Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-04-20 / 16. szám
Tanmódom, röviden és híven, következő fokokon megy keresztül: mindjárt az első órán figyelmeztetnek az olvasást tanulandó gyermekek , mielőtt még a' betűket ismernék , hogy valamint mindegyik gyermeknek az iskolában meg van a' maga' külön neve , mellynél fogva rá emlékezni vagy róla másoknak beszélni lehet, úgy a' könyvben mindegyik pontnak, vonásnak, ábrának, meg van a' maga' saját neve. Mindjárt ez alapfogalom után , az egész betűrend , ö-tól v-ig tisztán és hangosan mindaddig mondalik ismételve elölök, míg maguktól egymásután ők is jól kiejtve elmondhatják, mi annál könnyebben megy, mert illyes valamit már otthon is tanultak szüleiktől. Ez elvont úgy szólván csak szellemi tudása a' betűsornak , nagy kedvet ad a' gyermeknek a' tovább tanulásra ; mert már az első órán tanul és tud valamit, és tanulásának— bár előttünk csekély — de a' gyermek előtt igen kedves gyümölcsét mindjárt az első órán kóstolhatja. Ezután a' betűknek magán- és mássalhangzókrai felosztására figyelmeztetnek mindaddig, míg a' különbséget jól felfogták, még pedig mindezt a nélkül, hogy valamellyik betűnek testét vagy alakját ismernék. Ha már a' gyermekek a' betűknek felosztását megértették 's azoknak teljes hangját vagy nevét tisztán és magyarán kiejteni képesek , lassan lassan a' betűk'teste vagy alakja is megmutattatik néktek. Ez egy nagy fekete vászonnal bevont, veres vonalas táblán a' következő renddel megy véghez: 1) A magánhangzókat, p. o. O i 0 C«t 0 0 'stb. 2) A' pontos vagy vonásos magánhangzókat : (ö c) (é á ••) 'stb-3J A mássalhangzókat, p. o. (bb) (ti '0 'stb. 4.) A kettős (sz fí D) mássalhangzókat: (c ) E' betűket a tanító a fekete táblára írva megnevezi, a gyermekek mindegyütt egy szájjal utána mondják, mi annál könnyebben megragad náluk, mert a' betű' nevét már előbb tudva , most csak a* betű' alakjával kell megismerkedniök, tapasztalásból mondhatom , hogy bár feleslegesnek láttassák is a' gyermeknek előbb nevet tanítni azután alakra vinni a' tanult nevet, bár nekünk czélszerűbbnek láttassék is — mint rendesen szokás — a' betű' alakjára mutatva nevét egyúttal mondani és tanultatni: az egyszerűhez hajló gyermeki észt már itt ugratjuk, midőn egyszerre két tehetségét foglalkoztatjuk t.i. hallását és látását, és épen ezért tanulja meg olly nehezen a' gyermek a' mutogatott és nevezett betűket. Vigyázni kell azonban, hogy naponta két betűnél többet a' tanító ne ismertessen a' gyermekekkel, és tovább ne menjen míg mindegyik gyermek mindegyik betűt, első pillanatra, minden gondolkozás nélkül megnevezni nem tudja. Ezen módon az egész betűsort legfeljebb 20 leczkén tökéletesen megtanulja kivétel nélkül mindegyik gyermek, egy leczkére csak 15 minutát számítva; minthogy pedig ez osztályt naponta legalább 1 órán át kell gyakorolni, a1 megmaradt idő alatt, könyv nélkül, csak hang után , mint a' betű tanulásnál, gyakoroltassanak a' betűzésben , mellyben az a' nagy nyereség van , hogy a' betű-ismergetés' végeztével megtanulták egyúttal a' betűzést vagy szótagolást. E' fejbeli szótagolásnál azonban vigyázni kell az oktatónak , hogy fokozatos renddel vigyázva menjen, egyszerűről összetettre, könnyűről nehézre, alacsonyról magasabbra, mint például: 1) szók vagy szótagok, egy magán-és mássalhangzóval p.o. én, ich; 2) szók egy mással-és magánhangzóval: p. o. te, du; 3) szók két mással- egy magánhangzó: p. o szó, drei; 4) szók egy magán- két mássalhangzó : p. o. int, und; 5) szók egymással-, 1 magán-, 1 mássalhangzó: p. o. lágy, weich; 6) egy mással-, 1 magán-, több mássalhangzó : p. o. most, itzt; 7) a magánhangzó előtt több, utána csak 1 mássalhangzó: p.o pléh, Blech; 8) a' magánhangzó előtt és után több mássalhangzó: p.o. gyöngy, Glanz; 9) két tagos; 10) több tagos szókal. A' fejbeli szótagolással következő módon kell bánni: a' tanító mondja el a' gyermekek elött valamelly szónak vagy szótagnak egyes betűit 's mondassa rá vagy mindnyájukkal, vagy néhánnyal , vagy egyes gyermekkel a kiejtési vagy olvasási hangot, vagy a szótagot; viszont mondjon előttök olyan szót vagy szótagot és mondassa el velök a betűket, melyekből a szótag vagy szó áll. Ha a gyermekek a szótagolásban egy darabig ilyen módon fokozatosan gyakoroltatnak, szép látni, millyen kedvvel szótagolnak felszólítás nélkül az iskolán belül és kívül minden szót, minden tárgy' nevét, a' mit csak megpillantanak. Ha már a gyermekek ezen módon a' fejbeli szótagolásba jól belejöttek, és a'táblára irott betűket , összevissza az első tekintetre, minden gondolkozás nélkül nevezik, hirtelen rögtön mondják — mi legfölebb egy hónap alatt sikerül — kezdődik a' tábláni szótagolás vagy helyesebben lassú olvasás, még pedig a'következő renddel: írjon a' tanító a' táblára annyi egy szótagos szót, vagy egyes szótagot, a mennyit csak lehet, de úgy, hogy hézagosan egyik szótag épen a' másik alá essék, ezt tanítási időn kivül rendesen megírhatja egy nagyobb irni már jól tudó gyermek, p. o: én ich | te du ő er 1 sie 1 es mi wir ti ihr ők sie 1 ^ | ihn az úr itt ül és | i 1 «gy 1 kell a kocsin vannak , kerekek.