Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

lami életnek nem őseredeti — isteni — természetét Állam és vallás alapintézményeiben oly idős, mint az emberi nem maga. Az eltérő nézetek s egymásnak ellentmondó de­finíciók illustrálására helyén levőnek tartom idézetbe hozni a híres francia jogtudós, Portalis szavait, mi­ket a francia államtanácsban mondott el a házasság­ügy helyes értelmezésére: „A bölcsek — mondja — nem egyébnek tekintik a házasságot, mint puszta egyesüléseik­ a két nemnek; a jogtudósok csu­pán polgári kötést látnak abban; a theologusok benne semmi mást, mint egyikét a sacramentumok­nak. A házasság pedig magában nem egyedül a két nem egyszerű egyesülése. Ne cseréljük itt fel a ter­mészetnek minden állattal közös phisikai rendét azon természeti joggal, mely csak az embernek sajátja.* *) Tisztult felfogáshoz jutandók, állítsuk sze­münk elé magát a célt és lényeget, s a különböző felfogás eredményeinek áttekinthetése kedvéért vegyük fel tárgyunk keretébe a házasságügy történeti gene­sisét. Az állam hivatása a társadalmi jog gyakorlatá­nak védelme, esetleg pedig annak szabályozása révén, mindazon viszonyokra kiterjeszti figyelmét, melyek ér­dekével összefüggésben állanak, s arra, közvetett és közvetlen befolyásukkal közremunkálni hivatottak. Már az ős­korban látjuk, hogy Mózes hivatva érezte magát a zsidó házasságügy szabályozására 2), amen­nyiben nemcsak arról gondoskodott, hogy a házas­ság formális szerződésen alapuljon, hanem —kel­lékeit is törvény utján kifejtve, — kényszeritette a zsidóságot, régibb szokásainak elhagyásával, az uj házassági rendszer elfogadására; s míg előbb a leg­közelebbi rokonokkal szabados volt a házasság, ké­sőbb a közel vérségi házasságok eltiltattak 3). Valószínűleg beismerte Mózes a természeti vi­szony ellentétessége mellett azon másik alapos indo­kot is, hogy a rokon vérkeveredés mily szomorú ál­dozatokat követel a természet törvényeinek könnyelmű kijátszásáért. A statistikai adatok elég szomorú ada­tot tüntetnek fel még a jelenben is arra nézve, hogy a vér ugyan azonos vegyülete mily szigorú boszul áll ott, hol a természet törvényes könnyelmű kijátszása céloztatott. Különösen a zsidóság jelen helyzetére áll ez, mely kizárólag arra van szorítva, hogy há­zassági viszonyain ezen emberi szempontból is változ­tasson. Be van bizonyítva, hogy a tébolydák jó ré­szét a rokon vérelegyedésből támadt utó­következmé­nyek áldozatai adják. „Íme egy adat a polgári házasság életbeléptetésére" —mondja Vadnay, a „Hon" 1872. évfolyama egyik augusztusi „Tárcájában." A Római jog a házasság lényegét azon leg­bensőbb szövetségben találja, mely egy férfi és nő­nek minden életviszonyra kiterjedő szövetségét magá­ban foglalja. S a nélkül, hogy a b­e­l­s­ő lényeget érintő kötelességek megállapításával foglalkoznék, azt — pusztán csak a külső — az államot érdeklő szab­ványokkal körvonal­azza. . . . Általában a családi élet, mely az államnak alapját, sőt magába véve alakját képezi, — külsőleg lép viszonyba az ál­lammal , míg a vallás ezzel ellenkezőleg csakis belső szellemi összefüggést támaszthat a polgári élet és az egyház intézményei között. De ép eme benső viszony alapján van jogosítva befolyását erkölcsileg érvénye­síteni is, az állam­ ügyeibe, s mennyiben a hivők egyszersmind az állam polgárai is, s azok szel­lemi műveltsége, erkölcsi önérzete, minden irányban az egyháztól várja nemesítését, s magasabb öntudatra emelkedését. E feladat magasztossága jellemzi az egy­ház értékét. Hogy idővel ez erkölcsi viszony minő ellentétes válaszfalat vont e két jogi intézmény közé, hogy minő ellenszenvet idézett elő a hatalom birtokáért folyt küzdelem, — s hogy mi ered­ménye lett a fogalmi különbség szántszánd­ék­os el­csavarásának , bebizonyította a történet felszámlálha­tatlan adataival. Ez indok alapján ragadta magához az egyház a házasság kezelését is , mert benne egyik legkivá­lóbb eszközét látta részint érdeke,, részint tekintélye emelésének. Az állam, egy időre ugyan úgy látszott, hogy önként lemondott felügyeleti jogáról is, de számos körülmény önérzetre keltette, hogy azon jogot, mely közvetlen befolyással érdekét emelni van hi­vatva, ne dobja pusztán azok kezébe, kik az állami érdek tekintetbe vétele nélkül •— pusztán csak az egyház, s ennek személyesített feje érdekeinek szol­gálnak. S midőn e visszahatás által uj eszközre lett szükség, az egyházi hatalom részéről nem késett­ ­) Beöthy Zs. Evang1. házasságügyi törvények magyarázata. 1853. XI—XII. 2­­III. Móz. 18 ; V. Móz. 18 : 22—23; III Móz. 20: 11 ; V. Móz. 25 : 5. ») Hl. Móz. 18: 8—15. s) Római jog Institutióinak tankönyve. Bozóky Alajos. 1870.­­182. §. 175-

Next