Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-03 / 22. szám

Huszadik évfolyam. 22. sz. Budapest, 1877. junius 3. Szerkesztő- és KI­ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. PROTESTANTS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KT Teljes számú példány­okkal min­dég szolgálhatunk. Előfizetési d­ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az igazgatói hivatal állandósitása. Közelebbi számunkban közöltük Jeszenszky Pál úrnak az igazgatói hivatal reformálása (?) érdekében írt cikkét, melyben több rendbeli érvet hoz fel annak támogatására, hogy mennyire előnyös mind az ifjú­ságra, mind a tanárokra, mind pedig iskolákat fenn­tartó testületekre nézve, ha az igazgatóság évenkint a tanári karnak más más tagjára ruháztatik, és­pedig tekintet nélkül arra, hogy a sorrendben következő tanár a fel- vagy az algymnasiumban működik-e. Mi közöltük e cikket, mert úgy vagyunk meg­győződve, hogy a mai viszonyok között, s középtano­dáinknak jelen szervezete mellett, épen nem közönyös dolog, hogy az igazgatói hivatal kik által s mi módon viseltessék, iskoláinknak felvirágozása avagy hanyat­lása sok minden más tényezőtől is függ, de egyszers­mind igen szoros kapcsolatban van az az intézetek élén álló igazgatók egyéniségével is. Épen ezért talán nem teszünk felesleges dolgot, ha ezen kérdést mind­egyik oldaláról megvilágosítjuk, és ha a múlt szá­munkban tért adtunk az igazgatóság évenkénti válto­zósága mellett felhozott érveknek, most tekintsük a másik oldalt. Hogy önkormányzati joggal bíró protestáns egy­házunk nem köteles az állami tanodáknál időnként életbe léptetett intézkedéseket szokásokat, majmolni, hanem jogában áll mindeneket megpróbálni, és a­mi jó, azt megtartani, ebben igaza van J. úrnak; de viszont igaz az is, hogy valamely intézményt csupán azért nem szabad rosznak tekintenünk, mert az az államkormánytól, egy bár nem csalódhatlan, de min­denesetre a nemzet javát, a közművelődés ügyének előmozdítását őszintén akaró és munkáló államkor­mánytól ered. Tehát csak az a kérdés, melyik rend­szer üdvösebb. Nálunk magyarországi reformátusoknál általában, de az evangélikus testvéreknél is — a mint tudom — legtöbb helyütt az igazgatóságnak évenkénti változása volt és van szokásban egészen a legújabb időkig. Hogy ez nem volt helytelen és káros intéz­kedés a múltban, nagyon elismerem. Akkor, midőn egy-egy bölcsészeti, jogi, s theologiai akadémiával egybekapcsolt középtanodánál alig volt összesen öt hat rendes tanár, s midőn ezen aránylag kevés tanár az egyházkerület lelkészeinek és tanférfiainak színe­javából volt kiválogatva, s ezeknek mindegyike erős kötelékekkel volt vallásához, egyházához kapcsolva, és így azon intézeteket, melyekben működtek, mindegyik önnön drága kincsének tekintette, annak felvirágoz­tatásán, jó hírneve megőrizésén s öregbítésén egész tehetsége szerint buzgólkodott, és a mikor a közép­tanodákban az osztályrendszer divatozván, mindegyik tanár a maga osztályának tanára, igazgatója, éltető, vezérlő lelke volt, s azért sok tekintetben a felelősség terhét viselte; és végül a mikor minden oly egyház­ban, mely közép s fensőbb iskolát tartott fenn a maga kebelében, volt elég heverő, vagyis szabad idő­vel feleslegesen rendelkező, az az oly világi egyén, a­kik mint egyháztanácsi s iskolaszéki tagok, e­­megyei s kerületi tanácsbírák szívesen részt vettek akár minden héten is az iskolaügyek feletti tanács­kozásokban, részt vettek lankadatlan érdekeltséggel napokon s talán heteken át a közvizsgákon, és így Hirdetések dija: 4 hasábos pettt sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 43

Next