Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
lami életnek nem őseredeti — isteni — természetét Állam és vallás alapintézményeiben oly idős, mint az emberi nem maga. Az eltérő nézetek s egymásnak ellentmondó definíciók illustrálására helyén levőnek tartom idézetbe hozni a híres francia jogtudós, Portalis szavait, miket a francia államtanácsban mondott el a házasságügy helyes értelmezésére: „A bölcsek — mondja — nem egyébnek tekintik a házasságot, mint puszta egyesüléseik a két nemnek; a jogtudósok csupán polgári kötést látnak abban; a theologusok benne semmi mást, mint egyikét a sacramentumoknak. A házasság pedig magában nem egyedül a két nem egyszerű egyesülése. Ne cseréljük itt fel a természetnek minden állattal közös phisikai rendét azon természeti joggal, mely csak az embernek sajátja.* *) Tisztult felfogáshoz jutandók, állítsuk szemünk elé magát a célt és lényeget, s a különböző felfogás eredményeinek áttekinthetése kedvéért vegyük fel tárgyunk keretébe a házasságügy történeti genesisét. Az állam hivatása a társadalmi jog gyakorlatának védelme, esetleg pedig annak szabályozása révén, mindazon viszonyokra kiterjeszti figyelmét, melyek érdekével összefüggésben állanak, s arra, közvetett és közvetlen befolyásukkal közremunkálni hivatottak. Már az őskorban látjuk, hogy Mózes hivatva érezte magát a zsidó házasságügy szabályozására 2), amennyiben nemcsak arról gondoskodott, hogy a házasság formális szerződésen alapuljon, hanem —kellékeit is törvény utján kifejtve, — kényszeritette a zsidóságot, régibb szokásainak elhagyásával, az uj házassági rendszer elfogadására; s míg előbb a legközelebbi rokonokkal szabados volt a házasság, később a közel vérségi házasságok eltiltattak 3). Valószínűleg beismerte Mózes a természeti viszony ellentétessége mellett azon másik alapos indokot is, hogy a rokon vérkeveredés mily szomorú áldozatokat követel a természet törvényeinek könnyelmű kijátszásáért. A statistikai adatok elég szomorú adatot tüntetnek fel még a jelenben is arra nézve, hogy a vér ugyan azonos vegyülete mily szigorú boszul áll ott, hol a természet törvényes könnyelmű kijátszása céloztatott. Különösen a zsidóság jelen helyzetére áll ez, mely kizárólag arra van szorítva, hogy házassági viszonyain ezen emberi szempontból is változtasson. Be van bizonyítva, hogy a tébolydák jó részét a rokon vérelegyedésből támadt utókövetkezmények áldozatai adják. „Íme egy adat a polgári házasság életbeléptetésére" —mondja Vadnay, a „Hon" 1872. évfolyama egyik augusztusi „Tárcájában." A Római jog a házasság lényegét azon legbensőbb szövetségben találja, mely egy férfi és nőnek minden életviszonyra kiterjedő szövetségét magában foglalja. S a nélkül, hogy a belső lényeget érintő kötelességek megállapításával foglalkoznék, azt — pusztán csak a külső — az államot érdeklő szabványokkal körvonalazza. . . . Általában a családi élet, mely az államnak alapját, sőt magába véve alakját képezi, — külsőleg lép viszonyba az állammal , míg a vallás ezzel ellenkezőleg csakis belső szellemi összefüggést támaszthat a polgári élet és az egyház intézményei között. De ép eme benső viszony alapján van jogosítva befolyását erkölcsileg érvényesíteni is, az állam ügyeibe, s mennyiben a hivők egyszersmind az állam polgárai is, s azok szellemi műveltsége, erkölcsi önérzete, minden irányban az egyháztól várja nemesítését, s magasabb öntudatra emelkedését. E feladat magasztossága jellemzi az egyház értékét. Hogy idővel ez erkölcsi viszony minő ellentétes válaszfalat vont e két jogi intézmény közé, hogy minő ellenszenvet idézett elő a hatalom birtokáért folyt küzdelem, — s hogy mi eredménye lett a fogalmi különbség szántszándékos elcsavarásának , bebizonyította a történet felszámlálhatatlan adataival. Ez indok alapján ragadta magához az egyház a házasság kezelését is , mert benne egyik legkiválóbb eszközét látta részint érdeke,, részint tekintélye emelésének. Az állam, egy időre ugyan úgy látszott, hogy önként lemondott felügyeleti jogáról is, de számos körülmény önérzetre keltette, hogy azon jogot, mely közvetlen befolyással érdekét emelni van hivatva, ne dobja pusztán azok kezébe, kik az állami érdek tekintetbe vétele nélkül •— pusztán csak az egyház, s ennek személyesített feje érdekeinek szolgálnak. S midőn e visszahatás által uj eszközre lett szükség, az egyházi hatalom részéről nem késett ) Beöthy Zs. Evang1. házasságügyi törvények magyarázata. 1853. XI—XII. 2III. Móz. 18 ; V. Móz. 18 : 22—23; III Móz. 20: 11 ; V. Móz. 25 : 5. ») Hl. Móz. 18: 8—15. s) Római jog Institutióinak tankönyve. Bozóky Alajos. 1870.182. §. 175-