Katolikus főgimnázium, Privigye, 1878

I. A szilárd és csepfolyós testeknek hó általi kitágulása, és azoknak kitágulási együtthatói. A hő háromféle hatást idéz elő a testeken : 1) azoknak bizonyos hőfokot kölcsönöz; 2) a hőmérsék emelkedése által térfogat nagyobbodást, és csökkenése által térfogat kisebbe­­dést eszközöl; és 3) halmaz állapotukat megváltoztatja. Az elsőről meggyőződünk a bennünk keltett sajátszerű érzés, vagy pedig hőmérő által; a második és harmadikról szabad­­szemmel, vagy pedig, ha a térfogat nagyobbodás vagy kiseb­­bedés igen csekély, nagyító készülékkel szerzünk tudo­mást. A legegyszerűbb készülék, melynek segélyével a szilárd testek térfogat változását a hőmérséklet változásánál szem­­lélhetővé lehet tenni, egy fémgolyó, mely a közönséges hő­mérsékletnél egy karikán keresztül könnyen átesik; ha a golyó melegíttetik, akkor a karikán át nem fér, és ha meg­hűlni engedjük, akkor ismét könnyen átesik, vagy ha vala­mely keskeny csővel ellátott üveglombikot valamely folyadék­kal megtöltünk, akkor a folyadék a lombik melegítésénél a csőben fölemelkedik, s leszáll azonnal, ha a lombikot hűtjük. A testek kitágulásának egy igen különös hatását figyelte és magyarázta meg Moseley kanonok ; a bristoli (Angolország) székes­egyház chórusát 1851-ben ólomlemezzel fedték be; a födél hossza a födélgerincz irányában 19 méter, a lejtő irá­nyában 6 méter volt. Két év múlva azt találták, hogy az egész fedélzet 4,7 deciméternyire lefelé csúszott, és ezen le­felé való mozgás lassan és folytonosan tartott. Gátat akar­ván vetni e mozgásnak, szögeket vertek a födélszarufáiba, de sikertelenül, mert az erő, melylyel az ólomlemezek lefelé csúsztak, oly nagy volt, hogy a szögeket kihúzta, daczára annak, hogy a födél nem volt nagyon meredek , s az ólom maradandólag fekhetett volna rajta a­nélkül, hogy nehézség 1.

Next