Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-21 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 8. szám. Hatodik évi folyamat. Feb. 21. 1847. Megjelenik e'Lap !'­ríven minden héten egyszer, vasárnap. — Előfizetési ár félévre Buda-Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr, borítékban 3 ft 40 kr., postán küldve 3 ft 40 kr. égő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. sz. alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM : A' bibliának ó és újkori használata. H­e­t­é­n­y­i János. — Egyházi irodalom: házi könyörgéses­ könyveink ügyében. Magyar prot. egy­ Dobos János. — Egyházi régiségek: Egyházi régiségek gyűjtése 's közzé-tételére felhivó szózat, és a' n.-bányai egyház­megye személyzete a' 17-dik században. Lugossy Jó­zsef. — Szent-lant: Énekek: Reggel. Estve.. Tompa. A1 bibliának, é és újkori használata. I. Scripturarum ignoratio haereses peperit, vitam cor­ruptam invexit, et omnia sursum deorsum miscuit Chrysost. Homil. de Lazaro. Az áldott keresztyénség immár sok és nagy stadiumokat futott ki. Polgárositá az embertelen, ragadozásból élő, és kóbor népeket ha kérdjük, miképp ugy, hogy elismertetve velők a' természeti 's Isten előtti egyenlőség elvét, *) és átláttatva az alsóbb néposztályok becsét, szeliditette apránként a'törvényhozást; így aztán népoktatást létesített, és a' szenvedő emberiség könyeinek letörléséről gondoskodott. Létesített házi és polgári erényeket is, megszentelve a' nősséget; és támasztott olly emberbarátokat, kik a­ rabszolgaság eltörlése mellett sikerrel küzdöttek. A­ legfejletteb po­gányság sem dicsekhetik illy nagyszerű érde­mekkel; ugyan azért, hála a'keresztyénség szelid szellemének! Ámde higyük el, hogy e' szent vallás fensé­ges alapítójának czéljai és ígéretei még félig sincsenek elérve és teljesítve. Kétszázmillió­nál több embernek térde meghajlik ugyan már a' Jézus nevére, de hátra van még nyolczszázmillió nemkeresztyén. Ama kétszázmillió is mikor tisz­telendi istenét lélekben és igazságban? és mikor lesz méltó ahhoz, kinek nevéről neveztetik ? Va­lóban e­ keresztyén emberiségnek még nagy és számtalan stádiumai vannak. Ezeknek kifuttatása fölött fensőbb és mennyei gond őrködik ugyan, de erre törni nekünk is főkötelességünk. Mi ér­detjük a' polgárisodás javait, melly végelemzés­ben csakugyan a' keresztyénség műve : hivatva vagyunk tehát e' dicső polgárzat tovább fejtésire és az isten országa terjesztésire. Szivünkből örvendhetünk, ha az emberiség jelen állását megtekintjük. Én ennek most csak egyetlen oldalát emelendem ki, melly az evan­­gyéliomnak a' világ majd minden részeiben mu­tatkozó gyors elterjedése­, ott pedig, ahol e' fénylő szövetnek már régóta meggyújtatott, a keresz­tyén emberiségnek szemmel látható nemesedéses eszmékben 's elvekbeni nagy tisztulása. Igen: európai jelesb theologjaink elhagyva azon tévu­­takat, miket tőnek, indulva az ingatag-szellemű korphilosophiák zászlaja után,—mellyek,mellesleg megjegyezve, őket előbb a' pusztán erkölcstani és rombolni szerető kriticismus, positivumot megvető rationalismus, majd a' minden műtani nézetnek hódoló és költészi most a' szép­pantheismus tömkelegébe vezették : — vissza-térnek azon életkönyvhez, a' bibliához, melly, mivel minden kornak és nemzetnek íratott, legjobb útmutató is volt 's leend az idők végéig. Jól tudom ugyan és érzem, minő borús zavart­ság uralkodik , vallást illetőleg , még most is a* protestáns Némethonban : nem akarom magam előtt eltitkolni, minő rázkódtatását okozá itt a* vallásos eszméknek és elveknek azon önhittség, melly a' szomszéd Frankhonból eredve, előbb a* szent könyvek tekintélyét taposá profán lábaival, majd a' neki szélesített észt helyezé ezek fölébe bíróul, — megvetve azon harmóniát, melly egyik kezét az isteni tekintélynek, másikat amaz isteni kalaúznak, a'mivelt észnek, szokta nyújtani. Va­lóban ezen egyoldalúság jön legtöbb kárt, és arra nem figyelmezés, hogy mind az igaz protestan­tismus , melly az észvallás és aranyszabadság* képviselője, mind az igaz katholicismus, melly a* szükséges rendegység és positivismus eszméjét testesíti meg, — bár mint, kettő elfajulhat, — egy­aránt nagy becsüek, mint tényezői az igaz keresz­tyénségnek. Ismétlem, jó és áldott dolog, hogy van ugyan tekintély e­ nagy társulatban, mert az embe­riség nagy része csakugyan kiskorú,és jóformán aas. is marad, de jó és áldott dolog az is, hogy e­ te­kintélynek van ellenőrzője az emberi mivelt ész­ben, és van mérsékleti ellenzék, mellyről, álla— dalmat illetőleg, a' nagy Pilt nyílvánítá, hogy:„ezt, ha nem volna, áron is meg kellene venni " Amde vallom azt is, hogy e' két jótékony elem, ész és te­ 8 *) D e c r e t. S. S t e p h. L. I. c. 4. Fili I neminem in servitu­tem redigas vei servum nomines: — — memória retineni lemper, quod omoes homines unius sint conditionis.

Next