Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-18 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. negyedévre fizettek elő, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Szer­k. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­HIVATAL : A lipót és szerb­ utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : A 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. , A népiskolai közoktatási törvényjavaslat. VI. Inepti milii videntur, qui temporis, qui loci, qui hominum rationem non habent. Cicero. Miután a fenforgó kérdést öt cikken keresz­tül minden oldalról megvilágítani törekedtem, csak most veszem észre, hogy épen arról nem szóltam, mit pedig első helyen kellett volna meg­említenem, mily viszonyban áll e törvényjavas­lat az 1848-iki törvényhez. Ez reánk, protestán­sokra nézve annál fontosabb és a fenforgó t.ja­vaslat irányában követendő­ magunk tartására an­nál döntő­bb, miután akkor a miniszter felhí­vására egybegyűlt mindkét prot. hitfelekezetü értekezlet ez ügyben hivatalosan nyilatkozott és határozatilag kimondotta, hogy ,,a közös iskolák ügyét, oly értelemben, hogy ilyes iskolákba min­den hitfelekezetű iskolák s a mieink is, szükség­kép beleolvasztassanak, jelen értekezlet törvény­kijelölte tárgyai közé nem sorolhatja, jövendőre is pedig, mindaddig, mig az idézett t. c. 2.§-ában kimondott egyenlő­ség és viszonyosság minden tekintetben életbeléptetve s ily módon a pro­testánsok állása ugy az állam, mint más hitfele­kezetek irányában biztosítva nem leend. e tárgy­ról a felekezeti lét veszélyeztetése nélkül tanács­kozni nem lehet." A protestánsok méltán hálás pietással tekin­tenek az akkor egybegyűlt férfiak elvhű és elő­vigyázó maguktartására, melynek nagy részben köszönhető, hogy midőn a később bekövetkezett, gyászos események folytán a bitorló hatalom minden nemzeti intézményeinket önkény­ alkotta rendeleteivel elborította, a protestáns egyház és ennek kebelében a nemzeti szellemű iskola, mint mentő bárka egyedül úszott a nagy özönvíz kö­zepett, s utoljára is innen repült ki a galamb, mely a menekülés hírét meghozta. S minthogy az emberek nem szívesen válnak meg oly megszokott nézetektől, melyek válságos esetekben helytállóknak és üdvöseknek bizonyul­tak be, épen nem csodálkozhatni, hogy találkoz­nak sokan protestánsok, akik a múltra való te­kintettel ma is az 1848-ik évi álláspontra lépvén, a miniszteri előterjesztvényre egy hatalmas non possumussal szeretnének felelni. Csak ismétlődni látjuk itt a történelemből merített bölcseségnek közönséges nyavalyáját, hogy rendesen a múltból vett esetek alkalmazá­sában nem veszik kellő­ tekintetbe, hogy más előzményeknek szükségkép más következmények felelnek meg, s hogy valami igen jó lehetett teg­nap, ami mai, változott viszonyok között valósá­gos rosszá lett. Az a kérdés már most: van-e a fenforgó ügyben ma is helye annak, ami 1848-ban annyira helyén és üdvös volt. A protestánsoknak ugyanazon miniszterrel van dolga ma, akivel volt 1848-ban. Eötvös né­zetei is aligha sokat változtak 20 év óta, ámde az álláspont, amelyen Eötvös 1848-ban állott, egészen más, mint az, melyre őt ma a változott államviszonyok állították. 1848-ban a XX. t. c. 3-ik §-a kimondja: 83

Next