Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-16 / 37. szám

gyakorolnak, csak megnyerni óhajtanak; ez ön­állóságért semmi áldozat nem lehet drága és súlyos. A szabadságban tehát, melyre megváltot­tatok, megmaradjatok, s ne kötelezzétek le ma­gatokat ismét szolgálat igájával! E szabadság abban áll, hogy a törvénynek önként hódoljunk, önként teljesítsük kötelességeinket, önmagunk legyünk biróink, s egyházon kivüli hatalomra, törvényszékre, igazságszolgáltatásra ne szorul­junk, hanem önként adjuk meg Istennek a mi Istené, a lelkészeknek s iskolatanitóknak, a­mi őket illeti, mint részünkről szolgálatukért szer­ződésileg megajánlott s kötelezett díjat, — mert méltó a munkás az ő táplálása s jutalmára (1. Tim. 5. 18.). Csak így lehet egyházaink állása biztos—csak így vethetik meg azok biztosan előhaladásuk alapját,— csak így épülhetnek fenakadás nélkül,— csak ugy tervezhetnek és számíthatnak előre csalódás nélkül, ha a kétlen jövedelem s szüksé­gesképeni kiadás arányban, egyenben s tudva vannak. Csak így szentelhetik az egyházi szolgák egész idejüket szellemi hivatásukra, — csak így munkálhatnak örömmel és vigassággal; pedig a munkakedv az egyik tényező, mely az óhajtott sikert biztosítja. Valamint egyes házak és csalá­doknál, ha rendesen, ha évenként le nem rovat­nak a tartozások, ezek megszaporodván, halomként nehezednek a családra, s ezt terhekkel alányom­ják, köréből a jóllétet s megelégedést száműzik, ezek helyét folytonos gond, örökös zavar foglal­ván el, így van és lesz ez szükséges képen a keresztyén nagyobb családoknál, a szent gyüle­kezeteknél is. Azért a rendet, a rendtartást, mint mindenben, úgy az évi tartozások lefizetésében, az adósságok törlesztésében, nem győzzük váltig s eléggé ajánlani. És nem szabad felejtenünk , szeretett atyánk­fiai ! mint igaz keresztyénekne­k, hogy a mi Urunk Istenünk az ő hatalmassága szerint megcsele­kedheti, hogy a ti jó kedvetekből való adakozás­toknak haszna ti­eátok térjen, — hogy Isten a jóltevő adakozót szereti, — hogy az adakozónak jótéteménye mindörökké megmarad. 2. Kor. 9. v. 7. 8. 9. Nem szabad felejtenünk, a mit Pál apostol ír: „Kicsoda vitézkedik a maga zsoldján ? kicsoda plántál szőlőt, hogy annak borából ne innék?" Ekképen rendelte az Úr is azoknak, a kik az evangyéliomot prédikálják, hogy az evangyéliom­ból éljenek (1. Kor. 9. 7, 14.). Azért az olyan ember, a­ki taníttatik az evangyéliom tudomá­nyára, közölje javait azzal, a ki őt tanítja (Gal. 6. 61. ) Úgy hiszszük, Atyánkfiai az Úrban! Értel­mes és jó akaratú embereknek, igaz keresztyé­neknek, egyházuk javáért buzgó híveknek, mi­lyenekül titeket ismerünk, atyafiságos emlékez­tetésünk s bizodalmas kérelmünk elégséges arra, hogy megadjátok Istennek a mi Isten é­s az Úr szolgáinak méltányos és jogos illetékeiket. Hogy pedig az egyházmegye magának meg­győződést szerezzen, a ti jó akaratotok s adako­zási készségtek felől, ugyanaz akkép rendelke­zett, hogy Némedi, Ócsa, Bugyi, Dabas, Gyóm­a, Ha­lász Boldizsár és Molnár Pál urak,— Ó­buda, Pomáz, Monostor, Megyer, Tótfalu, Oroszi s Vácra gróf Teleki Sándor, Ballagi Mór és Sípos Pál urak. Monor, Gyömrő, Csaba, Pécelre gr. War­tensleben Ágoston s Erdélyi Ferenc urak,— Gödöllő, Györk, Fóth, Palotára gróf Ráday Pál s esperes Kiss Lajos urak, Veresegyháza, Szada, Hartyán, Kosdra gróf Ráday László és Kontra János urak menjenek ki, — miután az összes gyülekezet előtt eme hivatalos körlevelünk felolvastatott,akik is az eredmény­es sikerről az egyházmegyei közgyűlésnek hiva­talosan biztos jelentést tegyenek. Kiküldjük tehát az egyházmegye nevében a fentisztelt választmányi tagokat, „hogy elmenné­nek először ti hozzátok, és előbb elvégezzék a ti az előtt igért jótéteményteknek kiszedetését, hogy az kész legyen, mint jótétemény, és nem mint valami sarcoltatás. Azért, kiki a mint elgondolta szivében, úgy cselekedjék, — nem szomorúság­ból vagy kényszerítésből, mert a jó kedvű ada­kozót szereti az Isten." (2. Kor. 9. 5, 7.). Addig is pedig, míglen a nevezett bizottmá­nyok az egyes gyülekezetek egyházi körében megjelennének , hivatalosan fölkérjük a t. c. pres­byteriumokat, hogy eleve nagy gonddal és seré­nyen intézkedjenek, tisztük szerint is, miként a kinnlevő hátralékok az egyháztagok részéről befizettessenek. „Hogyha pedig valaki nem enged

Next