Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
EGYHÁ PROTESTANS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadóhivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsői emelet, Előfizetési díj: Hirdetések díja Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban a hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorsa, külön 30 kr. . beiktatásnál — Bélyegdij Protestáns töprenkedések. *) i. A protestantismus fogalmában és tényeiben tagadó, az evangelismus fogalmában és gyakorlatában álli jó természetű. A protestaciókkal — a tiltakozással — megóvhatjuk az evangyéliomi egyházat a kívülről jövő megtámadások ellen. De ha ily megtámadások nincsenek, ha ellenök az egyházat nem kell védeni, ha teendőink e téren megszűnnek, megszűnt-e az evangyeliomi sa magyarhoni két protestáns egyház belső tevékenysége is? Nem. Sőt épen ily körülmények közt következik be rá nézve azon idő, hogy most már, miután kívülről senki sem háborgatja, bizonyítsa be magasztos elveinek társadalmi jótékony tényekre alkalmazása által, hogy mit tud, mire képes, bizonyítsa be életrevalóságát. Hic Rhodus, hic salta ! Legyünk őszinték s ne ámítsuk magunkat. Én ugy tudom, hogy az az annyira magasztalt evangyeliomi egyházias buzgóság, régóta alig volt egyéb, mint hangos, sallangos, éles megtámadása azon helytartótanácsi intimatumoknak, melyekben az uralkodó r. kath. vallás igényeivel kezet fogó állam, az evangy. egyház jogait megtámadta. Ha történetesen elmúlt egy, tán két év, hogy ily megmarcangolandó és szétszedendő sérelmes intimatum nem érkezett, — mert hát ily megtámadásoknak előbb csakugyan bővében valánk — akkor a kerületi és e?etemes gyűlésre felsereglett hivek szépen haza osontak s az egyház teendőit ott hagyták a hivatalból működő tagok nyakán. Ők, ha senki nem bántotta őket, az egyház terén, nem találtak már semmi tenni valót. Az utolsó pátens korában — Uram Isten ! — papok és világiak mily nagy számmal sereglettek fel az esperességi és kerületi gyűlésekre s mi roppant buzgalommal védelmezték megtámadott egyházukat. Nem akarom kicsinyleni e nemes buzgalmat. De midőn aztán a pátens megszüntetve, az 1867. LIII. törvényczikk életbe léptetve, ez által nem mondom minden — de csaknem minden kívülről jöhető megtámadásnak eleje lett véve; eleje már az által is, mert — ne tagadjuk — a törvény foganatát nagyban könnyűé, s az otrombább megtámadást csaknem lehetetlenné tevő, az ujabb kornak méltányos és türelmes szelleme, — nekem ugy látszik, hogy a kerületi gyűlések termei nem voltak oly látogatottak mint előbb. No de erről ne vitatkozzunk, ha az ellenkező állana is, mert ez a dologban mellékes. A fő, a lényeges az, hogy minemű jótékony intézkedések és intézetek életbeléptetésében nyilatkozik immár, a szabaddá lett evangyeliomi egyház hit- és elvszerű tevékenysége ? Örömmel vallom be hogy mutatkoznak itt-ott oly mozgalmak, melyek azt jelentik, hogy az evangyéliomi egyház az államban és társadalomban érvényre kívánja juttatni hitelveit, és az evangyéliomszerű keresztyén szellemet. És ez jól még akkor is, ha a logikai egymásután van így, jól ellen vétkeznék, mert majd az élet és tapasztalati gyakorlat helyreüti s jobb kerékvágásba zökkenti az itt-ott tán döcögve tétovázó logikát. „Csak lendíts valamit, mert hajh nagy bűn a henyélés!" Azonban nem lesz tán felesleges a nagy eszmékkel vajúdó egyházat atyafiságos őszinteséggel egyremásra figyelmeztetni, hogy ha már indul, tudja hová, merre, hová induljon úgy, hogy magának a célt a legrövidebb úton biztosítsa. Úgy látszik nekem, hogy Révész Imre és a protestáns egylet emberei, — minden éles ellentét dacára, mely köztük létezik — egy végcélra törekszenek. A hívek evangyéliomszerű vallásosságát, azt 103 *) Ezen cikket, mely hazai evangelikus egyházunk egyik magán állású s érdemekben megőszült vezérférfiától ered, ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Szerk