Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

Tizenegyedik évfolyam. PROTESTÁNS 1. S. Pest, jaii. 5. 1808. p á p Kerület könyvié EGYHÁZI ÉS SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­HIVATAL : A lipót és­­ v­erb-utca szögletén f'ldszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. G*i0 HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petii sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Előfizetési felhívás a „FROT. EGYH. ÉS ISKOLAI LAF 1868-ik évi XI. folyamára. Az előfizetés marad a régi. Egész évre S frt., — félévre 4 ft., — 3 hónapra 7 frt. — 1 hónapra 80 kr Az előfizetési pénzt lapunk szerkesztői és kiadó-hivatalába (Pesten, Szerb- és Lipót-utca szögletén) kérjük küldetni. Pesten, december hóban 1867. Ballagi Mór. i­ Újévi merengések. . A közönséggel meg akarom ismertetni s val­latni, hogy Magyarország mindenben hátra van, mert míg ezen önvallomá­son túl nem esünk, mindaddig helyből nem mozdulhatunk, vagy előmenetelünk reményét palliativákra állítjuk. Széchenyi: Ha fiatalabb volnék, ha közügyeink jobbra fordultát igérő annyi szép reményt sorra nem láttam volna sírba szállni, s a rideg valóságot mind kietlenebbé változni: most az egyszer ör­vendve üdvözölhetném a ránk virradott uj évet, mint oly korszak kezdetét, midőn a jó Isten el­valahára kezünkbe adta sorsunkat, és hatalmunk­ban áll egyházunk jövendőjét ugy alakítani, amint hazánk érdeke, a kor előhaladt szelleme és az emberiség java igénylik. Vásponton állunk­ s ha volt hitfelekeze­tünk életében pillanat, melyben az elvetett kocka hosszú jövendő felett határoz, s ha volt pillanat, melyben sorsának kockáját nem kelle a véletlen játékára bíznia, hanem saját kénye-kedve szerint leteheti, a mostani kétségkívül ilyen. Hihetetlent mondok, pedig ugy van, hogy épen e biztató körülmények azok, melyek keb­lemben el nem nyomható aggodalmakat szülnek. Megmondom, miért. A magyar prot. egyház századokon keresz­tül létezhetéseért való küzdelemben emésztette erejét s a kebelében alkalomszerüleg létre­jött intézmények nem annyira gyarapításra, tovább fejlesztésre, mint inkább védekezésre és a létező­nek fentartására voltak irányozva. Ami az egyház felvirágzását leginkább elő­mozdíthatta volna, az egyes egyházak tekinté­lyes, nagy testületté egybeolvadása, — a politi­kai szerencsétlen viszonyoknál fogva nem volt létesíthető. Mert ugyan kinek jutott volna eszébe egységes, nagy egyházra gondolni akkor, midőn egész századon keresztül a protestáns hitvallást követők nagy része a félholdat uralta? Kinek jutott volna eszébe egységre gondolni, midőn egyik rész vallás- és politikai szabadságért fel­fegyverkezve, élet-halál harcot vivott, a másik résznek pedig hazaárulásul lett felróva, ha 1

Next