Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-06 / 54. (3385.) szám
'KwgatMag^r-hirmp 1934 március 6, kedd, Esterházy: Ha kötelességeinknek eleget teszünk, teljes joggal követelhetjük a minket megillető jogokat A kereszt és artiocialbta párt nagysikerű nyitrai körzeti gyűlésén Francisco utódjául Szmida Kálmán prépostot választották mag körzeti elnöknek Nyitra, március 5. Az onerágios keresztényszocialista párt nyitrai helyi szervezete és nyitravidéki szervezetei nagyszabású körzeti taggyűlést tartottak a nyitrai iparosház nagytermében Esterházy János országos pártelnök, Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő és dr. Aixinger László országos pártigazgató részvételével. A gyűlésen harminckét vidéki szervezet képviseltette magát kisebb-nagyobb küldöttségekkel, úgyhogy a nagyterem zsúfolásig megtelt közönséggel. Jedlicska Gyula elnöki megnyitóján melegen üdvözölte a megjelenteket s kegyelettel emlékezett meg a nyitrai szervezet, elhunyt nagynevű elnökéről, dr. Franciscy örökét s a nyitrai helyi szervezet elnökéül Szmida Kálmán prépost-plébánost választotta meg. A szervezet új tisztikarának többi tagja a következők: ügyvezető elnök: Jedlicska Gyula, alelnökök Morvay Kálmán és Gyürky Ákos. elnöki tanács tagjai: Szabó József, Bacsa Béla, Schwarz Ádám, Rolfesz Bernát, titkár: Mandák Kálmán, jegyző Risnyovszky János, pénztárnok: Simek Antal, ellenőrök Rutkovszky József, Spatyina István. Megválasztották a helyi szervezet választmányának tagjait is. Közfelkiáltással ugyancsak megválasztották a körzeti vezetőséget, s ennek összetétele a következő: elnök: Szmida Kálmán, ügyvezető elnök: dr. Gyürky Ákos, alelnökök Janák Lajos és Bacsa Béla, titkár: Cséffalvay Géza, jegyző: Jankovics Imre, pénztárnok: Széchényi Sándor, ellenőrök: Sípos István és Linzmayer Antal. Az új helyi elnök székfoglalójában kifejezte, hogy az elnölki tisztet ugyan szivesebben látta volna fiatal, tetterős kezekben, de meghajlik a közgyűlés egyhangú akarata, előtte tiszta szándékot, igazságszeretet és jóakaratot hoz új munkaköreibe. A kereszténys*ocialista párt nyitrai helyzetére nézve jellemzőnek azt a tényt, hogy míg egyes politikai találtú pártszervezetek Nyitrán 500-nál is több tagság igazolvánnyal is rendelkeznek, de választás alkalmával alig néhány szavazatot tudnak összeszedni, addig az országos keresztényszocialletta párt hívei, akik nem is rendelkeznek pártigazolvánnyal, a választások idején mindig hűségesen kitartanak a párt eszméi mellett. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Esterházy János országos pártelnök emelkedett szólásra. Esterházy ismertette a politikai és gazdasági helyzetet s hangsúlyozta, hogy pártja mindig keményen harcolt az őslakosság sérelmeinek orvoslásáért és a jövőben sem tér le következetes kritikájának útjáról. Most van éppen tizenöt esztendeje annak, hogy a párt Nyitrán zászlót bontott. Azóta a párt nyílegyenes után haladt, jottányit sem engedett elveiből és nem tért el kitűzött céljaitól. A párt leghatalmasabb fegyvere az Igazság. Ha kötelességeinknek eleget teszünk, akkor teljes joggal követelhetjük a minket megillető jogokat. Azt a vádat kovácsolják ellenünk — úgymond — hogy magyarónok, irredenták, államfelnorgátok vagyunk. A vád nevetséges. Azok vagyunk, akiknek születtünk: magyarok, szlovákok, németek, azok is akarunk maradni A szónok utal arra, hogy a párt mindig előre figyelmeztette a kormányt a fenyegető gazdasági és politikai bajokra, de tanácsait nem fogadták meg s tiltakozását nem vették figyelembe. A siralmas gazdasági helyzet szomorúan igazolja, hogy a pártnak mennyire igaza volt. A szónok szóvá teszi a magyar községekben működő szlovák „kisebbségi iskolák" ügyét , a Dérer féle iskolareform tervét, mely a felekezeti iskolák fokozatos megszüntetését célozta. Egyetlenegy kormány sem engedheti meg magának — úgymond — azt a fényűzést, hogy hadat üzenjen istennek. Majd a kormány beruházási politikáját tette bírálat tárgyává abból a szempontból,, hogy váljon Szlovenszkó teherviselése , arányaiban részesült-e a befektetésekben? Itt csattanós összehasonlításokat tett az egyes országrészek között s főleg az útépítési anomáliákat emelte ki. A leszerelési problémáról ezeket mondta: Mi békében és nyugalomban akarunk élni, mire jó tehát a fegyverkezés? Nem lenne-e elég oly hadsereg, amely a rendet biztosítani tudja s nem jobb volna-e a fölszerelésre szánt pénzt a munkanélküliség és egyéb szociális problémák megoldására fordítani? A szónok kemény szavakkal ostorozza a magyar kisebbség sorait destruálni akaró sajtót, végül bejelenti, hogy a párt rendületlenül tovább küzd az önkormányzati eszméért. Percekig tartó éljenzés és taps fogadta a pártelnök hatalmas hatású beszédét. Fedor beszámolója utána Fedor Miklós képviselő mondott szlovák és magyar nyelvű beszámolót. Nem igaz az, mondotta, hogy a szlovák gyűlölné a magyart. Akadnak azonban mindig, akik ezt szeretnék elhitetni s ilyenek azok, akik leverik a magyar cégtábláikat, mint például Eperjesen és Nyitrán történt. Ezek azonban konjunktúrahazafiak. Ismer olyan embereket, akik azelőtt az ajtójukra is kiírták, hogy velük csak magyarul lehet beszélni, ma pedig nem ejtenének ki egy hangos magyar szót. A szónok bízik a demokrácia győzelmében, de ezt nem abban látja, hogy minden szociáldemokrata zsíros állásba kerüljön, hanem abban, hogy győzni fog a szeretet, az egyenlőség és az igazság elve. A keresztényszocialista párt rendületlenül tovább küzd a lobogójára írt erkölcsi eszmékért. Aixinger fejtegetései Nagy éljenzés és taps fogadta Fedor derűs ötletekkel fűszerezett beszédét, majd doktor Aixinger László pártigazgató mondott hosszabb beszédet. Nem lehet bennünket azzal a váddal illetni, — mondotta egyebek között — hogy nem vagyunk lojális polgárai az államnak. A parlamentben, az országos és községi önkormányzati munkában kivesszük részünket, a jogos bírálat határát nem lépjük túl, tehát nem vagyunk államteforgatók. Jogokért törvényes formák között is lehet harcolni, mi ezt az utat választottuk s erről az útról nem is akarunk letérni. Minden kisebbség annyi jogot kap, amennyit ki tud vívni magának. Ezért nem szabad egy pillanatra sem lemondanunk jogaink követeléséről. A szónok végül a nyitrai nők keresztény lelkületére apellál. Tapsviharral fogadott beszéde után Szmida Kálmán mondott hatásos záróbeszédet. A méltóságteljes lefolyású gyűlés után a Králikvendéglőben száz terítékes közebéd volt s itt többiek között dr. Gyürky Ákos, Szmida Kálmán és Fedor Miklós mondott pohárköszöntőt. i nifffffUHfiynrim !»■ — ■ wi—n n —- ■ —— A három miniszterelnök római találkozójával párhuzamosan a gazdasági szakértők is tárgyalnak Budapest, március 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Gömbös Gyula miniszterelnök március 12-én, hétfőn indul Rómába a három miniszterelnök találkozójára. Gömbös valószínűleg szombatom tér vissza, nem tartják kizártnak azonban, hogy a tárgyalások elhúzódnak. Római politikai körökben ezektől a tanácskozásoktól nemcsak a középeurópai helyzet tisztázását várják, hanem meg vannak győződve arról is, hogy a gazdasági kérdéseket jelentősen sikerül előmordítani A konferenciának gazdasági jelentősége abban áll, hogy a három miniszterelnök tanácskozásával párhuzamosan a három állam gazdasági szakértői is konferenciát tartanak, a magyar kereskedelmi delegáció máris elutazott Rómába. Gömbös Gyula miniszterelnök egyébként egyedül megy Rómába, Kánya Kálmán külügyminiszter nem utazik vele, miután a konferenciát kizárólag a három miniszterelnök találkozójának tekintik. Második szereposztás Hegény leia: tank BaldwUin — Rendben van, doktor. Mathews felállt és megkönnyebbülten nézett a fiúra. Örült, hogy hatott rá az érvelése és bízott a jövőben Tudta, hogy Lommer megtartja a szavát. — Akarsz most beszélni vele? — kérdezte szelíden. Lomrmer feje idegesen rándult meg a párnán, kezei reszketve simogatták a takarót. Bizonytalanul mondta: — Nem. Majd .. . holnap. Végig kell gondolnom a dolgot. És átállítani magamat, átigazítani az uj karülményekhez. — Mosolyogni próbált. — Nagyon szépen köszönöm, doktor. Szégyellem, hogy ilyen buta módon levert lábamról az izgalom. Csúnya roncs vagyok én ... — tette hozzá keserűen . •. hogy is követelhetem, hogy Delight, ha meglát... — Elhallgatott. Aztán nagyon gyöngén, nagyon szánandóam mondta: — Azt üzenem neki, hogy szeretem . • Mikor Mathews elment, még sokáig feküdt mozdulatlanul. Gondolkodott, töprengett, igyekezett világosan áttekinteni a helyzetet, ahogy erre Mathews kérte. Nagyon jól értette, hogy mit kíván tőle az orvos. De ma nem akarta viszontlátni a lányt, addig nem akart vele találkozni, amíg vissza nem nyeri az önuralmát. Hiszen olyan váratlanul történt az egész, olyan csodálatos volt... Belépett a szobába kedvetlenül, lélektelenül, az élet mély unalmával és örök boldogtalanságával szivében — és meglátta a lányt. Abban a pillanatban fölismerte Olyan mélységes öröm és hála, olyan ujjongó boldogság töltötte el, hogy szinte elviselhetetlen volt. De a lány visszarettent tőle, úgy nézett rá, mint idegenre, mint őrültre. • Nem akart szólni hozzá, még a neve se szaladt ki a száján. És a szörnyű csalódás, a lány hűségébe vetett hitének megingása, a ráeszmélés, hogy elfelejtette a csókokat, a forró fogadkozást, hogy a szíve elfordult tőle , teljesen összetörte a férfit... Most, hogy Mathewstól elünhető magyarázatot kapott a lány érthetetlen viselkedésére, lassan megértette, hogy találkozásuk a lánynak is megrázkódtatást jelentett, még ha más értelemben is, mint neki. Ehhez kellett most alkalmazkodnia. De ma még nem tudta viszontlátni Tanácstalanul vergődött, töprengett, úgy érezte, hogy kifordul tengelyéből a világ, még az utolsó évek élettelen, rideg világa is összedőlt. Amúgy is megkínzott idegeit az óriási, túl hirtelen érkezett öröm és a rögtön rákövetkező gyilkos csalódás, megdöbbenés és kétség teljesen összeroppantotta. Majd holnap... Ée évek óta most történt először, hogy foglalkozni kezdett a holnap gondolatával. Ha még nem is várta nyugodt, szilárd boldogsággal ezt a holnapot, de a reményteljes várakozás sugara mégis belopózott már a szívébe. Legalább látni fogja a lányt, megérintheti a kezét, hallhatja a hangját; legalább, ha ennyi sok elveszett év után is, de visszatért hozzá, legalább egy fedél alatt lakik vele. A földszinti szobában dr. Mathews elismételte a két nő előtt, hogy mit mondott Traverznek és Mary Lou fellélegzett a gondolatra, hogy a rettenetes találkozás elhalasztódott ..... — Emlékszik, hogy mi volt a nevük Delight. Hartford rokonainak, akiknél lakott? — kérdezte az orvos Mrs. Lorrimer. Az asszony felállt és a kis, falíba épített páncélszekrényhez ment. Beállította a kombinációs zárat, kivette a szekrényből kis fekete jegyzőkönyvét. — Ide jegyeztem be mindent — magyarázta. — Fel irtán a legjelentéktelenebb részletet is, amire Travers vissza tudott emlékezni, hogy lehetőleg pontos adatokkal tudjam ellátni londonimegbízottaimat. Még jó ideig ültek együtt, elolvasták és megvitatták a jegyzeteket, melyeket Mrs. Lorrimer igyekezett kiegészíteni a fiától hallott leírásokkal. Ekként Mary Lou megismerkedett saját életrajzával. Delighht Harford New Yorkban született. Szülei is amerikaiak voltak. Négyéves volt, mikor anyja elvált a férjétől és a gyermekkel együtt Angliába utazott, rokonai látogatására. A látogatásiból hosszabb tartózkodás lett. Röviddel a háború kitörése előtt, egy svájci utazás alkalmával Mrs. Harford megismerkedett egy német emberrel és feleségül nett hozzá- Deligiht nem volt hajlandó együtt élni a mostoha aktjával. Anyja tehát akit most már Mrs. von Kochnak hívtak, Drezdába utazott a férjével és leányát angliai rokonaink hagyta. Mr. Harford kevéssel ez előtt halt meg és a kis örökség, melyet leányára hagyat, elegendő volt arra, hogy Deligiht, lakását és ellátását fedezze és még kevés költőpénze is maradjon. Anyjának, aki különben is hideg és felületes gondolkodású nő volt, nem okozott kiönösebb szomorúságot, hogy leányától el kellet válnia. Úgy se volt köztük soha zavartalanig jó viszony, legalább is Delight így mohi a Traversnek. A lány londoni nagynénijeit Lucy és Mary Ti Morfisnak hívták. A két jómódú vakisasz c szörny a Green Streeten lakott és Deght ve rlük maradt. A háborús munkáiból mid a két hölgy bőségesen kivette a részét. La Frao i ciaországban, közvetlenül a front miaött dolgozott egyik egészségügyi missziónál Marykipedig valamelyik londoni hadikórházan volt ápolónő. Deligiht maga is egy karoni étkez ‘déen dolgozott és ott találkozott a fiatal Trarves-szel. A történelmi hátteret ekként megállapítottál és Mary Lou uijra meg újra elismételte a rézleteket, amíg már kívülről tudta a leckét. Valószínű, hogy néhányszor csúfosan. ^ing fogok bukni a szerepemben — mondta di Mathewsnak és Mrs. Lorriimernek. — Példál, joggal csodálkozihatik majd Travers, hogy nem tudok semmit a nagynénéimről és s min is kapok tőlük levelet. J_ Meghaltak — jelentette ki dr. Mathews erélyesen és széles mozdulattal szinte letözjölte a föld színéről a két derék vénkisasz■ aonyt. — Ezért jött maga vissza Amerikába a társalkodónői minőségben. Egyrészt azt remélte, hogy itt könnyebben talál munkát, másrészt meg fel akarta keresni apja itt élő rokonait. . — És mi van Delight... akarom mondani az én anyámmal ? — kérdezte Mary Lou komolyan. — Az is meghalt! Mary Lou önkénytelenül elnevette magát ! — Ne! — kérte az orvost. — Ne öljünk meg mindenkit. Szeretnék valami kevésbé gyászos megoldást találni. ■ . — Hát akkor teljesen elidegenedtek egymástól — ajánlotta Mrs. Lorrimer — Hopp! a háború! Az asszony német férjével maradt, akit maga amúgy se szeretett, ehhez járult még az, hogy maga a háborúban lelkes angolpárti volt... Nos, megfelel az indokolás? — Meg kell, hogy felelljen — sóhajtotta Mary Lou. — Jobb magyarázatot úgyse találunk. Dr. Mathews nemsokára elment. Mrs Lorrimer és Mary Lou együtt vacsoráztak a győri vőrsi faburkolattal díszített ebédlőben. Vacsora után Mrs. Lorrimer felment az emeletre, hogy jó éjszakát kívánjon fiának. Mary Lou pedig az előkelő fogadószobában és zeneteremben bolyongott, a könyveket, képeket nézegette és azon elmélkedett. • vájjon megszokja-e , valaha, ezt a sok szépséget és pompát Mrs. Lorrimer hamarosan visszajött hozzá. Folytatjuk