Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-08-04 / 31. szám
31. Pest, aug. 4. 1867. Tizedik évfolyam. PROTESTÁNS YHAZI ÉS ISKOLAI ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. " SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb utca szögletén U földszint. RÓMA ÉS AZ INQUISITIO. ív. (Vége.) A pápák világuralomra törekvésökben ezen céljaik előmozdítására is kizsákmányolták a hit törvényszékeit, s maguk adtak példát az inquisitoroknak a visszaélésekre. Luccai Tolomes pápai könyvtárnok mint szemtanu beszéli, hogy III. Miklós az eretnekség álszine alatt soriano kastélyurait az inquisitorok által birtokuktól megfosztatta, s szép jószágaikat kegyenceinek ajándékozta. Tolomes hozzáteszi, hogy ezen pápának hirteleni és borzasztó halálát akkor általánosan isten büntetésének tekintették ezen gonosz tette miatt. Korán belátták a pápák, hogy az inquisitio igen hathatós fegyver Itáliában a császárság hívei ellen. Már a hatalmas Erzelmnet, ki a dogmákkal épen semmit sem törődött, a pápa parancsára mint eretneket ítélték el; később — 1321-ben — XXII. János a ghibellinek pártjához tartozó Viscontiakat ítéltette el az inquisitorok által, mivel a pápai excommunicatiot és interdictumot nem vették figyelembe. Visconti Matteo ugyanis elrendelte, hogy a Majlandra kimondott interdictum dacára a halottakat a köztemetőbe kell temetni; pedig IV. Orbán 1262-ben Manfréd király ellenében kinyilatkoztatta, hogy aki az interdictumot, amely minden isteni tiszteleti cselekvényt és egyházi ünnepélyességet felfüggesztett, nem engedi érvényesülni, azáltal eretnek érzelmeket árul el. Ezenkívül még azzal is vádolták Viscontit, hogy egynehány ördöggel egyenes összeköttetésben áll. — Minthogy azomban ezen hatalmas fejedelmek ellenében az inquisitio karjai nem voltak elég erősek: egymásra szórta ellenök Róma ményköveit, az egyházi büntetések minden fokozatát, vagyonuk és országuk elkobzását; általános keresztes háborút hirdetett ellenök mindazon Indulgentiák ígéretével, melyeket csak a szent földre menő keresztesek javára szoktak fenntartani, s végül azzal is fenyegette, hogy minden alattvalójukat rabszolga gyanánt fogja eladatni. Hasonló módon jártak el Rinaldo és Estei Obizzo markgrófok ellen. Mit sem használt ezeknek, hogy eleitől fogva a guelf párthoz tartoztak, s buzgó katholicusok voltak, — minthogy Ferrarát nem akarták átengedni a pápának, 1320-ban eretnekségi perbe fogatta őket. Épen így 1356-ban néhány romagnai város ura ellen indították meg a keresetet, mivel városaikat nem akarták a pápának adni. Ordelaffit és két Manfredit marasztalt el az inquisitio az eretnekség bűnében, azután a pápa keresztes háborút hirdetett ellenök, és pedig elég eredménnyel, mert ez igen jól jövedelmező foglalkozásnak bizonyult a csőcselék nép előtt. Ha egy inquisitor valakire kivetette hálóját, ha elhatározta valakinek megrontását, lehetetlen volt cseleit kikerülni. Épen azért a legcélszerűbben lehetett őket felhasználni tisztán pénzügyi műveletek végrehajtására is, amelyek a vallással semmi összeköttetésben nem állottak. Így VI. Kelemen 1344-ben Pietro dell' Aquila inquisitor által perbe fogatta Florenz városát, mivel a régebb ott lakott Acciaioli bankárház egy bíbornoknak tekintélyes összeggel maradt adósa, amit most a városnak kellett volna kifizetni. Az inquisitor már ki is bocsátotta rendeleteit, s a város csak azáltal szabadulhatott meg tőle, hogy nyomat 61