Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-10-22 / 43. szám
PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és vidékre postai küldéssel félévre 4 frt, egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 krajcár sorsa. Bélyegdij külön 30 kr. KM előfizetése ezen évnegyed vejével lejár, előfizetésül megjitására kéretnek fel A hitcikkek szerepe az egyházi reformban. (Vége.) Ily körülmények közt céltévesztett igyekezetnek s a legnagyobb fonákságnak tartom, midőn sokan egyházi reformokat sürgetnek, de a dogmákat „Ne nyuljhozzám"-féle virágnak ítélik ; midőn az ujitások érdekében szót emelnek ugyan, de azt is kimondják, hogy „a hitágazatok régiségébe és változhatatlanságába a legnagyobb értéket helyezik. (Reformáljuk a kath. egyházat! Irta egy katholikus plébános, Turin, 1871.); midőn egyik reformer-plebános, ki elég bátor volt nyilt sisakkal lépni fel, egész naivsággal követelt, hogy egy régi symbolumnak, melyről ma már tudjuk, hogy sem neo- apostoli, sem nem evangyéliomi, az „utolsó betűjét is hinni kell" (Bezerédy, Reformeszmék. Pest, 1871.); midőn a kath. autonomia alkalmából szabadelvü világiak ugy nyilatkoznak, hogy „nem akarunk a szorosan vallási ügyekbe avatkozni, s minden dogmatikus kérdés tartozzék ezután is a papság hatáskörében (Toldy. A kath. egyházi autonomia. Pest, 1870. 21.); s midőn prot. világiak, egyházi oszlopemberek és minden egyébben szabadelvű férfiak tőlünk azt kivánják, hogy ám vizsgáljuk egyházunk minden dolgait, kutassuk és orvosoljuk minden bajait, de a régi hitcikkeket, melyek legnagyobb részét azonban ők maguk sem hiszik, a népre való tekintetből nyilvánosan ne bolygassuk. Valóban ez aztán furcsa reform is lenne. Újításainknak ily módon nemcsak minden biztosítéka, hanem minden benső értéke is hiányoznék. Támogatni és hirdetni, midőn kényszerítve nem vagyunk, oly ügyet, melynek igazságában magunk sem hiszünk, az erkölcsi érzetet lealacsonyítja. Bizni oly tanok üdvözitő és megszentelő hatásában, melyek az erkölcsi corruptionak gátat vetni képtelenek s melyek egy embert sem tettek még jobbá és boldogabbá: rövidlátás. Ha ti a dogmák régi körét érintetlenül akarjátok hagyni, akkor csak a dolgok külső kérgén rágódtok, és a bensejét, ami pedig fő, egészen figyelmen kívül hagyjátok, javítgathattok és söprögethettek kívül az egyház épülete körül, de ezzel az a sötét helyet, melynek falai közt a legtöbbé nem üditő, hanem fullasztó, egészségessé már nem teszitek. Ha egyszer valami rothadt van Istennek anyaszentegyházában, nem elég csak befogni orrunkat, füstölni az oltárt és a falakat újból felékesíteni, hanem ki kell takarítani a miasmát terjesztő anyagot s szabad bejárást engedni a templom belsejébe légnek és világosságnak ! De fájdalom, nincs semmi hajlam a közönségben a theologiával foglalkozni, egy része igen unalmasnak, más része a mennyiben az őszinte szólás kívántatnak, szentségtörésnek tartja azt. Mi e szomoritó körülményért azokat tesszük felelőssé, kik korhatag tanaikat, melyek által Jézus egyszerűen nemes vallását eltorzították, de a melyekkel a keresztyénség lényegének semmi összefüggése sincs, reá kötözték e korszak hátára is, ugy, hogy az kényszerülve érzé magát azokat világos öntudata, majd kedve és meggyőződése ellenére is hordozni. Az orthodoxia ily módon a kültekintély és a képmutatás eszközeivel durva erőszakot követett el a közlelkiismereten, s ez által vétket követett el Krisztus szelleme ellen, az ő vallását gonosz gyanúba kevervén. Mind a mellett nem akadályozhatta meg azt, hogy oly férfiak, kiknek a lelki szabadság mindennél drágább, bizonyságot ne tegyenek ő ellenökben az igazságról, támogatva a korszellem által s példájuk után csakhamar egy lelkes sereg állott elő, mely bámulatra méltó odaadással és szorgalommal 85