Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
Kiadóhivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. PROTESTÁNS SKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési dij. Hirdetések díja Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 fit.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petti sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorsa, külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij A prot. jogakadémiák kérdéséhez. Farkas József pesti hittanár, „A prot. iskolák ellen indított hadjárat" cimű s e lapok 26. 27-ik számaiban napvilágot látott cikkében, élénk körrajzokban mondja el azon csúfondáros dolgokat, melyeknek a sajtóban, a hazai irodalom napi termékeiben adnak otomba kifejezést azok az ultramontán szellemtől saturált körök s subventionált férfiak, kik tervezetesen mindent elkövetnek, hogy a protestantismus valláserkölcsi és társadalmi értékét a világ előtt csökkentsék ; világ-történelmi létjogosultságának kétségbevonásával a modern műveltség terjedését, térfoglalásait, mely mellesleg mondva épen a protestantizmusban lirja legpositivabb erőforrását, lételemét és alapját, mondjuk, a modern műveltség terjedését teljesen lehetetlenné tegyék. De laUu mégis túlzott színezése ez a tényleges valóságnak és a dolgok állásának. Ki merné a protestantismus létjogosultságát napjainkban kétségbevonni; ki merné tagadni azon világló torony létezését, mely 300 év óta fény oszlopként vezérli a keresztyén emberiség minden lépését, melyet az, a haladás mezején, a társadalmi élet terén a szabadság és boldogság felé előre tett; ki merné tagadni,hogy mióta a róm. kath. egyház hajója a tridenti zsinaton megfeneklett s ezáltal a műveltség és történelmi fejlődés folyamában ténykedni, ugy szólván, megszűnt, ki merné tagadni, hogy azóta az előrehaladó emberi szellem minden magasztos aspirátiója a protestantismushoz fűződött, a szabadság s civilisatió geniusa ennek keblére menekült, s a valódi alkotmányosság s józan demokratia hívei, a haladás s népjog apostolai itten mindig pártfogásra és menedékre számíthattak; ki merné mindezeket tagadni ? Hisz mindezek világos, kézzelfogható igazságok. Mindezeket tagadni nem lehet, nem is félünk mi, hogy a protestantismust a hierarchicus tenden tiák még oly erős csataoszlopokban megindított hadjárata még csak megingatni is bírná; a protestantizmus az emberi szellemnek veleszületett előrehaladási vágyában bírja létalapját, az existentának csak akkor megszűnő jogosultságát, midőn már az egyszeri diák pentameterje szerint „rák módjára megyen minden az életben," midőn az emberi szellem előretörő irányát teljesen hátramenővel fogná felcserélni, e felcserélés pedig egyet jelentene az emberi nem morális halálával, amely pedig hogy még mostanában bekövetkezni nem akar, mutatja a többek között azon 50,000 ó-kath. atyafi példája, kik a kath. egyháztól tényleg elszakadtak s Reinkens püspök vezérlete alatt haladnak előre a felvilágosultság ösvényén. Ismételjük, mi attól nem félünk, hogy a protestantismus létalapját, eszméjét, az ultramontán ágaskodások kinyújtogatott hegyes körme még csak meg is karcolhatná, s az emberiség szellemvilágának negyedfélszázados vívmányait egy tollvonással semmivé tehetné. Elmúlt az az idő, midőn az egyház a regényes Provence vidékein, a szegény albiakat — az isten nagyobb dicsőségére— tűzzel vassá pusztította, s az égő városok tűzhalmai között mondotta ki azon örökre bélyegző embertelen ítéletet a menekülő albiakra, miszerint átkozott lesz, a ki a Krisztus ezen kicsinyei közül avagy csak egyet is befogad. Elmúlt ez idő örökre. A Sendgericht-ek szervezése ma már alig menne valami könnyen. A toulousei zsinat 1229-ben még meghatározhatta, hogy „minden fejedelem, földesúr, püspök, vagy biró, aki egy eretneknek menedéket ad, minden jószágától, hivatalától, tartományától megfosztassák; azon ház, hol az eretnek menedéket talál, földig lerontassék; az eretnekhez vagy eretnekséggel vádolt egyénhez, még 72