Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
madik Nem csoda tehát, hogy a midőn e század hattizedében a nemzeti ébredés megkezdődött, protestáns eredetű eszmék befolyása alatt kellett azon mozgalomnak fejlődni, mely 48-ban a szabadságharcot, 67-ben pedig azt a compromissumot hozta létre, mely a magyarnak rég óhajtott nemzeti kormányát adta meg. A maga urává lett nemzet pedig önfenntartása érdekében sem tehetett máskép, mint hogy tért nyisson azon szabadsági eszméknek, melyek a reformatió kezdeményezése folytán mai kifejlésükre az összes művelt emberiség háromszázados munkája által jutottak el. Az ország azóta mindenféle testületi érdekek, kiváltságok mellőzésével rendületlenül halad a dicséretesen megkezdett pályán, s nincs néposztály e haza területén, melynek a fenntebbiekből folyólag inkább állana tisztében az országot jelzett törekvéseiben segíteni, mint a protestánsoknak. iránya Túlfelől, ha áll, amit soha senki sem vont kétségbe, hogy nemzet csak egység által lehet erős, akkor nálunk Magyarországon, hol annyi a szertehuzó elem, elsőrendű életszükség minél több erőt hatalomra segiteni, mely egyesit, s elfojtani minden törekvést, mely elválaszt. A vallásfelekezetek egyenjogúsítása, mely különösen a viszonossági törvényben, a zsidók emancipatiójában és a népiskolai törvényben szépen nyilatkozott, kétségen kívül nagy tényleg oly lépés volt már eddig is ez egyes;fő irányban. Azonban minden törvény írott malaszt marad, ha alapjául oly közszellem nem szolgál, mely parancsainak segítségére lévén, azt az életbe viszi át. E közszellemet ápolni, tovább fejleszteni, ebben áll szerintünk a magasabb tudomány sociális feladata, nem pedig abban, hogy egy vallásfelekezet primitív kizárólagossága alapján kibivó állást foglalva, új táplálékot adjon a felekezeti féltékenységnek és visszavonásnak. Mentől erősebb hitünk a protestantismus culturalis missiójában, annál inkább óhajtandónak találjuk, hogy, ledöntetvén a válaszfalak, melyek az egyhaza polgárait egymástól elkülönítették, a protestáns szellem — a szorosan vett egyházi dolgai körül történő eljárásait kivéve — többé testületi elzárkózottságában ne maradjon. Ha van a protestantismusban a tudományt oly irányba terelő szellem, mely az emberiség sociális céljaihoz közelebb elvezet — s szerintünk van, — akkor ne zárkózzék el külön intézetbe, mi az értelem és akarat ama cél felé való irányzását szűk körre szorítaná, hanem lépjen ki a közélet terére, és hasson ott, a hol azelőtt nem volt alkalom ama szellem nyilatkozatait hallani és működése hatását tapasztalni. Mindezeket tekintve,miután egy protestáns egyetem már pusztán neve által is ellenkező irányzatra mutatna, inkább helyén találjuk ugyancsak a tiszántúli egyházkerület utolsó közgyűlésén tett azon indítványt, mely szerint ha az országos pesti egyetemen katholicus theologia van, legyen ott protestáns theologia is. E kívánalom teljesen jogosult, föltéve, hogy az annak létesítésére szükséges pénzalappal rendelkezhetünk. Mert azt kivánni, hogy állítso az állam számunkra theologiai facultást, sem az osztó igazsággal egyezőnek, sem egyházunk féltékenyen őrzött autonómiájával összeférőnek nem tarthatjuk. Az egyetemen létező katholikus theologiai facultás merőben katholikus, e célra tett alapítványok jövedelmeiből trtatik fenn, s így a méltányosság azt kívánja, hogy ha mi is theologiát akarunk az egyetemen, adjunk össze e célra annyit, amennyi ennek tisztességes fenntartására okvetlenül szükséges. Boldogult Eötvösünk terve szerint államköltségen lett volna az universitásban minden hazánkban élő nagyobb vallásfelekezetnek külön theologiai facultás állítandó. Akkor autonómiánkat azáltal óván meg, hogy a tanárok kinevezési joga a felekezeteknek tartatott volna meg, mi nemzeti magasabb tekintetekből e tervet az ország belbékéjére szolgáló legbiztosabb eszköz gyanánt melegen üdvözöltük. — Most már országos financiánk bomlott állapota mellett olyasmire gondolni sem lehetvén, nem marad egyéb, mint ha az országos universitáson protestáns theologiai facultást akarunk, legyünk készek tetemes áldozatokat hozni, hogy azt létesíthessük. Ennyiből áll a protestáns egyetem kérdését illető nézetünk közelebbi okadatolása. S ez szolgáljon válaszul a „Pesti Napló ” vasárnapi számában ellenünk irt cikkre, melynek minden okoskodása abban találja cáfolatát, hogy mit első cikkünkben teendőül kijelöltünk, az nem mint az e kérdésre vonatkozó saját nézetünk, hanem csak úgy volt odaállítva, mint közgyűlésen történt indítvány kivihető első stádiuma, amely legalább vallásfelekezeti szempontból jogosult-