Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-23 / 8. szám

n. 8. Ötödik évfolyam. Pest, febr. 25. 1862. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ -hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Teljes szám­i példányok még* mindig* kaphatók. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken , postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész év­re 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. RÉVÉSZ IMRE „ERDŐSI JÁNOS*" CÍMÜ MUNKÁJÁNAK VÉGSZAVA, A MAGYAR PROTESTÁNS EGYHÁZI TÖRTÉNETÍRÁS ÜGYÉBEN. Ha a nyájas olvasó szives volt füzetem tartalmát kellő figyelemmel végig olvasni, kétsé­gen kivül meggyőződött felőle, hogy nem kevés fáradságba került Erdősi és Nádasdi protestáns voltát tisztába hozni s illetőleg kivivni. Maga ezen nehézség és fáradság egyik kétségtelen bi­zonyítványa annak, hogy a magyar protestáns egyháznak és irodalomnak, mindez ideig sincs méltó történelme; mert ha volna, tiszta bizony­ságban állott volna és állana az irodalmi közvé­lemény előtt ama két nagy emberünk protestáns volta, s ekkor sem hazánk tisztelt tudósai nem tántorodtak volna az itt ostromlott balvéleményre, sem nekünk nem kellett volna a drága időt és erőt ily harcokkal vesztegetni, hanem épitenék mindkét kezünkkel az Istennek országát, a he­lyett hogy most, mint egykor a templomot építő zsidóknak, folyvást fegyverbe öltözve lennünk s egyik kezünkben kardot kell tartanunk. Távol legyen tőlem, hogy én egy Ribininek, Ember Pálnak vagy Tót Ferencnek, s általában azoknak, kik a magyar protestáns egyházi tör­ténetírás körül fáradoztak, érdemét és méltó di­csőségét el ne ösmerjem. Legyen áldott emléke­zetök ! mert ha ők sem működtek volna e mezőn, most oly sivatag puszta lenne ez, hogy a művelt világ szánalommal, sőt megvetéssel tekintene arra, ön lelkeink pedig elvesznének rajta az éhség és szomjúság miatt. Úgy érzem azonban, hogy leg­kevésbé sem sértem meg sem amar elhunyt fér­fiak iránti kegyeletet, sem, a­mi ennél főbb, az igazságot, ha azt nyilvánítom, hogy az ő műveik, még saját koruk történetírási színvonaláig sem emelke­dhettek; hát a mai kor méltó igényeinek ugyan miként felelhetnének meg. Tekintse meg pl. bár kicsoda, Raupach hamburgi lelkésznek, az austriai protestáns egyház történetéről, a mult század közepén közre bocsátott nagy jelességű és terjedelmes művét, vegye figyelembe annak látkörét, eredeti forrásokbani bővségét és bírá­latos eljárását, s hasonlítsa azt bármi szempont­ból a mi irodalmunk műveihez: meg fog rendülni a mi nagy elmaradottságunk felett, s elösme­rendi, hogy a mi történelmi műveink csak an­­nyira is alig érhetik el a történetírás nagyszerű dicső feladatát, mint egy sötét éjjben pislogó pásztortűz a célponton ragyogó napnak tiszta fényét; — elösmerendi, hogy nekünk, voltaképen mindez ideig sincs egyházi történelmünk ! A mely népnek, társadalomnak vagy felekezetnek pedig történetei vannak, de történetírása és törté­nelme nincs, az nem méltó az életre; mert nem csak azon józan bölcseség fáklyáját engedte körében kialudni, mely a multakból biz­tos fényt derit a jövendő pályájára is; de bezárta a mult időkből merítendő vigasztalásnak a­­dott forrását is, mely a nagy és nemes c­ küzdőket elcsüggedni nem engedi, sőt a­ j 15 HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr.

Next