felállt és a kis, falíba épített pán­célszekrényhez ment. Beállította a kombiná­ciós zárat, kivette a szekrényből kis fekete jegyzőkönyvét. — Ide jegyeztem be mindent — magyaráz­ta. — Fel irtán a l­eg­jelen­ték­telen­ebb részletet is, amire Travers vissza tudott emlékezni, hogy lehetőleg pontos adatokkal tudjam el­látni londoni­­megbízottaimat. Még jó ideig ültek együtt, elolvasták és megvitatták a jegyzeteket, melyeket Mrs. Lo­r­­rimer igyekezett kiegészíteni a fiától hallott leírásokkal. Ekként Mary Lou megismerke­dett saját életrajzával. Delighht Harford New­ Yorkban született. Szülei is amerikaiak voltak. Négyéves volt, mikor anyja elvált a férjétől és a gyermekkel együtt Angliába utazott, rokonai látogatására. A látogatásiból hosszabb tartózkodás lett. Rö­viddel­ a háború kitörése előtt, egy­ svájci uta­zás alkalmával Mrs. Harford megismerkedett egy német emberrel és feleségül net­t hozzá- Deligiht nem volt hajlandó együtt élni a mos­toha aktjával. Anyja tehát akit most már Mrs. von Kochnak hívtak, Drezdába utazott a fér­jével és leányát angliai rokonaink hagyta. Mr. Harford kevéssel ez előtt halt meg és a kis örökség, melyet leányára hagyat, elegen­dő volt arra, hogy Deligiht, lakását és ellátását­­ fedezze és még kevés költőpénze is maradjon. Anyjának, aki különben is hideg és felületes gondolkodású nő volt, nem okozott kiönösebb szomorúságot, hogy leányától el kellet válnia.­­ Úgy se volt köztük soha zavartalanig jó vi­­­­szony, legalább is Delight így mohi a Tra­­versnek. A lány londoni nagynénijeit Lucy és Mary T­i Mor­fisnak hívták. A két jómódú vakisasz­ c szörny a Green Streeten lakott és Deght ve­ r­lük maradt. A háborús munkáiból mid a két­­ hölgy bőségesen kivette a részét. La Frao­ i ciaországban, közvetlenül a front miaött dol­­gozott egyik­ egészségügyi missziónál Mary­ki­­pedig valamelyik londoni hadikórházan volt­­­ ápolónő. Deligiht maga is egy karoni étkez­ ‘­dé­en dolgozott és ott­­ találkozott a fiatal Tra­­r­ve­s-szel. A történelmi hátteret ekként megállapítot­­tál és Mary Lou uijra meg újra elismételte a rézleteket, amíg már kívülről tudta a leckét.­­ Valószínű, hogy néhányszor csúfosan. ^­in­g fogok bukni a szerepemben — mondta di Mathewsnak és Mrs. Lorriimernek. — Pél­­­­dál, joggal csodálkozihatik majd Travers, hogy nem tudok semmit a nagynénéimről és s min is­ kapok tőlük levelet. J_ Meghaltak — jelentette ki dr. Mathews­­ erélyesen és széles mozdulattal szinte letö­­­­zjölte a föld színéről a két derék vénkisasz­­■ aonyt. — Ezért jött­ maga vissza Amerikába a társalkodónői minőségben. Egyrészt azt re­mélte, hogy itt könnyebben talál munkát, másrészt meg fel akarta keresni apja itt élő rokonait. . — És mi van Delight... akarom mondani­ az én anyámmal ? — kérdezte Mary Lou ko­molyan. — Az is meghalt! Mary Lou önkénytelenül elnevette magát ! — Ne! — kérte az orvost. — Ne öljünk meg min­denkit. Szeretnék valami kevésbé gyászos megoldást találni. ■ . — Hát akkor teljesen elidegenedtek egy­mástól — ajánlotta Mrs. Lorrimer — Hopp! a háború! Az asszony német férjével maradt, akit maga amúgy se szeretett, ehhez járult még az, hogy maga a háborúban lelkes angol­­párti volt... Nos, megfelel az indokolás? — Meg kell, hogy felelljen — sóhajtotta Mary Lou. — Jobb magyarázatot úgy­se talá­lunk. Dr. Mathews nemsokára elment. Mrs Lor­­rimer és Mary Lou együtt vacsoráztak a győ­ri vő­rsi faburkolattal díszített ebédlőben. Va­csora után Mrs. Lorrimer felment az emelet­re, hogy jó éjszakát kívánjon fiának. Mary Lou pedig az előkelő fogadószobában és zenete­remben bolyongott, a könyveket, képeket né­zegette és azon elmélkedett. • vájjon megszok­ja-e , valaha, ezt a sok szépséget és pompát­ Mrs. Lorrimer hamarosan visszajött hozzá. Folytatjuk

Next