Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-19 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI fiS ISKOLAI LAP. 42. szám. Negyedik évi folyamat. Oct. 19. 1845. Man kann nichts wahrhaft erkennen, wenn man Gott nicht erkannt hat; kein Studium wird recht ge­trieben und führt zu einem irgend wünschenswerthen Ziel, wenn man tíott nicht studirt. Baxter. TARTALOM: Vájjon az emberi ész elhomályosodik, vagy meg­világosul-e Isten igéjében való hit által? K. W. — Pár észrevétel az ujra-kiadandó, ugy­nevezett tót-agenda körül. Bartholomaeidesz János. — Ágostai lelkészek el­különzött gyánkodása és úrvacsorázása , mint puseyismus. R. — Tiszán-inneni ref. egyházkerület őszi közgyűlése. Papp János. — Papi conferentia. I. — Irodalom: Kol­lár János egyházi­­ s alkalmi beszédei az áhítatos nemzetiség előmozdítására. — Kül- és belföldi vegyes közlemények. — Váljon az emberi ész elhomályoso­dik, vagy megvilágosu­l-e Isten Igé­jében való hit által? (Vége.) Igaz, napjaink finom műveltsége nem szeret semmi durva bűnöket és vétségeket, mellyek em­berek előtt szembetűnnek, de nem ismeri, 's nem akarja a1 benső örökös nyíltságát is a' minden­ható előtt. Igy a' gyermek külsőképen, módosan, engedelmesen, szeretetre­ méltón neveltetik, ugy hogy ott, hol eszközök nem hiányzanak, elér egy vidor lepke-életet, mellyben szülék és barátok tetszésöket találják , de ott, hol elegendő eszkö­zök nincsenek, nem maradhat el, hogy teljesület­len várakozások, szülők 's gyermekeknél, a' gyenge életnapokat fájdalmasan meg ne zavar­ják, é­­s megmutatják, hogy ama gyermeki ár­tatlanság, mellyet gyermekeknél felteszünk, ezen módban nincs­ meg. Arról itt hallgatunk, mikép neveltetnek a' gyermekek ott, hol sem műveltség, sem Isten igéje nincs, hol, mint sok városiak­ 's falusiaknál, a' szegény gyermekek teherként fe­küsznek a' szüléken, és szeretik, ha csak elsza­ladhatnak, napjaikat magukban tölteni. De kérd­jük: a' legjobb esetben, mellyet elébb nevezénk, felvilágosodott nevelés-e ez ? hát nem több a' gyermek, mint csak bábjok, játékszerek az öre­geknek, és az ő élete csak hiú dolgokon való lep­ke-csapongás? Valóban, az embernek, már mint gyermeknek, magasabb hivatása van. Ezt mutatja már nekünk az evang. olly dicsőn, midőn a' minden atyák és anyák ura így szól: „Engedjétek hozzám jöni a' kis gyermekeket, 's ne tiltsátok meg őket, mert illyeneké a' men­­nyeknek országa !" — Sőt midőn azt mondja az öregeknek: „Ha ollyanok nem lesztek, mint a' gyermekek, nem mehettek be az Isten országá­ba!" — Azt akarja az Úr mondani, hogy gyer­meknél legtöbb fogékonyság van az ö szeretetére, mert nincs még annyira eltelve e' világ dolgai­val, mint az öregek,—mivel szivének még egye­nes érzelme van, melly szerint mindent a' szerint becsül: vájjon szeretik-e, és jó-e? Minden más­nak még szinte semmi becse nincs szemei előtt. Azért kell a* gyermeknek mindenek felett, eleitől fogva gyöngéd ápolás, — mindenek előtt nyájas elbeszélése annak, mit Isten ő vele tett, mint sze­reti őt, és kivált Jézus, melly igen szereti a'gyer­meket. Kisértse meg bár akárki, hogy meglássa, mint örülnek a'gyermekek, bensőjökben, ha a'sz. történeteket beszélik előttök. Semmivel sem lehet könnyebben őket meggyőzni gyermeki csínjaik bű­néről, önzésről, elszóródásról, irigységről­­ stb.mint bibliai példák felmutatása által, — semmivel kön­­nyebben az eleitől fogva olly szükséges önmeg­győzésre vinni, mint a­ Jézusrai feltekintés által. Jézusban, a' gyermekbarátban, már a' gyermek­nek egy isteni élet-alap, egy szent erő adatik egész életére, és még késő napjaiban is áldani fogja azokat, kik őt annak jókor részesivé tették. Azt hiszik ugyan némellyek, hogy gyermek még nem érti ez igazságokat, de a' tapasztalás egé­szen máskép tanítja. Midőn egykor egy hat éves gyermeknek Lázár feltámadását beszélték, bámul­va hallgatta, azután feszült tekintettel kérdé: „Igaz az?" és az igazság bizonyítására sugárzó sze­mekkel e­ szavakba tört ki: „Annak nagy Jézus­nak kellett lenni!"—Oh, igen! gyermekek ele­venen érzik már az élet mélységét Jézusban; mert nekik szükségök van szeretetre és világosságra, melly a' Jézusban adatott. Azért övék a' mennyek országa, és a' ki azt török elfogja, a' mennyiben nekik arról, ki őket ugy szereti, nem beszél, meg­fosztja őket a' legjobbtól, legdicsöbbtől, legüd­vösebbtöl, a' mi a' földön van. Hogy pedig a' gyermektől a' legszebbet, legjobbat elfogni okos­ság- vagy oktalanság-e? azt minden el nem va­kult, 's hiúságba nem bilincselt könnyen elha­tározandja. De a' ki még meg nem akarná vallani, hogy már gyermekekhez mindenek előtt a­ Jézus ke­gyelmét kell vinni, annak végül, gyermekek ha­lálát állítjuk szeme elébe. Milly vigasztalan, milly 42

Next