Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-09-17 / 49. szám
PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI LAP. Hetedik évi folyamat. Sept. 17.1848. Protestáns egyházigazgatási s unió körüli nézetek az állitolagos két elem körében. Saxhonban, melly bölcsője a' reformationak, mint láttuk : Melanchton, Bugenhag, Corvin Antal és Gerlich Márton reformálták leginkább az egyházakat és kolostorokat igazgatási tekintetben. Helvecziaban Zvingli és Calvin. Szabad legyen ezeknél még egy kissé késnünk, mert ezek voltak a' későbbi időknek is irányadói. Corvin Antal 1543-ban a'hildesi tanács kérelmére Winkel Hendrikkel együtt az ottani 6 templomban 6 papot állított be, melly innepélyre a' kíváncsi népet még csak be sem bocsátották. A' papság felügyelését Iserman Jodocus, az előtt göttingai és emnbekki egyházak igazgatójára bízván, ki Luther rendszerének mind hol— tig hü védője volt. — A' tengerparti városok is fejedelmi pártfogás, de papi felügyelet alatt álló kormányrendszerben alakultak át, az elhíresült Andreae Jakab és Chemnic Márton dolgozataik után, kik mind ketten a' fejedelmekI nimbusa alatt szerettek fényleni az egyházi tagok milliói felett. — Másfelöl a protestáns fejedelmek nemcsak szóval, de tettel is megmutatták, hogy nemcsak a pártfogás, hanem a felügyelés is őket illeti. Ugyanis a többek közt Filep palatinusi gróf és naumburgi püspök, s meghalván, a collegium Julius Pflugiust tette helyébe; a fejedelem pedig, minthogy ez eljárás tudta nélkül történt, közbeszólt, és rendes és törvényes püspöknek Amsdorfot nevezte ki 1542-ben pedig január 20-kán jelenlétében fel is szenteltette Luther által Naumburgban, Medler Miklós helybeli, Spalatin György aldenburgi, és Stein Farkas leocoperti papok tevén fejére kezeiket. A'szelíd lelkű Melanchton Némethon nagy tanítója szedte rendbe a' felütőt egyetemekben a' theologiai tanulmányokat az igazgatásmintával egyetemben, egyszerűen, világosan adván elő azokat; kiseprette a' sok szemetet, mellyet a' scholasticusok behordták volt; reformálta a' filozofiát az emberek hasznára és boldogságára, hogy tanulnak belőle az élet bölcseséget nagy számú tanítványi. Nagy kár volt, hogy Luther nem mérkőzött e tekintetben vele; Zwingli egy sorban, Calvin felebb állt itt nála. És épen ezért volt nagy isteni gondviselés, hogy Luthert és Melanchtont e rendkívüli két férfiút Wittenbergben összehozta. Mert minden ajándékát egyiknek sem adta, hanem a kettő közt osztván meg azt. Egyik a másiknak fogyatkozását pótolta. Luther erősebb, Melanchton érzékenyebb lelkű volt. Luther mint Zvingli nagyobb theologus. Melanchton mint Calvin nagyobb filozofus és literátor. Luther mint Zvingli valaminek elkezdésére, Melanchton mint Calvin annak végrehajtására termett kitűrő lélekkel. Luther, mint Calvin kelleteinél nagyobb természetű, Melanchton mint Zwingli szelídség és nyájasság, bámulatos mérséklettel. Ezért élt Melanchton mind halálig a legnagyobb barátságban Lutherrel, pedig mindenben Calvin értelmét osztotta. Innen van az, hogy a millyen nagy tiszteletben tartotta Luther Melanchtont, ez épen annyira szerette amazt. Melanchton Luthernek mindenben bajtársa volt, ahonnan az első lipcsei vitákon 1519-ben midőn többször közbeszólt volna Melanchton Eckk bosszújára, Luther lelkesítésére, Eckk düösen harsogott reá, mondván: Tace tu Philippe, actua studia "bura que me perturba — és midőn Luthernek alattomban egy kis levelkét adott volna, Eckk újra igy szólt Lutherhez : Above a' te istum saccum distinctionum etc. Nem is félt Eckk senkitől ugy, mint Melanchtontól a' honnant midőn 1541. a' ratisbonai vitatkozásra felszólitatott volna, elsőbben is azt kérdezte remegve elvbarátitól, váljon ott lessz e Melanchton. Ezen gyűlésben Musculus vezette a jegyzőkönyvet; vitatkoztak pedig Pilugius Julius és Eckk János rom. cath., Bucer Márton, Pistor János, és Melanchton protestáns theologusok. Melanchton ezen axiómát gördité Eckkelibe: Nihil habet rationem Sacramenti extra usum divinitus institutum, et Cristus adest non propter panem, sed propter hominem — mit meghallvá í Luther, örömittasan tombolva: Made tu Filippe — felkiáltott — tu empuisti pontificiis, quod ego non ausus fuissem-Eckket tökéletesen legyőzte Melanchton. Nem ártott az Uniónak semmi annyit, mint Luther türelmetlensége, önvéleményéhezi makacsul ragaszkodása, és minden áldott emléke mellett is hiúsága. Száműzte a jenai papot Reinhard Martont Carolostadiussal együtt azért, hogy ki merték adni a jenai és orlamundi acta-49