Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-09-12 / 37. szám

1) Hogy valamint egyéb természeti dologban, ugy az emberben levő szabadság csak azon tár­gyakra terjed ki, mellyekben a' relatív függet­lenség kisebb a' vele viszonyban levő ember re­­­lativ függetlenségénél; és az említett tárgyak­nak csak azon tulajdonaira hat ki, mellyeken a' függetlenségi fokozat alapul; és azon kihatás is csak addig tart, míg az ember relatív független­ségi fokozata fölebb áll. P. o. egy földbirtokos szerződik a napszámossal bizonyos summa pén­zért egy napszámra ; a­ földbirtokosnak szabad­sága, szabadsága van az említett napszámos egy­napi munkája fölött : nincs azonban szabadsága, egyszersmind annak ruhája­ és másnapi dolga fölött. 2) Ha i­gaz az, hogy az ember némelly viszo­nyokban függ, némellyekben azonban független : ugy az emberben a' szabadság és szükségesség elvárhatatlanul össze van köttetve, — a' szabad­ság és szükségesség az emberben valami eredeti quid. Ezen állítmány körül két kérdés merül fel: a) A­ szabadság és szükségesség, mint ellen­kező fogalmak, megállhatnak-e együtt az em­berben ? b) Ha megállhatnak, mi módon állhatnak meg? Az első kérdést illetőleg azt feleljük, hogy igenis megállhatnak A' felebbiekből ugyanis ön­kényt következik, hogy a' teremtett dolgok közt a' szabadság és szükségesség csak relatív fogal­mak. Úgyse tudjuk a' tapasztalásból, hogy a'tér­ben és időben létező dolgok közt az ellenkező po­lusok egymáshoz vonzódnak. Tudjuk eszünk tör­vényéből , hogy a' relatív ellenkező fogalmak egy felsőbb fogalomban kiengesztelődnek, p. o. a' rövidnek és hosszúnak fogalmai egymást elnye­lik a' continuitas fogalmában ; a' fehérnek és fe­ketének fogalmai összeesnek a' szín fogalmában 's a' t. Következésképen a' relatív szabadság és relatív szükségesség fogalmai is elenyészhetnek a' felsőbb fogalmakban, p. o. a' szabad és szük­séges cselekedet fogalmai összeolvadnak a' cse­lekedet fogalmában; a' szabad és szükséges gon­dolatok fogalmai kibékülnek a' gondolatok fogal­mában. Vagy ha szinte nem tudnók is kimutatni minden relatív ellenkezések convergens vonalai­nak egymást érintő pontjait , abból csak a kö­vetkeznék, hogy a­ relatív ellenkezések kibékítése az ész törvényeinek fölötte, de nem ellene van. Az eddigiekből m­ár most könnyű átlátni azok tévedését, kik a' szabadság és szükségesség együtt megsérhetését nem képzelhetvén , vagy egyiknek, vagy másiknak tételét kénytelenek vol­tak eltagadni. Igy tagadták nevezetesen a' régi görögök, rómaiak , a' zsidók közöl a' sadduceu­ssok, a' keresztyének közöl a' gnostikusok, mani­cheusok, Mirabeau 's a' t. a' gondviselést, midőn fatalismust állítottak. Igy tagadták Augustinus, a' scholastikusok, némelly thomisták, Luther, Kálvin, 's némileg a' jansenisták's a' t. a' szabad­ akaratot, midőn általános elevei elrendelést hittek. Cicero ta­gadta az Isten mindentudóságát, csak hogy a­ sze­rencsét kimagyarázhassa. Kant,Krug az eleve­ el­rendelést absurdumnak tanították, csakhogy a­ sza­bad akaratot megoltalmazhassák. Hogy azonban ezek tévedését világosan megérthessük, meg kell előre jegyeznünk, hogy az Istennek ezen tökéle­tességei , úgymint mindentudás , mindenüttiség, absolut fogalmak, az elevei elrendelés,gondviselés pedig, mint amazoknak, t. i. mindentudásnak, min­denüttiségnek, tér- és időben megjelenései, csak relatív fogalmak , —­ppen úgy, mint az emberi szabadság. Ezeket előre bocsátva, úgy látom, hogy a'fönt említett tagadók abban tévedtek, hogy a' relatív fogalmakat absolut fogalmakra viszonyították, 's úgy ítéltek, — azaz, ők az emberi szabadságot az Istennek absolut tökélyeivel, t. i. a' mindentudás­sal, mindenüttiséggel hasonlították össze; már pedig tudjuk, hogy relativumot absolutumhoz vi­szonyítani annyi, mint végessel méregetni a' vé­getlent,—melly méregetés akármeddig tartson is, bizonytalanságnál egyéb eredményt nem nyerünk, — vagy más szavakkal: ha mi relatív fogalma­kat absolut fogalmakra viszonyítunk, legfölebb is csak homályos subjectiv ismeretekre tehetünk szert. Ha azt akarjuk, hogy ismeretünk elménk tör­vényeihez mért legyen, vagy­is, hogy meggyőző­désünk világos legyen , szükség, hogy vagy ab­solut fogalmakat absolut fogalmakhoz, vagy rela­tív fogalmakat relatív fogalmakhoz viszonyítsunk. Mellyre nézve, ha arról akarunk meggyőződni, ha van-e elevei elrendelés, vagy szabad akarat, vagy gondviselés, vagy kegyelem ? vagy pedig, megállhatnak-e ezek egymás mellett is? akkor az emberi szabadságot, mint relatív fogalmat, az Is­tennek nem absolut, hanem relatív, térben és idő­ben fetünő tulajdonaival, t. i. a' gondviseléssel, elevei elrendeléssel 'stb. kell viszonyba tenni. Még itt igen megjegyzendőnek ítélem a) Azt, hogy midőn absolut fogalmakat absolut fogalmakhoz viszonyítunk: akkor ismeretünk vi­lágos és subjectivum; — ha pedig relatív fogal­makat relatív fogalmakhoz viszonyítunk , akkor ismeretünk világos és subjectivo objectivum. Fö­lebb már említve volt, hogy ha relatív fogalma­kat absolut fogalmakhoz viszonyítunk , akkor is­meretünk homályos, és csak subjectivum; és ez az, mit a' philosophia sejtésnek, a' theologia pe­dig hitnek nevez. Itt a' meggyőződést nem an­­nyira az észtől, — mellynek azonban nem ellene, hanem csak felette gondoltatik, — mint inkább a positivitástól kell várni. Itt ámbár az igazságo­kat értelmünk világosan nem láthatja , de azért azokról lemondanunk nem szabad; mert egy az, hogy azok minket mint relatív teremtményeket boldogítanak,­­s reánk nézve elmúlhatatlanul szük­ségesek : más az, hogy mi nem is tudhatjuk ab­solute, ha vájjon azon igazságoknak nincsen-e

Next