Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

lenkezvén, utoljára is oda kényszeritette az embere­ket, hogy az uralkodó hit állítólagos egyetlen kut­forrását, a szent irást komolyabb, reális alapo­kon megindítandó vizsgálatok tárgyává tegyék. S valóban alig van ismeretág, melyben az utolsó évszázadokon keresztül annyiféle és oly nagyszerű ku­tatások téteztek volna, mint a bibliai tudományok­ban. A tizenhetedik századtól kezdve férfiak mint Scaliger, Casaubon, Bochart, Reland, Se­i­d­e u stb. koruk legnagyobb tudósai óriási mun­kásságot fejtettek ki a bibliai népek nyelvei, törté­netei, földirati és természetrajzi, valamint egyéb vi­szonyainak földerítése körül , mind azon biztos elő­feltétellel, hogy kutatásaik az uralkodó dogmatikai hit ügyének szolgálnak, annak erősbítését előmozdít­ják. Azonban, a végeredmény a hivatalos egyházra nézve, melynek kebelében ama kutatások tartak, oly végzetes lett, hogy elmondhatták megindit­róla a költővel : „Quaesivit coelo lucem, ingemuitque re­perta." A nevezett kutatások folytán ugyanis az embe­rek hozzászoktak a bibliai dolgokra is a szellemi élet más terein használt mérveket alkalmazni, és azok megítélésében az ész és lelkiismeret törvényeire hallgatni. Ugyanakkor a természettudományok nagy­szerű előhaladása is azáltal, hogy a világegyetem tüneményeiben mindenütt határozott, változhatlan törvényeket fedezett föl, az emberi elmének átalában oly irányt adott, mely arra késztette, hogy a látha­tatlan végekon, a mindenható Istenen kívül, minden egyéb természet feletti lényt , befolyását a világra, kereken visszautasítsa. Ennek folytán az értelmes ember, kinek gon­dolkozásában az ördöngösség, boszorkányság, álomlá­tás s más efféle babonák többé helyet nem találtak, a szentirással, melyet az akkori theologia utolsó be­tűig mindenestől Istentől diktáltnak lenni állított, s melyben mégis, mind ama babonák nagyban pelnek, oly ellentétbe jött, hogy vagy vallását szere­kö­vetve, eszétől kellett bucsut vennie, hogy jobb belá­tása ellenére a betegségeket ördögűzéssel gyógyít­gassa, a boszorkányokat tovább is égesse s életét álomlátások szerint intézze, amit azonban a társada­lom előhaladt közmiveltsége mellett nem tehetett, vagy meg kellett a theologiai nézeteket ugy változ­tatni, hogy egyfelől a szentírásnak isteni eredete tovább is fenntartható legyen, másfelől annak a fej­lődött tudomány biztos eredményeivel ellenkező ada­tait kimagyarázhassa. A XVIII. századbeli rationalisták, midőn e nehéz feladat megoldására vállalkoztak, nyilván több jó akarattal, mint arra valósággal fogtak a munkához. A nagy eruditio, amel­lyel legtöbben éppen attól fosztotta meg elméjüket, ami rendelkeztek, a biblia kellő méltatásához első­sorban szükséges: a léleknek naiv, odaadó fogékonyságától. Az általuk fölállított accommodation tan, melyet Önök is elfogadtak, egy­maga is elegendő, hogy kitüntesse, mennyire nem volt még csak sejtelmük sem az egyszerűségben a magasztos szelleméről ama bibliai íróknak, kiket ők XVIII. századbeli finom diplomatáknak kép­zeltek. A rationalistáknak tehát nem volt igazuk, de az azokkal szemben föllépett supernaturalismussá össze­zsugorodott orthodoxiának még kevésbé lehetett igaza, amennyiben az, egyfelől a kijelentés észfölöttiségét vitatta, másfelől a kijelentési okmány azon részle­teire nézve, melyek az előhaladt emberiség észköve­telményeivel nyíltan ellenkeznek, szintén alkalmazko­dási fictioval hittek magukon segíthetni. Ha a hit­igazságok dolgába az észnek nincs beleszólója, miért legyen akkor hitcikk például a Credoba foglalt pokol­ra zállás, mely a kijelentési okmány egy félreértett helyén alapszik, és miért ne adjunk hitelt kijelentési a­­mány azon félre nem magyarázható, vi­­­lágos előadásainak, melyekben ördöngösökről szól, vagy miért ne kövessük parancsát, mikor Exod. XXII. 18. a boszorkányokra halálbüntetést szab? Átalában rendkívül félszeg dolog a protestán­tismus alapelve szerint a szentírást az egyházi traditio kizárásával tenni a vallási kiendők és teendők egye­düli forrásává, s amellett régis a katholicismusnak a IV. és V. században keletkezett Credoját, minde­nestül a protestáns egyház nyakába kötni, és a bib­liamagyarázót arra szorítani, hogy a szentírásból mást kiolv­ani ne merészeljen, mint amit a dogma­tikailag körülírt Credóban a legcudarabb külviszonyok nyomása és befolyása alatt, tudatlan, sanaticus ba­rátok szótöbbsége által létrejött határozatok megál­lapítottak. Önök, midőn mind e nehézségekkel nem­ gon­dolva, magukat ama supranaturalis álláspontra he­lyezik, melyen félszázaddal ezelőtt az öreg S­torr állott, s igy mindazon nagyszerű fölfedezéseket, me­lyeket a történelmi búvárlat az őskeresztyénség föl"

Next