Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

zetemben teljesen megnyugodni, ha azt nem ta­pasztalom, hogy az ellenkező nézet mellett épen azok kardoskodnak leghevesebben, kikről fel nem tehető, hogy valaha olyasmit pártoljanak, ami a protestánsoknak legtávolabbról is javára szolgál­hatna, értem az ultramontánokat. Borsiczkyról, Trencsén egykori tüzes ellen­zéki követéről beszélik, hogy egyszer az ország­gyűlésen egy indítványt tett, melyet más­nap a personalis melegen felkarolt és pártolt. Ez Bor­siczkyt annyira megdöbbentette, hogy egyszer csak felszólalt és indítványát egyszerűen vissza­vonta. Nem lehet az reánk nézve jó — mondá — ami a bécsi kormány részéről oly meleg pártolás­ban részesül. Egészen hasonló helyzetben vagyok én most a felekezeti iskolák kérdésére nézve. A feleke­zeti iskolák hangsúlyozása nem lehet reánk pro­testánsokra nézve üdvös, miután az ultramonta­nok is oly nagy hévvel szorgalmazzák. Ha valaki, én bizonyosan a vagyok, ki Ti­sza Kálmán hazafiságát, eszét és jellemét, nagyra­becsülöm és tisztelem, és ha egész életem folytán hozzá nem szoktam volna, a felismert igazságot sem barátságnak, sem semmiféle érdeknek alá nem rendelni, most bizonyára hallgatnom kel­lene. Ámde ez alkalommal a legszentebb nemzeti ügy és felekezetünk érdeke egyaránt parancsol­nak velem, hogy szóljak. T. K. a „Hazánk­ban közé tett VII. cikké­ben kijelöli azon pontokat, melyeket ő mint ha­laszthatatlanokat okvetlen kívánna még ez ülés­szak alatt törvényerejűekké emelve látni. Hogy e pontok legnagyobb részt más sza­vakkal ugyan, de lényegben csak azt mondják, amit az oly hevesen megtámadt Eötvös-féle tör­vényjavaslat, ezt, távol attól, hogy szemrehányás képen emlegetném, inkább oly tényül hozom fel, mely Tisza Kálmán szívének és eszének egyaránt becsületére válik, mert csak azt bizonyítja, hogy a közügyek terén a Rechthaberei-t az igazságnak alárendelni tudja. E pontokról tehát nem szólok. De szólanom kell a javaslott módosítások azon pontjáról, mely a hegyentúliaknál oly köz­tetszésben részesült, és mely a milyen sérelmes a felekezetekre nézve, oly ellenkező ugy a jog és igazság mint az államgazdászat minden jó­ E pont a VII. cikkben c) alatt olvasható, de bővebben ki van fejtve a VI cikkben, hol a négy pont között, melyekbe T. K. a törvényjavaslattól eltérő nézeteit összefoglalja, az első idevonatkozó pont így hangzik: „én azt tartom, hogy a mely felekezetek keblében a népiskolák oly helyzetben vannak, hogy az eddig reájuk fordított költség 25 — 30 % -jával jó karba helyezhetők, azon fele­kezeteknek szoros számadás terhe alatt és az állam felügyeletének fentartása mellett adassék meg ezen segély, hogy általa iskoláikat jó karba he­lyezhessék, és csak ott, hol vagy a létező feleke­zeti iskolák olyanok, hogy a költségnek az emlí­tettnél nagyobb része az államra háramlanék, vagy ahol épen nincsenek iskolák, állíttassanak fel a községi iskolák." Eltekintve már most attól, hogy az e pont­ban kitűzött célra megállapítandó status quoját az iskoláknak kipuhatolni, a dolog természete sze­rint csaknem a lehetetlenséggel határos nehézsé­gekbe ütköznék, azt kérdem, először: igazságos volna e oly szellemben in­tézkedni ? Hát ha a tett vizsgálatok nyomán ki­tűnnék, pl. hogy az egyik felekezetet 10%-kal, a másikat 20-al, a harmadikat 30-al kell segélyezni, nemde akkor a 10%-nyi segélyt hozó felekezet­nek a 20 és 30% húzó felekezetek iskoláinak fen­tartásához kellene nem kis áldozattal járulnia (mert hiszen az államsegély csakis a mi általunk befizetett adóból telik); már pedig nem hiszem, hogy találkoznék még századunkban civilizált ember, aki merné a tant felállítani, hogy vala­mely felekezet tagja köteles legyen más feleke­zet tagjainak felekezeti céljait csak egy fil­lérrel is gyámolítani. Szabad-e tehát oly tör­vényt hozni, mely egyenesen utat nyit igazság­talanság elkövetésére? másodszor: üdvös-e a most még minden esetre fentartandó iskolai autonómiára nézve úgy intézkedni ? — Azt ma már senki sem vonja kétségbe, hogy az iskola teljes lényege szerint nem egyházi, hanem oly köztársadalmi intézmény, melyben rendelkezni csak annak lehet joga ille­tőleg kötelessége, aki állítja és fentartja, és ennél­fogva az államnak is nemcsak joga, hanem köte­lessége is, hogy amely mértékben járul valamely iskola állítása vagy fentartásához, az iskola belső rendezése és vezetésébe is azon mértékben befoly-

Next