Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-01-01 / 1. szám
ni akarunk, törekvésünket oda kell irányoznunk, hogy hozandó rendszabályainkat a többség szelleméhez idomítsuk; de hogy a többség kivonatát fölismerjük, ki kell mindenkit hallgatnunk, ha egyébért nem, már csak azért is, hogy az eljárásunkban elkövethető hibákra figyelmeztessünk. Ez a mi meggyőződésünk s valóban sem érdemünk , sem vétkünk, hogy egy bizonyos irány nálunk gyérebben képviseltetik és hogy ama töredék, mely súlypontját nem a protestáns egyházban, hanem ezen kivül keresi, lapunknak végkép hátat fordított. rr * Erről nem tehetünk. Ők nem akarják, amit mi mondunk, mi meg attól tartunk, amit ők akarnak. Egyházunk hasonlíthatlanul nagyobb többsége azonban hű maradt magához, megértette feladatát és tudja, hogy minden alkotmányozás sarkköve a continuitas, a folytonos fejlődés, a fenállónak fokonkénti javítása, s azért nem hajlandó annyi áldozaton vásárlott múltját a legfényebb rendszerért is áruba bocsátani. Múltjának e becsülése legbiztosb záloga annak, hogy amit alkotand, azt a jövendő viszont becsben tartandja, valamint hogy csak az tarthat számot gyermekei becsülésére, ki maga is a gyermeki kötelességeket híven teljesítette. Egykét noii-me tangere-féle ügy is szőnyegre került s volt alkalmunk tapasztalni, hogy vannak egyházunk intézményei közt olyanok, melyeket bolygatni kellemetlen, megváltoztatni veszedelmes volna. Ide számítjuk mindennek felette a világiak és egyháziak közti tanácskozásainkban való paritást. — Valamennyi egyházi intézményeink közül ez tán az egyetlen, melyet a közvélemény közel 70 év óta mint egyházi autonómiánk főbiztosítékát legyőzhetetlen állhatatossággal véd és fentart, s így józanul magától el nem tolhatja akkor, midőn az autonómia épen kérdésbe van téve. — Csak a körülmények nem ismerése és rendezetlen állapotunkból folyó kellemetlen érzés ragadhatta egynémelyiket arra, hogy ez ügyben máskép vélekedjék. Ennyi dióhéjba szorítva az, amit egyházunk főkérdéseire nézve a múlt évben megindítottunk. Ha azokat akkor meg nem kezdjük, el kellene kezdenünk ma. Semmiféle társadalom, mint ilyen, fel nem állhat, okvetlen fel kell bomolnia, ha a jelen szűk körén túl szárnyaló törekvéseket táplálni nem képes ; ha a hétköznapi érzelmeken túl emelkedni s magasabb cselekvésre, áldozattételre hevülni nem tud. S mivelhogy ez a magyar protestantizmusról, hála Istennek nem áll, azért reméljük és hisszük mi, hogy folytatandó kölcsönös értesülés után mind ama fent érintett törekvések tisztába jőnek és magasb lendületet veendnek. Legyen ez elég bevezetésül. Mozgalmaink irányait akartuk mindenekelőtt felmutatni s így jövendő teendőinket constatrozni. A részletekre majd később fogunk rátérni. A zsinati előkészületekről a legfőbb vonásokban. I. Az egyetemes zsinatokat immár több mint két éve várjuk. És ámbár az 1791-ki budai reformált és pesti ág. hitv. egyetemes zsinatokat feltűnő mértékben jellemezte az elhirtelenkedés és egyoldalúság, mind ez ideig semmi sem történt, hogy a legközelebbi alkalommal hasonló bajba ne bonyolodjunk. Ezen sorok célja: e téren indítani meg eszmecserét. Nem a rendezés, avagy bármely más tárgy körül a zsinatokon alkotandó kánonok iránt akarok előkészület gyanánt véleményt előadni. Miről ezúttal szólani akarok, az egészen más. Kezdeni akarom a dolgot annak legelején; a legfőbb vonásokban akarok a zsinati előkészületekről szólani, mert a legelőzetesebb dolgokról kell, gondolom, legelőbb beszélni. Szólani akarok a zsinatok alakítási módjáról, továbbá pedig a zsinatok által követendő legfőbb elvekről. Ezen legelőzetesebb előkészületek az egésznek kútfeje; és mert e téren jön 1791-ben a dolog elhibázva, azért ütöttek ki a zsinatok szerencsétlenül, múlhatlanul szükséges tehát, hogy e téren történjenek ez alkalommal a legelső kellő előkészületek. Vessünk legelőször is egy futó pillantást az 1791-ki egyetemes zsinatokra. Meg levén végre állapítva, az 1791-ki országgyűlésen, a vallásügyi cikknek a törvények közé iktatása, az országgyűlés mind két hitvallású prot. tagjai, és néhány más, a vidékről jelen volt protestáns, Teleki József gróf szállásán febr. 10—12-kén összeülvén, vegyes konventnek nyilatkoztatták magukat *), és a megállapított törvénycikk nyomán zsinatok tarthatásáért folyamodtak legfelsőbb helyre. Jelen voltak összesen negyvenhatan, ezeknek háromnegyede országgyűlési tag volt. A jelenvoltak között olvassuk az akkori két pozsoni ág. hitv. lelkész neveit. Helv. hitv. lelkész egy sem volt jelen. A convent megalakítási módja tehát mindenesetre hibás volt, és pedig hibás volt nem csupán a lelkészek hiánya miatt, mert épen oly hibás leendett az, ha ily módon csupa lelkészekből alakult volna is, hanem hibás volt, mert nem az egyházkerületek autonómiájából alakult, mikép a conventeknek egyedül lehet alakulni kellő módon. Ily közös conventnek pedig épen csak a zsinatok rendelkezése folytán lehetne alakulni. Az országgyűlés prof. tagjait ezen lépésre az vezette, mert elég erőseknek érezték magukat feleik közvéleménye előtt, az épen megállapított vallásügyi törvény kivívása folytán, hogy mind az országgyűlési teremekben, mind azokon kívül egyházaik valóságos képviselete gyanánt működjenek. És az egyház ugyan az érintett tagok ezen hivatását, tettleg elismerte, de azért a példa semmi esetre sem követésre méltó. Ezen convent tehát, azon akadás mellett, hogy a király Olaszországba készül, annál fogva az idő rövid, magára vállalta mind a két felekezet nevében fellépni, és a zsinatokat kérelmezni. És a Teleki József gróf által, a küldöttség élén a király előtt febr. 16-kán tartott beszéd, valóban mind a két felekezet nevében szólott, kérvén, hogy azok Budán és Pesten aug. 16-kán, egyenkint mintegy száz személyből álló egyetemes zsinatokat tarthassanak. Darab ideig semmi következménye sem látszott a kérelemnek. *) Láad ezen conventről bővebben: Az 1791-ki 26-dik vallásügyi törvény keletkezésének történelme. Irta Irinyi József. 150 és 195 dik lap.