Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-09-12 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 37. szám­. Hatodik évi folyamat. September 12. 1847. Megjelenik e' Lap 2 íven, minden héten egyszer, vasárnap. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 3 ft. 40 kr., postán borítékban küldve 5 ft. pengő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. szám alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM: A' szabadságról, szabad­ akaratról. S­zalai István: — Lélek gyümölcsei. Terhes Sámuel. — A' helv. hitv. tiszántúli egyházkerület közgyűlése. — Irodalom: Udvardy Ignác­z. „A­ protestantismus köztörténeti fejleménye." Dobos János. — Vegyes közlemények, nézet szerint ugy látszik, hogy a' természetben sehol sincs szabadság, és igy az emberben sincs, mert ő is egy darabja az egésznek. De ha foly­tatjuk az okoskodást, ellenkezőre bukkanunk. Ugyanis, nemcsak tapasztalom, de elmém is arról tesz bizonyságot, hogy a' természet egyes da­rabjai közöl egyik dolog kevésbbé függ, mint a­ másik ; a' hold nem függ annyira a' naptól, mint a' földtől; a' műveit tudományos ember nem függ annyira szenvedélyeitől, a­ balitételektől, mint a­ műveletlen és tudatlan ; a­ növény földhöz szegez­tetve mozog, az állat pedig szabadon járkál a­ föld közép­pontja körül­ stb. Ebből azt kell szükséges­képen következtetnem, okosságom törvényei sze­rint, hogy a' függés és függetlenség fogalma a' természetben, vagy természetre vitetve, csak re­latív, ha pedig Istenre vitetnek, akkor absolut. Tehát a' természetben is van szabadság , csak­hogy az relatív, — azaz, a' természetnek egyes ré­szei, egymáshozi viszonyukban szükségesképen bírnak viszonyukhoz képesti szabadsággal. Az állat, földhözi viszonyában, szabadabb a' növény­nél 'stb. Ha, a' felebbi meghatározás szerint, az a' szabad, a' mi független, ugy a' természetben így is fejezhetjük ki a'relatív szabadság hollétét: szabadság van mindenütt, hol középpont van, — mivel a' középpont a' függetlenség typusa, mit a* mágnes-rúdon igen világosan lehet tapasztalni, — és így az emberben is. Minthogy pedig egyik kö­zéppont inkább ki van téve a­ relatív független­ségnek, mint a' másik, annálfogva a' természet­beni relatív szabadság fokozatos. Az emberi ész, az ő ismerete alá eső természetnek ellentmondás nélküli centruma, tehát az embernek van legna­gyobb relatív szabadsága , az emberi szabadság, a­ mi felfogásunk szerint, legközelebb áll az ab­solut szabadsághoz. És valamint a­ buta anyag­nak természetében áll anyagi centrum felé, a' föld középpontja felé, gravitálni , úgy megfordítva, az emberi léleknek, mint a' buta anyaggal ellenke­zőnek, természetében áll, szellemi centrum felé, az Istenben levő absolut szabadság felé törekedni. — Miben áll azonban az ember szabadsága , azt csak a­ következőkből fogjuk még megérteni. — A' természetben levő é s fentebb kifejtett rela­tív szabadság fogalmából önkényt folynak a­ kö­vetkező igazságok : A' szabadságról, szabad akaratról. Nincs eszme, mellynek akár a' polgári, akár az egyházi életben szörnyebb kinövései lettek volna, mint a szabadságról, szabad akaratróli ideának; és mindezek nem egyébünnen, mint az említett eszmének hibás fogalmazásából származtak és származnak. Ki a­ hittanban és egyháztörténetei­ben csak kevéssé jártas is : ismerheti a' prae­destinatióról vagy elevei elrendelésről, gondvise­lésről, isteni kegyelemről, szabad akaratról, szám­talan villongásokat. Hogy saját nézetemet a' szabadság ideájáról annál fölfoghatóbbá tehessem, e' három kérdést tartom elöttem megfejtendőnek: Mi az a' szabad­ság ? van-e az embernek szabadsága ? ha van, miben áll az ? — Oken, baseli professor, azt mondja (Lehrbuch der Naturphilosophie): „Szabad az, a­­mi semmi­től nem korlátoztatik, azaz, a­­mi független : te­hát szabad az Isten. Úgyde az ember mintája az Istennek, tehát az ember is szabad. Azonban az ember a' természetnek is mintája , tehát az em­ber korlátozva is van. Ebből következik, hogy az ember gondolat-határozataira nézve szabad, de határozatainak kivitelében a' körülményektől függ." Okennek ezen szavai ugyan némileg megfe­lelnek mind a' három kérdésre, azonban, hogy nézetemet minél világosabban adhassam elő, szük­ség, hogy a' szabadság fogalmazását határozot­tabban fejtsük ki. Tökéletes igazság az, hogy az az szabad, a' mi független, következésképen a' mi függ, az szükséges képen való. Ebből önként következik, hogy a' szabadság ideálja egyedül az Isten, a' szükségesség ideája pedig egyedül az Istenen kí­vüli összes világra vagy természetre esik. Sza­badság tehát és szükségesség ellenkező fogalmak, miket ha egymásra viszonyítunk, kitetszik, hogy a' szabadság nem egyéb, mint a' szükségesség tökéletes legyőzettetése, és megfordítva. Ezen

Next