Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-18 / 42. szám

melly sem jidőhöz, sem helyhez nem illik. Van ugyan eset, midőn a' szegény együgyűek is csodálják az illyen beszédeket, — 's mondják: e' bizony tudós, ékesen szóló — ámbár abból semmit sem értenek 's nem tanulnak-Ezek értelmetlenedetlen szentek, esztelenek, elménczkedök."—Eddig a' nagy szónok értelme: ki nem látja benne, mintegy tükörben, mikép a' népszerűséget 's előadásbeli maga-alkalmazást legfőbb szónoki erénynek tekinti? 4) Az evangyéliomszerü egyszerű egyházi beszély, 's előadásának hatálya. Veller Hieronym a' jogtannak szentelte életét, 's megfeszített erővel búvárkodott ebben; foglalatoskodott gyakran a' philologiával is, hévvel olvasta a' hellen classicusokat, különösen Luciant a' gunyirót választá kedvencz olvasmányául. De mi történt? Egy nap elment ö Luther egyházi beszélyét hallgatni, és ép akkor, mikor ő erősen szónokolt azon világfiak ellen, kik csak a jelennek élnek, arról gondolkodnak, hogy legyenek test szerint gazdagokká, tekintélyesekké, — hogy élhessenek teljesen kények szerint, mintha Isten nem volna, sem jutalom, sem büntetés az örökségben. Példákat is hozott fel Luther annak mutogatására , mikép látogatja meg Isten minden időben a' gunyolódókat 's csufolódókat, luciani vakmerőségökért. Veller ezen fenyítő beszédet egészen úgy magára vette, mintha csak ő rá nézve tartatott volna, 's magára illőnek is találta annak minden pontját, és neme a' vallásos félelemnek ragadta meg. Felébredt Veller mint valami álomból a' hitlenségböl, és eltökélte magát, mikép a' jogtant istenészettel fogja fölcserélni. Meg is történt: Luther őt nyolc évig tulajdon házában tartotta és tanította, — hittudóssá lön, és mint freiburgi oktató, sokat tett a' reformatio elterjedésére. — Hasonló története volt Luthernek Mathesiussal, — éreztette szónoki előadásának lelkét az anabaptistákkal is: tudjuk a' történettanból , hogy mig Luther a' wartburgi várban a' biblia fordításán dolgozott, mit tett ezeknek garázdasága; a hirtelen újítás veszélyeztette a reformatio biztos sikerét, némely rajoskodók, mint Münzer , fellázasztották a népet. Luther hirtelen Wittenbergában termett, és mi a fegyvernek nehezen sikerül, azt ő beszédének erejével küzdi ki. Nyolcz nap szónokolt Luther egymásután erélyesen és áthatón, és a' keresztyén szabadságróli túlságos fogalmak feltisztultak, a' fanatismus meghódolt, 's a` nyugalom és béke helyreállott. — T. társak! ha a' szabályozott igének illy nagy ereje van, hogy róla a' nagy Hüffel is azt mondja: „ költészet következményeiben véletlen, a' festészet, képművészség csodákat idézhet elő, de a' szónok előszava mindeniket felülmúlja" tegyünk mindent, mi erőnktől kitelik, hogy az egyházi szónoklat közöttünk virágzó korára juthasson. 5) A protestáns egyházi szónok r. katholikusok között. Alig foglalta el Luther közkívánat szerint Wittembergában az oktatói széket, Staupicz azonnal kényszeríte őt, hogy mint egyházi szónok is lépjen fel. Az ő beszédei teljesek levén tűzzel és evangyéliomi hatálylyal, a hallgatókat igen lelkesítette, és a' polgárság az akkoriban megürült papi hivatalt rögtön neki ajánlotta. A' szigorú életű, de nagy szellemű férfiú kímélni akarván egésségét a' halmazra gyűlt munkától, — mondá: „valóban nem kis dolog az embernek nyilvánosan beszélni 's szónoklani. Még én magam magammal sem vagyok tisztában az isteni tan felöl, mikép vakmerösködném tehát én azt Isten helyett hirdetni." De Staupicz viszonzá: ,,Neked a papi hivatalt fel kell vállalnod, ha mindjárt életedbe kerül is; Istennek nagy munkái vannak, 's ezekben olly egyénre van szüksége, mint te vagy." Engedelmeskedett Luther, 's elvállalta a' papi hivatalt, és azután minden erejét megfeszítette, hogy ennek eleget tegyen. Lett is sükere, mert mennél mélyebben hatott a biblia szellemébe, annál gyümölcsözőbbek é s erélyesebbek lőnek egyházi beszélyei, 's akkor vettek különös fordulatot, mikor Teczel bűnbocsátó kalmárkodása ellen szónoki erővel fellépett. Ezt ugyan eleinte csak a' gyóntató székben kezdette meg, hol vonakodott a' bűnbocsátó levelekkel ellátott egyéneket feloldozni. Teczel ezt meghallván, nyilvánosan a'szószékben szitkozódott Luther ellen, 's hetenként néhányszor tüzet gyújtatott a'piaczon, felül, hogy parancsot kapott a' pápától az eretnekeket ugy égetni meg. Épen akkor kezdték Wittembergában az augustinusok zárdáját építeni, de csak a' cellák voltak még készen, 's az egyház alapja födszint letéve. Az alap közepén állott egy régi fából csinált 's tapasztott kápolna, ez is omladozó félben , innen-onnan megtámogatva, lehetett mintegy 30 láb hoszu, 's 20 láb széles, volt benne egy régi szószék gyalulatlan deszkából, földtől alig másfél láb magasra emelve, mint irják, ugy nézett ki, mint szokták festeni a' betlehemi istállót, mellyben az isten-ember született. Ebben a' nyomorú kis kápolnában szónokolt eleinte Luther a' bünbocsánat-osztogatás ellen, 's az evangyóliomszerü nyilvános tanítás szabadságáról, — gunytárgya volt még ekkor az ujabb tan apostola az uralkodó egyháziak előtt, mint ama betlehemi kisded, ki jászolban született, mert nem sejték, hogy a' zárda falai között félénken nevelt baráthintette kis magvakban óriási növény rejlik, mellyet Roma megdönteni nem leend képes. A' gúnynak nyilai lehullottak az igazság elszánt hősének melléről, Luther állott és szónokolt háromszor, négyszer is egy nap, *s munkái naponnan nyomtatásban jelentek meg, — 's im itt ezen müvekben volt letéve azon villanyos szikra, melly Beruf des evangelisch-chrístlichen Geistlíchen. K.