Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-02 / 31. szám
alkotmányt is elítélte, és mindazokat egyházi büntetéssel fenyegeti, akik e törvényeket elősegítették és jóváhagyták, — tehát nemcsak a minisztereket, hanem magát Ferenc József császárt is. Elképzelhetni, hogy ezen allocutio mily rész benyomást tett Ausztriában. A közvélemény el van keseredve, s a kath. Ausztriában néhány lap annyira ment, hogy bizonyos lelkesedéssel szól Lutherról és a Luther ünnepélyről, melyet Wormsban ültek meg a szobor leleplezése alkalmával. Az „Aeterni patris" bulla, mely által az általános zsinat összehivatik, nincs ugyan egyenesen Austria ellen irányozva, de vannak benne helyek, melyek az Ausztriával kitört viszályra céloznak, s így e második pápai nyilatkozványt is igen élesen ítélik meg a bécsi lapok. Mi megelégszünk azzal, hogy Austria két legolvasottabb lapjából, a két „Presséből" idézünk egypár, idevonatkozó helyet. A „Neue freie Presse" így nyilatkozik: „Az első századok zsinatait a világi fejedelmek hívják össze, és ezek befolyása vezeti. A királyok dogmaticai kérdésekkel, az egyházfegyelem javításával, a papok erkölcsiségével és erkölcstelenségével, szóval oly tárgyakkal foglalkoznak, melyek fölött dönteni kétségtelenül a püspökök vannak hivatva. Ennek dacára laiosok, különösen a kormányok képviselői is részt vesznek a zsinatokban. A főt. urak elkeseredve veszekednek, sőt agyon verik egymást, mert hisz az egyh. történelem „gyilkos zsinatról" is beszél, melynek ülésterme hullákkal volt födve, de a zsinatok soha sem merészkedtek államintézményekről tanácskozni. Még maga a tridenti zsinat sem képez innen kivételt. Ez utolsó alkalommal a protestánsoknak a római egyházzal való viszontegyesítéséről, az investituráról, a papok házasságáról értekeztek, a fejedelmek képviselőit meghitták és beszédeiket meghallgatták. Az egyház méltóságai természetesnek találták azt, hogy egyházi ügyekbe világiak is beleszóljanak, de politikai térre való lépést alig kísértettek meg. De ha mégis ilyesmi történt, a főt urakat a fejedelmek követei, különösen a francia királyéi nagyon gyöngédtelenül utasíták rendre. De ma ugyan miért is hivatik össze az általános zsinat ? Talán IX. Pius a katholicismust akarja reformálni, talán uj életet akar az egyházba önteni, s talán szívökre köti a püspököknek, akikhez a felhívás intéztetik, a kibékülés munkáját? Egyetlen szó sincs mindezekről az „Aeterni Patris" bullában. A római széknek nincs többé semmi gondja a dogmákra, melyeknek számát az utolsó századok alatt csak igen kevéssé szaporíthatta. A római szék most az államra irányozza figyelmét. Az általános zsinatnak most az a célja, hogy a modern törvényhozás elleni kiátkozást, melyet a pápa legújabb allocutiójában Austria ellen szórt, az egész világ előtt ismételje. Nem egyházi ügyek, hanem házasság, iskola, nevelés, a felekezeteknek egymáshoz való viszonya fogják amaz anachronisticus gyülekezet napi rendjét képezik, azon gyülekezetét, mely ha valami csekélység közbe nem lép, 1869-ik év dec. 8-án fog Rómában összejönni. A katholicismus reformálását ez oldalról nem remélhetni. A kath. egyház az utolsó századok alatt annyira megkövült, hogy talán az 1869-iki zsinaton még csak szóba sem merik hozni azon reformokat, melyek háromszáz évvel ezelőtt csak csekély szótöbbséggel, s mindenkor csak a curiának vakon engedelmeskedő olasz papok túlsúlya által lőnek elvetve. A püspökök többé nincsenek ellenkezésben Rómával. A francia egyházfejedelmek, akik 1682-ik évben a Colbert ösztönzésére összegyült bizottmányban ültek, szerkeztették ama négy, híres gallican articulust, melyeknek elseje kinyilatkoztatja, hogy a pápának csak a vallási nem pedig a világi dolgokban is, van hatalma, s melyeknek negyedike határozottan kimondja, hogy az egyház, nem pedig a pápa csalhatatlan. Tizenegy év múlva ugyanazon püspökök, akik az emlitett articulust aláirták, alázatos feliratot intéztek a pápához, és bocsánatot kértek tőle." „A zsinat tehát nem fog valami erős ellenzéket képezni Róma ellen, de annál hevesebben fog kikelni a modern, jogi államok ellen. Azt a kérdést tehetné itt valaki, hogy a kormányoknak nem volna-e kötelességük a püspököktől megtagadni a Rómába menetelre az engedélyt? Mi határozottan nemmel felelünk. Hadd menjenek, hadd dühöngjenek és átkozódjanak, mi pedig haladjunk egész nyugodtsággal. A bot, melyre nekünk a tovább haladásban támaszkodnunk kell: a polgárság. Midőn IV. Benrik Canossából visszatért, a városokat, a felsarjadzó német polgárságot hítta fel harcra Róma ellen, és VII. Gergely elhagyatva, számkivetésben halt meg. Austria is visszatért Canossaból, miután 13 évig hordozta a vezeklők ingét; a harc szellemibbé lett, de az ellentétek ugyanazok maradtak. Így tehát a szabad polgárság szelleme azon fegyver, mellyel felfegyverkezve, Austria az általános zsinattal nyugodtan szembe nézhet.a Láthatni, hogy az oppositio nemcsak a curia legújabb lépése ellen van irányozva. Még élesebben nyilatkozott e lap korábban a tridenti zsinatról, melyben a kath. egyház dogmái lőnek megállapítva, ugy hogy a „N. Fr. Presse" hangját egyházellenesnek kell mondanunk. De az öreg „Presséről" sem mondhatni, hogy a hierarchia iránt valami barátságos indulattal viseltetnék. Cikkének kezdete így hangzik: „Az általános zsinat, mely, ha valami váratlan esemény közbe nem jő, jövő évben Rómában fog összeülni, bizonyos ostentantióval, mondhatni provocatióval van kihirdetve. A modern világ minden vívmányai könnyedén kiközösittetnek; a római udvar bérencei szerint a polgári házasságban ; annak kétségbevonása, hogy a világi hatalom a pápának szükséges: halálos vétek a sz. lélek ellen, a felekezetek egyenjogosítása , hitetlen szellemek semmirevaló fattyukinövése. A jövő zsinaton arról leend szó, hogy a syllabus, mely a maga idejében egész Európát bámulatba ejté s kacagásra gerjeszté, az egyház szentesitését kinyerje. És mi még csodálkozunk, hogy a római curia, némely befolyásos tagjai intelmeinek dacára, az osztrák alaptörvényeket elvetendőknek nyil-