Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-10-10 / 41. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 41. szám. Hatodik évi folyamat. October 10. 1847. Megjelenik e' Lap 2 íven, minden héten egyszer, vasárnap. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 3 ft. 40 l*r., postán borítékban küldve 5 ft. pengő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. szám alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM : A' reformatio áldásai. T. M. — Birtokaránylagos egyházi adózás és szabad iskolázás. Hajnal Ábel — Gyámoldai alapterv a' helv. hitv. dunántúli egyházkerületben. Fábián István. — Papavatás és közgyűlés A. Vadászon. Vályi Pál. — Irodalom: Szabó Richard „Nők világa." Szigor. — Vegyes közlemények lángjai által tartalék fön: a' XIX-ik században, mennyire az evangyéliomi egyház határai terjednek, egy embernek sem szabad a'másik hitének birájává lenni, 's tévedéseiért mint eretneket vádolni 's kárhoztatni; sőt, hála érezte az egeknek ott is, hol még e' század kezdetén hitnyomozó birák székei állottak fen, ott is kihullott azoknak kezeikből a' kard,'s emberégetö fáklyájok kialudott. — A' XVI-ik század hitébe pogány és zsidó babonák valának vegyülve, gonosz lelkek leseitől, személyességgel biró ördögtöli félelem, tisztító tűz gyötrelmeitőli rettegés, foglalta el egészen a' lelkeket , ellenben a' XIX-ik században az éjszaka elmúlt, a' nap feljött 's új világosság fénylik a' lélek egén. 2) Az erkölcsiség tisztább elveinek elterjedése. Ha a' XVI-ik században azt hitte a' keresztyénség nagy része, hogy a' böjtölések, búcsújárások, olvasók, templomok és zárdáknak tett kegyes hagyományok a bün büntetését eltörleszthetik—melly emberi találmányok által a' valódi erény, a' tiszta erkölcs alapelvei keserűen kigunyoltattak: ellenben a'XIX-ik század uralkodó erkölcsi hitvallása az, hogy a' szív belső tisztasága az egész ember megszenteltetése, az egész élet feddhetlensége, szóval az erkölcsi tökélyhez közelítés nyerheti meg az égi atya jó tetszését, az örök üdvösséget. Ha a XVI-ik század kezdetén, őseink is mindnyájan szinte megistenített embereket mint védszentjeiket hívták segítségül, — vagy az oltár felé tekingettek , hol az áldozó pap állt, 's idegen nyelv érthetlen hangjait hallgatták ; ma ellenben a' XIX-ik században utódaiknak egy nevezetes része lélekben és igazságban imádja a' fö, a' láthatlan valót , kinek léte világít, mint égő nap , de halandó szem bele nem tekinthet; azon eredeti egyszerűségben mindkét szín alatt szolgáltatja ki a' prot. egyház az urvacsoráját, mint a' hogy Krisztus kiszolgáltatta, megtörve a' kenyeret és kitöltve a' bort, — nem pedig engesztelő áldozatul, mellyet az evangyéliom megszüntetett, — nem áldozó papok, de lelkipásztorok, vallástanítók állnak fel a prot. egyház gyülekezetében, és együtt könyörgenek a híveiktől is érthető nyelven — a' nemzeti nyelven.3) Családi és polgári jóllét gyarapodása. Hol és mikor laktak annyi polgárisodott ném 41 A reformatio áldásai. 1) Hit- és lelkiismeret-szabadság. Az evangyéliom szerint megtisztított vallás és egyház alapítói elsőben is a' lelkiszolgaság eszkötöző bilincseit törték szét, 's visszavezették a'protestáns egyház híveit az ö lelkök főpásztorához. Ma már minden keresztyén embernek, ki ezen egyház tagja, vissza van adva azon kótlen joga, hogy mind azt,mit hinnie 's cselekednie kell,önszemélyes ön eszével is megvizsgálhatja. Vakon hinni, vakon engedelmeskedni senkinek sem köteles, 's nem kényszeríttethetik semmi szín alatt elfogadni azt, mit a' szent írásból, kivált az új szövetség világos szavaiból, megmutatni nem lehet. Ezért van prot. egyházunkban a' biblia mindenki előtt nyitva, 's mindenki szabadon járulhat a' lelki vagy mennyei jók e' gazdag, ez élő forrásához, sőt kötelezve van mindenki innen merílni azt, mi a' lélek fölbátoritására, akarat-szilárdítás, és szív vigasztalására szükséges. Szent írás egyedül protestáns ember hite s életének zsinórmértéke, nem pedig a'szenvedélyes zsinatok önkényes parancsaik. Milly sok gyarló emberi hagyományoktól tisztult meg az evangyéliomi vallás! Hasonlítsuk össze a'XVI-ik század elejét a' XIX-ik századéval, — két különböző világ áll előttünk. A' XVI-ik században Európa népei között áll Krisztus helytartója,ki magát szolgák szolgájának nevezi, —és mégis az egész keresztyén világ törvényadója's bírójának adja ki magát, azt állítván, hogy a' mit ö megköt e' földön, meg lesz kötve az égben, a' mit ö megold e' földön, meg lesz oldva mennyben is : a' XIX. században pedig tiszteli ugyan még majdnem fél világ a' római pápát , de nem középkori vak hódolattal, ellenben a' ker. világ más fele Rómáról és annak törvényeiről mit sem kiván tudni. — A XVI-ik században az egyedül üdvözítő egyház hitétől eltérni halálos bün volt, és a hitegység a szeretet megölésével, hitnyomozó birák, börtönök békéi, és máglyák