Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-05-26 / 21. szám
Idővel a' protestantismus megszabadult, hála az egeknek a' rajta uralkodni akarók önkényétől, és mint külön anyaszentegyház, országilag megismertetett, minden dolgaiban maga kezdett intézkedni, tehát a megtartandó és kihagyandó ünnepekre nézve is. "Jelenkorunkban a" rendszerínti vasárnapok és sátoros ünnepeken kivül az ágostai protestánsok még a vízkereszt, Jézus bemutattatása, Krisztus fogantatása és Péter Pál ünnepeket is megtartják a róm. katholikusokkal együtt. Hanem vannak még ez utolsóknak több ünnepeik is, u. m. nagy b.asszony, kisasszony , hol.asszony fogantatása, űrnap és minden szentek, mellyeket a protestánsok megülni nem tartoznak, mint ollyanok, kik azokat elhagyták, rajtok régen kiadtak. Azonban, nézzünk csak körül az egyházkerületben, nem ünnepelgetnek-e az ágostaiak az itt említett napokon a" róm. katholikusok kedvéért? Igen is. Csak lássuk és halljuk meg, mit beszél "s hirdet az ágostai pap az ő szónokszékén, midőn ezen ünnepek közöl valamellyik következik. Előtte járuló vasárnapon igy hirdet: Jövő csütörtökön űrnapja lesz, melly nekünk ugyan nem ünnepünk, mindazáltal intetnek a* hívek, hogy a1 hol a' róm. katholikus plébániák vannak, (vagy mint nálunk) a' zörgő munkáktól magokat óvják, a' botránkoztatás elkerülése végett; az napon sz. irási magyarázat fog tartatni két harangszóra." Tehát, akár ide akár oda, ünneplést rendel , 's az elérkezett napon a' nép ünnepien öltözve a' templomba seregei. Jegyezzük meg itt mindjárt, hogy illy kedvező hirdetést a' kegy. kir. parancsolatok értelme következtében kell tenni minden protestáns papnak. — De én most már azt kérdezem: mért tartsam és tartassam meg azt az ünnepet, mellyet magaménak soha el nem ismerek; mért ne tenném 's teretném azon dolgaimat? Ki a' római anyaszentegyházhoz tartozik, csak az az ember köteleztethetik arra joggal, hogy ne dolgozzék az előforduló ünnepeken; a' ki pedig a' protestáns anyaszentegyházhoz számlálja magát, csak azon napokat ünnepelje, mellyek elébe iratvák. Igy egyik fél sem botránkozhatik meg, miután mindenik felekezet saját vallása, törvényei és szokásai szerint cselekszik. Ha már a róm. keresztyének saját ünnepeiken a' protestáns keresztyének munkálkodását botránkoztatásnak tartják, és a' velöki ünneplést pedig igen kedvesen veszik . illy formán tehát a' zsidó is azt mondhatná mind a' katolikusoknak, mind az evangélikusoknak, mikor ünnepe van: ne dolgozzatok ma, mert engem botránkoztattok 5 a' muhamedán is igy szólhatna ünnepén: „ne botránkoztassatok ma, dolgozván, mert nekem Allah napja van; a' görög is igy tehetné Intéseit: ti mindig botránkozást csináltok nekem ünnepeimen, ugye bizony, mi reájok nem ügyelnénk, 's ők nem is kívánják ezt tőlünk, csak egyedül a' római katholikusok. Melly kívánságban nem rejlik más ok, mint az, hogy a' hajdani uralkodást nehezen akarják elfeledni. Tudok példát a legújabb időkből is, hogy plébános úr az evangy. papnak azért irni bátorkodott, miszerint intse meg az ő fárájában lakozó filiális evangy. hallgatóit, hogy n.bol.asszony, kisasszony, n.bol.asszony fogantatása ünnepén ne dolgozzanak; de ez mitsem felelvén vissza, elégnek tartá a templomi hirdetést az ünnep végett. Mi két felekezetű protestánsok, semmiféle vallásnak gyámsága alatt nem vagyunk, honunkban uralkodó vallást nem ismerünk, minthogy az épen nincs is. Elég időskoruaknak hisszük lenni magunkat, miszerint csak azt az ünnepet ismerjük el magunkénak, melly a' Jézusra és annak véghezvitt dolgaira emlékeztet. Mire nézve, ha megszűnünk munkáinktól ott, hol róm. plébániák vannak, azt nem ő érettek, hanem a k. király kívánságáért tesszük addig, míg az illyesmiket kívánó k. királyi parancsolat meg nem változik, önmagunktól függ több ünnepeket elfogadni, vagy félre tenni. Miszerint a protestáns pap csak akkor cselekszik vallása szellemében, midőn anyaszentegyháza törvényeihez tartja magát,s azok szerint működik egyházában. Mi ágostaiak e tekintetben sokkal hibásabbak vagyunk helyét atyánkfiainál, akár város-, akár falubelieket vegyük is figyelembe. Ha valamelly városba egy olly ünnepen megyek be, melly protestánsokra épen nem tartozik: ott ugy tetszik nekem, mintha az egész város róm.katholikusokból állana, pedig kevesebben vannak tán, mint amazok. Az ágostai evangyélmi kereskedők boltjaik ugy be vannak zárva, mint a r. felekezetüeké, 's az egész város ünnepben áll. Az iskolákban ágostaiaknál nincs tanítás; a' helvét atyafiaknál hogyan van, azt nem tudom; mindazáltal következtetni bátor vagyok azt, hogy mivel nem ünnepelnek, tehát az iskolai tanítások is munkában vannak. Városon tehát még nagyobb hibát követnek el a' protestantismus ellen, mint a' falun. Falun az ágostaiak ugy tesznek, mint fölebbirám; a helvét atyafiak, mint más köznapon, szépen dolgoznak. A viszonyosság elvéből indult figyelmező ez értekezéshez. Mert nekünk protestánsoknak is van egy oly ünnepünk, melyet a r. katholikusok a mi kedvünkért meg nem tartanak, és ez a' nagypéntek, a' váltság dicső napja. Most itt volna helye, hogy kérdhetném: ki hallotta valaha, hogy a' róm. katholikus papok közöl csak egy is illy hirdetést tett volna népéhez virág vasárnapján : „Jövő nagypénteken a' protestáns keresztyéneknek nagy ünnepök fog lenni, intetnek azért a' hivek, hogy minden zörgő munkától magokat megtartóztassák és őket ne botránkoztassák." Mondom, a` mi kedvünkért ők ezt nem tették, és aligha teendik ezután is. Azért is a' római katholikus ember az napon, ha lehet, szánt, vet, fát vág, a' mester ember dolgozik zajosan. Városon