Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-09-12 / 37. szám
1) Hogy valamint egyéb természeti dologban, ugy az emberben levő szabadság csak azon tárgyakra terjed ki, mellyekben a' relatív függetlenség kisebb a' vele viszonyban levő ember relativ függetlenségénél; és az említett tárgyaknak csak azon tulajdonaira hat ki, mellyeken a' függetlenségi fokozat alapul; és azon kihatás is csak addig tart, míg az ember relatív függetlenségi fokozata fölebb áll. P. o. egy földbirtokos szerződik a napszámossal bizonyos summa pénzért egy napszámra ; a földbirtokosnak szabadsága, szabadsága van az említett napszámos egynapi munkája fölött : nincs azonban szabadsága, egyszersmind annak ruhája és másnapi dolga fölött. 2) Ha igaz az, hogy az ember némelly viszonyokban függ, némellyekben azonban független : ugy az emberben a' szabadság és szükségesség elvárhatatlanul össze van köttetve, — a' szabadság és szükségesség az emberben valami eredeti quid. Ezen állítmány körül két kérdés merül fel: a) A szabadság és szükségesség, mint ellenkező fogalmak, megállhatnak-e együtt az emberben ? b) Ha megállhatnak, mi módon állhatnak meg? Az első kérdést illetőleg azt feleljük, hogy igenis megállhatnak A' felebbiekből ugyanis önkényt következik, hogy a' teremtett dolgok közt a' szabadság és szükségesség csak relatív fogalmak. Úgyse tudjuk a' tapasztalásból, hogy a'térben és időben létező dolgok közt az ellenkező polusok egymáshoz vonzódnak. Tudjuk eszünk törvényéből , hogy a' relatív ellenkező fogalmak egy felsőbb fogalomban kiengesztelődnek, p. o. a' rövidnek és hosszúnak fogalmai egymást elnyelik a' continuitas fogalmában ; a' fehérnek és feketének fogalmai összeesnek a' szín fogalmában 's a' t. Következésképen a' relatív szabadság és relatív szükségesség fogalmai is elenyészhetnek a' felsőbb fogalmakban, p. o. a' szabad és szükséges cselekedet fogalmai összeolvadnak a' cselekedet fogalmában; a' szabad és szükséges gondolatok fogalmai kibékülnek a' gondolatok fogalmában. Vagy ha szinte nem tudnók is kimutatni minden relatív ellenkezések convergens vonalainak egymást érintő pontjait , abból csak a következnék, hogy a relatív ellenkezések kibékítése az ész törvényeinek fölötte, de nem ellene van. Az eddigiekből már most könnyű átlátni azok tévedését, kik a' szabadság és szükségesség együtt megsérhetését nem képzelhetvén , vagy egyiknek, vagy másiknak tételét kénytelenek voltak eltagadni. Igy tagadták nevezetesen a' régi görögök, rómaiak , a' zsidók közöl a' sadduceussok, a' keresztyének közöl a' gnostikusok, manicheusok, Mirabeau 's a' t. a' gondviselést, midőn fatalismust állítottak. Igy tagadták Augustinus, a' scholastikusok, némelly thomisták, Luther, Kálvin, 's némileg a' jansenisták's a' t. a' szabad akaratot, midőn általános elevei elrendelést hittek. Cicero tagadta az Isten mindentudóságát, csak hogy a szerencsét kimagyarázhassa. Kant,Krug az eleve elrendelést absurdumnak tanították, csakhogy a szabad akaratot megoltalmazhassák. Hogy azonban ezek tévedését világosan megérthessük, meg kell előre jegyeznünk, hogy az Istennek ezen tökéletességei , úgymint mindentudás , mindenüttiség, absolut fogalmak, az elevei elrendelés,gondviselés pedig, mint amazoknak, t. i. mindentudásnak, mindenüttiségnek, tér- és időben megjelenései, csak relatív fogalmak , —ppen úgy, mint az emberi szabadság. Ezeket előre bocsátva, úgy látom, hogy a'fönt említett tagadók abban tévedtek, hogy a' relatív fogalmakat absolut fogalmakra viszonyították, 's úgy ítéltek, — azaz, ők az emberi szabadságot az Istennek absolut tökélyeivel, t. i. a' mindentudással, mindenüttiséggel hasonlították össze; már pedig tudjuk, hogy relativumot absolutumhoz viszonyítani annyi, mint végessel méregetni a' végetlent,—melly méregetés akármeddig tartson is, bizonytalanságnál egyéb eredményt nem nyerünk, — vagy más szavakkal: ha mi relatív fogalmakat absolut fogalmakra viszonyítunk, legfölebb is csak homályos subjectiv ismeretekre tehetünk szert. Ha azt akarjuk, hogy ismeretünk elménk törvényeihez mért legyen, vagyis, hogy meggyőződésünk világos legyen , szükség, hogy vagy absolut fogalmakat absolut fogalmakhoz, vagy relatív fogalmakat relatív fogalmakhoz viszonyítsunk. Mellyre nézve, ha arról akarunk meggyőződni, ha van-e elevei elrendelés, vagy szabad akarat, vagy gondviselés, vagy kegyelem ? vagy pedig, megállhatnak-e ezek egymás mellett is? akkor az emberi szabadságot, mint relatív fogalmat, az Istennek nem absolut, hanem relatív, térben és időben fetünő tulajdonaival, t. i. a' gondviseléssel, elevei elrendeléssel 'stb. kell viszonyba tenni. Még itt igen megjegyzendőnek ítélem a) Azt, hogy midőn absolut fogalmakat absolut fogalmakhoz viszonyítunk: akkor ismeretünk világos és subjectivum; — ha pedig relatív fogalmakat relatív fogalmakhoz viszonyítunk , akkor ismeretünk világos és subjectivo objectivum. Fölebb már említve volt, hogy ha relatív fogalmakat absolut fogalmakhoz viszonyítunk , akkor ismeretünk homályos, és csak subjectivum; és ez az, mit a' philosophia sejtésnek, a' theologia pedig hitnek nevez. Itt a' meggyőződést nem annyira az észtől, — mellynek azonban nem ellene, hanem csak felette gondoltatik, — mint inkább a positivitástól kell várni. Itt ámbár az igazságokat értelmünk világosan nem láthatja , de azért azokról lemondanunk nem szabad; mert egy az, hogy azok minket mint relatív teremtményeket boldogítanak,s reánk nézve elmúlhatatlanul szükségesek : más az, hogy mi nem is tudhatjuk absolute, ha vájjon azon igazságoknak nincsen-e