Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

lekezet a­ császárok, rabszolgák és az orthodox papság daczára mégis mindinkább elterjedt. Ma­ga a' Paulicisnusok alapítója Constantinus áruló által öletett meg (>84. De midőn ezen eleinte ártatlan, erkölcsükre nézve feddhetetlen Pauli­cianusok képrombolókkal és m­anichaeus gyüle­kezetekkel összeszövetkeztek, Theodora csá­szárné, ki a' képek im­ádását tartományaiban egy­házilag megujíttatá, olly kegyetlenül bánt velek, hogy lOO.OOOet áldozott fel vakbuzgalma szen­teskedö dühének. Igaz ugyan, hogy rendszerük némelly pontjaiból a' legnagyobb erkölcstelen­ségre nyiltak tévutak, különösen Baanesben, ki erkölcstelensége miatt ö £ naposnak nevezte­tett, de mégis Sergius (Tychicus) jótékony erkölcsi reformátor gyanánt lépett fel a­ Pauli­cianusok gyülekezetében,­­s olly buzgón hatott azoknak további terjesztésére , hogy egy máso­dik alapító nevét és tekintetét nyerte. Sergius halála után (­1­­835) nem egy fő, hanem tanács­gy ü­lé­s kormányozta a­ Paulicianusok gyüle­kezeteit. Midőn politicai jellemet is öltöttek ma­gukra, nem sokára világi főnököt is kaptak. Mert mikor a­ vakbuzgó T­h­e­o­d­o­r­a császárné az ül­dözést megújította, Carbeas vezérlése alatt nagy csapatok (844) A­r­g­a­u­m­b­a folyamodtak. Erejök al B­a a­n­t1­a­k S­e­r­g­i­o­t­á­k egyesü­lése és új letelepedések által, mellyek közt T­e­p­h­rike vára legnevezetesebb volt, mindinkább nevekedett. Ez olly veszedelmes pont vala a1 by­zanczi birodalomra nézve, hogy Cardeas a' Sara­cenek seregeivel egyesülvén, a­ byzanczi vezé­rekkel meg is ütközhetett. Ő, valamint utódja és veje Chrysocheres, innen a­ vallás dühével pusztították Kis-Ázsiát. Végre mégis sikerült B­a­s­i­l­i­u­s császárnak eltörölni Tephrike várát 871. A­ még fen maradt Paulicianusoknak nagy részét T­z­i­m­i­s­k­e­s J­á­n­o­s, hogy végkép meg­törje azoknak az arabokkali szövetkezéseit, 970-ben Thraciába tétette által, őket határ­örzök gyanánt használván­­ s teljes vallássza­badságot engedvén nekik. C­om­n­é­n Elek for­tély és erő által hódítja meg őket 1085. Midőn ez seregével 1115. Thariciában telelt, megtéríteni is igyekezett őket és sokan meg is adták magokat a­ császári apostolnak. A­ Bolgárok között B­o­g­o­m­i­l­o­k neve alatt terjedtek el. Kisebb gyülekezeteik egész az közép­korig szétszórva maradtak fen. Ez időben többet mozdítanak azon férfiak az egyház haladásában , kik annak gyakorlati olda­lát támadják meg, mint azok, a' kik az egyház keblében hasonló lelki erővel és mély tudomány­nyal felruházva tisztán szellemi vitát pendítnek meg. Mert midőn amazoknál, — a­ mennyiben a' visszaélések szembetűnők, minthogy polgári jó­lét érdekeltetik általuk, — a­ részvét már mint­egy előre biztosíttatik, úgy a' tisztán szellemi vitáknál az idők homálya akadályozza meg az ál­talános részvétet. Ilyen tisztán tudományos vi­tának mondhatjuk azon mozgalmat, melly a' IX-dik században Gottschalk e­lőelrendelés tana által idéztetett elő, ki szolgailag követvén Augustinust, azon elvet állító fel, miszerint fel­tétlen előrendelés van üdvre v­a­g­y 3 # kárhozat­r­a. De ezen vita 11 h­a­b­a­m­u­s Ma­u­rus és Ili nem áz érsek által, kik Gottschalkot ez állításáért elkárhoztatták, elfojtatott. Több munkát adott az egyház férfiainak az úrva­csora­ vita a"­ kenyér és bor átváltoztatásáról Krisztus testévé és vérévé. Miután ezen tan két izben, — először Paschasius Radbertus­tól kimondatván, Rhabanus Maurustól meg­támadtatott, — másod izben pedig ugyan ezt az ál­lítást a' XI. században Toursi Berengar tá­madta meg, ki ellen ismét a' szűkkeblű L­an­f­r­a­n­c­us kelt ki­— heves viták tárgyává lön. 1215-ben III. Incze pápa alatt hittani czikk gyanánt állítta­tott fel, mint a' transsubstantiatio tana, mi által kath. irók ez ügynek szabad vizsgálatától eltiltattak, és az egész tárgy berekesztetett. A­b­a­e­l­a­r­d P­é­t­e­r a­ XII. század elején ere­deti vizsgálódásaiban a­ hittanról, azon állításra jut, hogy csak a­z­t k­e­ll h­i­n­n­ü­n­k, a­­m­i­t á­t­l­á­t­h­a­t­u­n­k. Ennek annyival nagyobb eretnek­ségnek kelle látszania, minél nagyobb tekintete volt az egyházban C­a­n­t­ua­r­i­a­i A­n­s­e­lmn­e­k, a­­ki a' XI-dik század végével azt állítá, hogy a* hiten kell kezdenünk és a1 hit által j­u­tsi­un­k a­n­n­a­k értel­m­­é­h­e­z. Neque enim quaero intelligere ut credam, sed credo ut intel­ligam. — Namqui non crediderit, non experietur, et ffui expertus non fuerit, non intelliget. Abaelard éles eszével, roppant tudománynyal, honosabb a' régi irodalomban és függetlenebb az egyházi atyáktól valamennyi scholasticusnál, nyíltan és világosan mondá ki a' m­y­s­t­i­c­á­n­a­k ellentétét a' scholastica ellen. Legalább a' scholastica azon benső ellenmondás­a , hogy az egy­ház tana az észnek egyed­urasága mellett fel­tétlenül á­l­lj­o­n , ő általa jött napvilágra ; és ev­vel nyakát is szegte Abael­ a' scholasticának. Mert ha a' scholasticát lényegében és eredetében nézzük, az nem más, hanem az emberi ész­n­ek, mellynek természettől sajátja minden kor­láton túl hatni, összeszoríttatása és tör­pitése az egyházi tanai á. Avval ámíták ma­gokat a­ scholastikusok, hogy ha finom szörszál­hasogatásaikkal az egyháznak tanait, mellyek el­avultak és korszerűtlenekké váltak, Aristoteles categoriái szerint idomítják, mind az egyház, mind az ész tekintete meg lesz mentve. Eképen ők a* tudomány és haladás emberei voltak ugyan a* nélkül, hogy megszűntek volna egyszersmind jó keresztyének lenni. Abaelard látván, miszerint a­" kettő illyenképen össze nem egyeztethető, ha csak szembekötősdit játszani nem akarnak a' dog-

Next