Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-26 / 4. szám

Tizenhatodik évfolyam. 4. sz. Budapest, Január 26. 1873. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsől emelet. Előfizetési dij s Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni min­den kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorra. ~ Bélyegdij külön 30 kr.­­M Előfizetési felhívás a ,,Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 10^3. XVI. évi folgalmá ra. Az 1873-ik évvel a „Prot. Egyh. és Iskolai Lapa küzdelmes életének tizenhatodik évébe lép. Sok minden megváltozott azóta, de semmi sem inkább, mint lapunk külső körülményei. Mióta lapunk megindult, papiros és nyomatás ára minden két-három évben 10—12 százalék­kal emelkedett, ugy hogy mai nap a lap kiállítási költ­sége majdnem kétannyi, mint volt eleintén, holott az elő­fizetők száma viszont, mióta a hazafiak előtt a politikai pálya megnyílt, tetemesen alább száll. Ily körülmények közt, különösen miután a nyomda részéről épen most ve­szem a jelentést, hogy újévtől kezdve ismét kénytelen az árakat feljebb emelni, nem marad más módunk, mint hogy a néhány száz előfizetővel folytatott „Szemle" ki­adásával felhagyunk, a főlap árát pedig 1 frttal felemel­jük, ugy hogy 1873-tól kezdve „a Protestáns Egyházi és és Iskolai Lap" ára : Egész évre . . . . 9 frt . kr. Félévre 4 „ 50 „ Negyedévre .... 2 „ 25 „ Így is lapunk a rokonnemü szaklapok legolcsóbbi­kának mondható, miután például az „Erdélyi prot. Köz­löny", mely hetenkint felényi terjedelemmel jelenik meg, 6 frt., a berlini „Allgemeine Kirchenzeitung" pedig, mely szintén hetenkint egy kis iven, és csak nagy ritkán más­fél iven (és sárga itatós papiroson) jelenik meg, 4 tallér, vagy a mi pénzünkön közel 8 forint. Jólélekkel mondhatjuk, hogy a szükségparancsolta árfelemelés mellett csak akkor lesz lapunknak tisztességes fennmaradhatása, ha a tisztelt közönség nagyobb támoga­tásban részesitendő, mint a minővel néhány év óta talál­­­kozott. Hat előfizető után a t. gyűjtőknek egy tiszteletpél­dánynyal szolgálunk, Pest, 1872. december hóban. Ballagi Mór, szerkesztő és kiadó-tulajdonos. A népiskolai törvény.*) Leges sunt inventae, quae c­ura omnibus una, atque eadem­ voce loquerentur. Cicero. E lapok t. olvasói emlékezhetnek, hogy midőn boldogult Eötvös miniszter népiskolai törvényjavasla­tát kiadta, senki azt nagyobb lelkesedéssel nem üd­vözölte mint én; de egyszersmind senki jobban nem féltette azt a mindent veszélyeztető igazító záradé­koktól mint szintén én. Hosszú cikksorozatban rámu­tattam a szirtekre, melyeket a népiskolai törvénynek, hogy célt érjen, meg kell kerülnie, s óva intettem különösen jeleinket, hogy ne nehezítsék a magában is elég nehézségekkel járó feladatot a felekezeti ál­láspont túlságos hangsúlyozása által. Hiába, a szülemtő nemzeti közérzi­ ilet kézzelfog­ható garanciákat felmutatni nem tudván, a megszo­kott féltékenység mellett a szegről húzó felekezeti­­ségnek is tág tere nyílt. Aki látni akart, láthatta, hogy mig a javaslat fenyegetése, mely szerint a törvényszabta kellékek­nek meg nem felelő felekezeti iskola háromszori meg­intés után bezáratandónak mondatott, okvetlen azt eredményezendette, hogy a bezárt rész iskola helyébe a kormány akár inde akár unde, jó iskolát állítani kényteleníttetik, addig a felekezeteknek adott kibúvók az egész iskolatörvényt ilusoriussá, általában az is­kolareform életbeléptetését lehetetlenné teendi. De sajnos, az országgyűlés irányadó férfiai elég nemes resignatióval bírtak, hogy a nagy nemzeti üg­­gyel szemben mindenféle pártüzelmekről lemond­janak, de nem bírtak annyi politikai emelkedettség­gel, mely a kormány irányábani féltékenységet is velük ideig-óráig elfelejttette volna, holott már csak a „Nézzük a jövőt'' című félbeszakadt cikksorozatunkat nem sokára ismét fölves­szük és folytatjuk, B* M.

Next