Katolikus főgimnázium, Privigye, 1878
I. A szilárd és csepfolyós testeknek hó általi kitágulása, és azoknak kitágulási együtthatói. A hő háromféle hatást idéz elő a testeken : 1) azoknak bizonyos hőfokot kölcsönöz; 2) a hőmérsék emelkedése által térfogat nagyobbodást, és csökkenése által térfogat kisebbedést eszközöl; és 3) halmaz állapotukat megváltoztatja. Az elsőről meggyőződünk a bennünk keltett sajátszerű érzés, vagy pedig hőmérő által; a második és harmadikról szabadszemmel, vagy pedig, ha a térfogat nagyobbodás vagy kisebbedés igen csekély, nagyító készülékkel szerzünk tudomást. A legegyszerűbb készülék, melynek segélyével a szilárd testek térfogat változását a hőmérséklet változásánál szemlélhetővé lehet tenni, egy fémgolyó, mely a közönséges hőmérsékletnél egy karikán keresztül könnyen átesik; ha a golyó melegíttetik, akkor a karikán át nem fér, és ha meghűlni engedjük, akkor ismét könnyen átesik, vagy ha valamely keskeny csővel ellátott üveglombikot valamely folyadékkal megtöltünk, akkor a folyadék a lombik melegítésénél a csőben fölemelkedik, s leszáll azonnal, ha a lombikot hűtjük. A testek kitágulásának egy igen különös hatását figyelte és magyarázta meg Moseley kanonok ; a bristoli (Angolország) székesegyház chórusát 1851-ben ólomlemezzel fedték be; a födél hossza a födélgerincz irányában 19 méter, a lejtő irányában 6 méter volt. Két év múlva azt találták, hogy az egész fedélzet 4,7 deciméternyire lefelé csúszott, és ezen lefelé való mozgás lassan és folytonosan tartott. Gátat akarván vetni e mozgásnak, szögeket vertek a födélszarufáiba, de sikertelenül, mert az erő, melylyel az ólomlemezek lefelé csúsztak, oly nagy volt, hogy a szögeket kihúzta, daczára annak, hogy a födél nem volt nagyon meredek , s az ólom maradandólag fekhetett volna rajta anélkül, hogy nehézség 1.