Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-18 / 42. szám

42. szám. PROTESTÁNS KOLAI LAP edik évi folyamat. Oct. 18. 1846. Semmi sem alkalmatosb könnyebbíteni a' kötelességek terheit, mint az elevenítő szép példák. Horvát­h. TARTALOM: Néhány hü jellemvonások Luthernek, mint egy­házi szónoknak, életéből. Kún. — A' dunántúli püspöki utasításnak módosítást nyert pontjai. X. — Dunántúli ev. supdens-választás és közgyűlés. X. — Püspökválasztás a­ dunántúli ev. e.kerületben. Y. Z. — Jeruzsálemi templom. Jézus utolszor megy abba. Gödör J. —Kül- és belföld. Néhány k­ik jellemvonások h­n­thet­nek, mint egyházi szónoknak, éle­téből. Lutherről, mint politikusról, mint tudósról, 's mint rendíthetetlen lelkű kivitel emberéről sokszor volt már szó e'lapokban: szabadjon itt mint homi­letanak életéből is néhány ismertető vonásokat közleni. Ír Luther értelme a' papságrai hivatásról. Mit tartott a­ nagy reformátor a­ papságrai benső hivatásról,följegyezve találjuk a­ galacziabeliekhez irott levélről irt magyarázatában. Kedves barátom­ úgymond, miért epeszted magadat annyira? tedd annak akaratját,és várj annak intésére, kinek téged hívni kell, addig légy nyugottan. És ha bölcsebb volnál Salamonnál és Dánielnél, mégis mielőtt hi­vattatnál, kerüld a' papi hivatalt mint ördögöt. Ha szüksége van Istennek reád az ö munkái körül, haj­lamodban okvetetlen hívni fog. Ha pedig nem hi­vandana, nem fog téged más mesterségedtől elsza­kasztani.*' Halljátok tiszttársai 's utódai a' nagy lelkésznek, tudtotokra adja, hogy a' papi hivatal nem kenyérkeresés-mód, — de erre természeti hajlam *s benső hivatás kell. 2) Az egyházi beszély tárgyának választásáról. Az antinomusok igen szépen 's mikép másként nem gondolhatom, egész komolysággal szónoklanak Is­ten kegyelméről, bűnbocsánatról 's mi több, a' meg­váltás czikkéröl.De azon következetességet kerülik hogy a' megszenteltetés 3-dik czikkéröl beszélné­nek a' népnek, azaz: a' Krisztusbani űjéletröl. Ők ugyanis olly véleményben vannak, hogy az embe­reket nem kell elrettenteni, vagy elszomorítani, hanem mindig vigasztalólag tanítani a' Kristusbani kegyelemről, bűnbocsánatról, 'sa't. és egészen el kell kerülni az efféle mondatokat: „nem lehet az ember keresztyén, ha házasságtörő, buja életű, ke­vély, fösvény, irigy, boszuálló, vakbuzgó", ha­nem igy kell beszélni: „halljátok-e ? ha ti házas­ságtörők, buják, fösvények, vakbuzgók vagytok, — csak hrigyetek, ugy boldogok lesztek, — mert nem szabad félnetek a' törvénytől, hiszen Krisz­tus eleget tett." Nem jobb-e itt az elsőt tanítani? mond Luther. A' megváltó nemcsak a' kegyelmet szerezte meg nekünk, hanem a' sz. lélek ajándé­kait is, hogy ne csak bűneink bocsánatát vegyük, de erkölcsileg jobbuljunk is meg. ,,A' ki máskép tanít, az a' maga új Krisztusával méltán kárhozik el." — A' nagy szónok szavaiban keressétek fel ez intést, minden felekezetű lelkészek! hogy ha vallásigazságok felett szónokoltok, tárgyatok ollyan legyen, mellynek építő erejét világosság és okszerűség, érthetőség és evangyéliomi szel­lem érdekesítse. 3) A tárgy kidolgozásáról: „Ha én Wittem­bergában szónoklok, a' legmélyebben leereszke­dem; nem tekintek a' tanárokra, mesterekre, kik négyen-öten vannak jelen, hanem az ifjak, gyer­mekek, szolgák tömegére, kik százan vagy eze­ren is jelen vannak. Ezeknek beszélek én, ezek után irányzom magamat, kiknek erre szükségök van. Ha nem akarják ezt a­ többiek hallgatni, az ajtó elöttök tárva áll. Én úgy veszem észre, hogy a' lelkészek dicskórsága napról napra növekszik ; ez fog az egyházban legtöbb nyugtalanságot 's meghasonlást előidézni; mert ezek magas dol­gokról akarnak tanítani 's felengősen beszélni, hogy hírre és névre kapjanak, *s bölcseknek les­senek, és az együgyű sokaságot, a' közönsége­seket elhanyagolják. Az egyenes-lelkű szelíd és hü lelkész Istennek igéjét tisztán 's érthetően ta­nítja, tekintettel van a' gyermekekre, szolgákra, együgyüekre, a'nép alsóbb rendére. Ezekhez al­kalmazza ő magát. Mint az anya, ki gyermekét csendesíti, ápolja 's azzal enyeleg, emlőjéből nyújt annak legjobb tápot; nem ad annak sem bort, sem malvasiert: így tesznek a' lelkes szónokok is , egyszerűen, érthetőn és igazán tanítanak, hogy az együgyűek is felfogják, megértsék és­ megtartsák. Ha egy Melanchtonnak, dr. Pommer­nek szónoklanak, akkor mutassák meg a­ maga? helyén, hogy ők tudósok; görögül, zsidóul, deákul kapkodni az előadásban, ez merő gőg, erőltetés, 42

Next