Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-30 / 22. szám

Tizenkettedik évfolyam.­GYHÁZI PROTESTÁNS LAP Pest, május 30. 1809. IN­ILDETESEK DIJA : SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ H­IVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Szerény kérelem és indítvány! Az ember hogy övéit el ne hagyja, és róluk meg ne feledkezzék, erre az általános soha el nem nyomható ke­gyelet-érzet mellett a keresztyén tantételek által is fen­hangon iitetünk. Igen, el ne feledkezzék, mert a­ki a mult és jövő közt magát törhetlen szilárd kapocsnak érzi, az idők láncolatában egy ép, egészséges szemnek tudja és hiszi, az remélheti jogos alapon, h­ogy neki jövője is van. Áthatva áll meg a jó hírnév s becsület horizonán, remegve de öntudatosan belátja, hogy mindazokat a mult teremté, a miket, mint megannyi nemes magvakat vi­gyázva felszedegeti, elteszi, keble melegén csirába ereszti, mert sejti, hogy ezek azok az emblematikus szétszórt csontok, melyek uj életre ébresztik a jövőt, s a kegyelet templomában a bátrak harcára gyulasztják az utókor el nem fásult kebelét. E kegyeletteljes eszménykép, e megbűvölő túlvilági fáklya fényénél emelkedtek a pantheonok szimandrási loborok, ennél kereste fel a füveket, fákat a visszaemlé­kezés, hogy elhunyt kedvesei s jelesei szellemtelen várait bebalzsamozva soká igen soká láthassa, birhassa a hálás utókor, nem tudván megbarátkozni azon gondolattal, hogy a feledhetlen mult oszlopait alásülyedni lássa a fele­dékenység mállott fövenyébe. Ha a véráztatta csatamezők munkásai — a rokkant vitézek számára palotákat rakai a nemzeti szellem, vagy tán az Önkény ura: van e okunk fagyos közönynyel vé­gig bámulni ama sok száz és sok ezer jelesünk emléktelen sirhalmát, kik a mi testünkből való testek, a mi vérünk­ből való vérek valának, s értünk, nyugalmunkért, szabad­ságunkért végig küzdötték ama legmagasztosabb elvcsa­tákat, mik után felsarjadzott a pozsonyi és eperjesi vér­bíróságok a közvélemény utálatára érdemes vakbuzgó bérenceinek gyilkos, irtó inquisitioi dacára is magyar protestáns vallásszabadságunknak éghez emelkedni tö­rekvő fája ? Nekünk úgyis mint magyaroknak, úgyis mint pro­testánsoknak nem került még az elhunyt nagyok élő szel­lemei számára pantheonokra, remek emlékszobrokra. Van is e tekintetben igenis alapos mentségünk. Egyesek és a népegyetem nagy része inkább gyűjtött s pazarul költött a zárdákra, szerzetes papucsos hercegek palotáira—Róma eme „Kaméliáira," mint elporlott jeleseinek emléktemplo­maira ! . . A kijózanult kor pártatlanul itél, törekvésünk hajója más irányba tereltetett, s nem­ is fog másutt csak a mindenkit egyformán áldásával fogadó révparton elhe­lyezkedni, habár az obscurantismus ezer hydrái csikorgat­nák is rá mérges, vicsorgó fogaikat ! Közbevetőleg szabad legyen egyet megemlíteni... Meddig keres még belügy, hadügy- és kultusügyünk kor­mányzata csonkabénák, utcán, vásáron borzadályt ger­jesztő nyomorékok, a védtelen kisdedek, a búcsúkon eme céhgyűlésükön c­iszelgő koldusok, a rokkant és növen­dék hadfiak, a községi, állami tanodák, a gazdasági isko­lák, reáltanodák, a praeparandiák, az ipartelepek, az ár­vák, özvegyek vagy a nőneveldék, távirati tanulmányok, az elhagyatott utasok s szegények kórházának számára alkalmas házakat, helyiségeket ? ! Ő bizony az isten tízparancsolatjai közül egyik el­len sem vétene, sőt a kor magasztaló helyeslésével talál­koznék, ha oda vinné e védtelen gyermekei ügyét, hogy azokban a szép kastélyokban mindezek menhelyet, gyara­podást s életet nyerjenek. *) *) Hogy mennyire vannak hasznára az államnak az ily gaz­dag­ koldusok palotái, felveszem számadásom alá a legkisebb álla­mok egyikét Aargau kantont, hol a kolostorok töltelékei ily száma­dást nyújtottak be a kantoni bizottmánynak 1835 ben. S rákövet­kezett az eltöröltetés. A nagyobb államok kombinálhatnak belőle. ,,Az aargaui eltörlesztett kolostorok vagyona 7 millió svejci frankot vagy 3 millió tallért tesz. Ebből 40,000 frankot másoknak adtak 6 milliót pedig csupán magokra költöttek." — Zárjel kört folytassuk ! .. . Aargau egész statusvagyona 10 mil­lió frankot tett. Ebből a kanton a status háztartását fedező,­­ egyházakra 117,000, oktatásra 121,270 frc, szegényeknek 54,820 frc adott. S mig a status a 10 millióval ingyen gazdálkodott, s m­­é­g feleslege is maradt, addig a 137 szerzetes 6 millió jöve­delme mellett adósságot csinált!!" Oly kevés embernek — kérdi kútfőnk — kik azonfölül sze­génységi fogadalmat lőnek, minek volt oly nagy összeg? Feleletet a szerzetesek számadásai adnak erre : — Kérjük a figyelmet ! „muri kolostor 23- s 9 testvére 1835 az ott leöltön kivül na­ponkint 220 font húst emésztett el. Évenkint 378 akó bort ittak meg, s azontúl még 300 frankon vettek." ,,Klingenbergi kolostorjószágon a 3 expositusnak a jószág­jövedelme 150,000 frc soha nem volt elegendő. Ök tojás, csiga ég 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr.

Next