Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
®= PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és Kiadóhivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési dij: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni min- 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorsa. — Bélyegdijden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban, külön 30 kr. Teljes példányokkal még szolgálhatunk. Készüljünk a zsinathoz. ni. Ballagi e lapok 39-ik számában oly meggyőző érveket hozott fel szokott világos és a tárgy minden oldalát bevilágító modorában a zsinattartás szükségessége ellen, hogy szinte gondolkodóba estem a felett, vagyon megtartsam-e továbbra is cikksorozatom fenti címét, vagy pedig a zsinattartás eszméjével egyetemben félretolván azt, más titulust válasszak egyházunk administratív reformkérdéseinek fejtegetésére irányzott rövid elmélkedéseim megjelölésére. Végtére mégis arra határoztam magamat, hogy előbbi cégemet megtartom , annyival inkább, mert maga Ballagi mondja, hogy a zsinatot sürgető nyilatkozatok végtére is csak oda céloztak, hogy az egyház erejét zsibbasztó szaggatottságnak s az ebből folyó zilált viszonyoknak valami módon vége vettessék, s egyházkerületeink egyesített működése valahogyan lehetővé tétessék. Tökéletesen igaz, hogy a zsinatra apellált egyházunk valláserkölcsi s autonóm belszervezeti újjászületését óhajtó tanférfiak s ügybarátoknak egyébb céljok nem volt és nem is lehetett, mint hogy egyházunk elavult intézményeinek a változott politikai és társadalmi életviszonyokhoz való idomítása eszközöltessék ; általában hogy a modern világnézlet s ebből fejlett állami és sociális viszonyok keretében is egyházunk az őt illető méltó helyet elfoglalhassa s világmissióját felfogva legyen ismét, mint volt a múltban, a közmivelődés leghathatósabb organuma, a jog és szabadság erős bástyája, védvára. Ezt akartuk, ezt óhajtottuk mindnyájan, ezt akarjuk és óhajtjuk, azt hiszem, ma is. És ebből önként logikai megdönthetlen szabatossággal következik, hogy ha tudunk oly panaceát kitalálni, mely egyházszervezeti bajainkat gyökeresen megorvosolni képes; ha mutatkozik oly mentőszer, mely régi rendszerünk csontkamarájának fojtó leheletét egyházunk testéről nemcsak elhárítani, de azt a korszerű életfejlődés s haladás feltételeire nézve egészen ártalmatlanná teszi, sőt egyházunkat a megoldatlan kérdések tömkelegéből, biztos Ariadne-fonalként, a helyes ösvényre, újra kivezérli, mondom, ha mutatkozik ily gyógyfű, akkor igen természetes, hogy mi zsinatisták valódi lelki örömmel vonjuk be a lobogónkat, sőt magunk is teljes készséggel lépünk be a hajóba, mely egy uj lobogó alatt akarja egyházunkat a célhoz elvezérelni. — A conventet mostani tényleges állami és sociális viszonyaink, állapotaink között mi is ily orvos- és mentőszernek ismertük fel. És fájdalommal csudáltuk és csudáljuk, hogy a convent eszméje nem költött maga iránt oly egyetemes viszhangot, mint a minőt korszerű súlyánál s nagyszerű horderejénél fogva méltán megérdemelt volna. Ez lett volna egyházi kormányrendszerünknek óhajtott betetőzése; ez kölcsönözte volna egyházunknak a jogállam irányában is a kellő súlyt; ez emelte volna azon korszerű magaslatra egyházunkat, melyen a skót szabad egyház már régóta fénylik, s hova mi eljutni mindaddig nem fogunk, míg szétforgácsolt erőink szerves egyesítését 83