Protestáns egyházi és iskolai lapok – 24. évfolyam – 1881.

1881-08-28 / 35. szám

óriási mérvű az ellenigyekezet azok részéről, kik egy helv. hitv. egyházközség fennállását itt, úgyszólván központján a katholicismusnak, az általok követett vallás elleni merényletnek tekintik. Meg vagyunk azért győződve, ho gy működésünk a protestantismus érdekében legalabb elejével, de lehet, hogy mindvégig is a legnagyobb ellenállassal szemben nehéz és fárasztó leend ; azonban tudva azt, hogy minden kezdet nehézséggel jar, erős el határ ozassal és a jövőben bízó reménnyel vallvetve fogunk arra törekedni, hogy Magyarország hercegprí­másának székhelyén megalakult kis egyházunkat az esz­tergomi Sión mellett felépíthessük és fenntarthassuk. Hogy ezen elhatározást nem szalmatűz s kitűnni-vágyás keltette bennünk, igazolják a helyi viszonyok, melyeknél fogva az Esztergomban lakó református ember egyházi tekin­tetben nem mondhatta magát — hacsak papiroson nem valamelyik egyházközséghez tartozónak s az egyházi ügyek tekintetében, mint vallasi egyed épen semmi joggal, annál kevésbé pedig befolyassal nem birt. A ref. egyház hitelvei szerint nem történhetett eddig gyerme­kei nk hitoktatása, szóval lelki életünk e nemében oly hátrányokat szenvedtünk, mely eredmény tekintetében sokszor a katholicismus, sokszor a vallástalanság előnyére, de mindannyiszoi' a mi egyenes kárunkra munkait. Egyéb számtalan okok közül csak ezeket említve, lehetetlen volt másként gondolkoznunk ; lehetetlen volt, hogy mar a hatvanas évek elején kimondott egyházalakulási jelszót érvényre-, s annak célját diadalra ne juttassuk. De a diadalrajutáshoz nem elégséges a mi szerény erőnk, itt, hol a mi egyszerű vallási igazságaink vétójára a katholi­cismus aranyborjúja felel ; nekünk minden oldalról való pártfogás s legelsőbben a magyar sajtó pártfogása kell x Ennyit az érdekes levélből. Hogy az alakulóban levő egyházközségnek mily fontos hivatása lenne azon a vi­déken, a felől Bódogh ügyvéd ur mindannyiunkat meg­győzhetett. Mi részünkről esztergomi hitfeleink nemes törekvéseinek gyámolitására minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni s azon leszünk, hogy ama törekvéseket a protestáns közönség is azon áldozatkész buzgalommal karolja fel, amely a sikernek legfőbb biztosítéka. A szent célra szánt adományokat a legszívesebben elfogad­juk s rendeltetésűk helyére juttatjuk. * A münszteri akadémia, fennállása óta először választott protestáns rector magnificust Dr. Bachmann mathematikus személyében. Bágyonban (Aranyos-Tordamegye) az újonnan épült ref. templom f. hó 14-kén szenteltetett fel. Az ünnepélyen jelenvolt az erdélyi ref. püspök is, valamint számos lelkész a környékből. * A szepesbélai ev. egyház elöljárósága általunk ezennel közhírré teszi, hogy a kántor- és vallastanitói pályázatot szept. hó 15-kéig meghosszabbította. * Iskolai értesitések. A bonyhádi algymnasiurnban az 1881/2-dik tanévre a tanulók szept. hó első négy napján vétetnek fel. Ugyanazon időszak alatt tartatnak meg a délelőtti órákban a javitó- és pótvizsgák. A táp­intézetbe valláskülömbség nélkül vétetnek fel a tanulók. A népiskolákból jövők bizonyítványt tartoznak fölmu­tatni. Az igazgatóság a koszt-, csere- és lakást adókról jegyzéket tart s levélben is szívesen szolgál fölvilágositás­sal. Bonyhád, 1881. aug. 20. Marhau.^er Imre, igazgató. — A miskolci helv. hitv. ref. lyceumnál a beirás alulí­rottnál (urak utcája 15. szám) 1881. szeptember hó i-ső napjától 8-ig tart. A javitó vizsgák folyó augusztus hó 29-én már elkezdetnek. Miskolcon, 1881. augusztus 20. Porcs János, igazgató-tanár. — Az vjverbászi alreálggm­nasiumban a tanulók felvétele aug. hó 30-tól szept. hó 3-ig fog eszközöltetni. Kelt Ujverbász, 1S81. aug. 18. Az igazgatóság. * Gyászhírek. Örökifjú barátunk Szemere Miklós e hó 20-an 76 éves koraban elhunyt. Szelleme tővoná­sait eleven ész, nyilt jellem és tiszta kedély képezték. Szemlélődő életbölcseség, horatiusi hangon nyilvánul költeményeiben : Az én kedvtelésim egyszerű örömek, Elzárt magányomnak mezei virági. Az élet . . . .gyümölcsfa; mit nyúljak magasra! Földig lehajolnak hozzám termő ági. A Jasztóci remete* eltemette magat falusi magányaba, hol oltárt állított a legodaadóbb hazaszeretetnek. Az egyház ügyei is leginkább akkor érdekelték, midőn a prot. egyház sértetlen conservalasa nemzeti közügy volt. A pátensügyben s a pataki iskola három-százados ünne­pélye alkalmával némi szerepet vitt, s éveken át volt a lasztóci ref egyház gondnoka. — Az ág. h. ev. egy­hazat súlyos csapás érte Jankó Miklósnak f. h. 22-én bekövetkezett halálával. A boldogult szeretettel csüggött egyházán s annak érdekében sokat tett, sokat áldozott. Mint országgyűlési képviselőt a közügyek sohasem fog­lalhattak el annyira, hogy egyházát csak egy pillanatra is elhanyagolta volna. Á tiszai superintendentianak jegy­zője s törvényszéki ülnöke, a gömöri esperességnek ha­sonlóképen törvényszéki ülnöke s az ochtinai gyülekezetnek felügyelője volt. A megboldogult önkezével vetett vé­get életének, amely pedig oly drága volt nemcsak az ev. egyháznak, de nejének szül. Madarász Ilonának és egyetlen fiának is. Az öngyilkosság oka nem vagyoni dolgokban keresendő. Jankó Miklós anyagi viszonyai a legrendezettebbek voltak; de már régibb idő óta fáj­dalmas és gyógyíthatatlan szívbajban szenvedett s kínos szenvedései ellen a halálban keresett menedéket. Béke legyen poraikon ! * Szerkesztői mondanivalók. Az ibronyi lelkész ügyében, melyről lapunk f. é. 21 -dik szamaban volt szó, Lukács Ödön esperes ur egy nyilatkozatot küldött be hozzánk, amelyet azonban — tér szűke miatt — csak jövő számunkban közölhetünk. — K. K. Pózba. Az életrajzokat elküldtük. — V. S. Sárbogárd. Levelet irtunk. NECROLOG. Hogy mily veszteséget jelez Molnár Aladar halála a politika s a hazai tudomány terén, ezt megírni nem lehet feladata egy rövid hírlapi cikknek. Molnár Aladárt parlamentünk elsőrendű kitűnőségei közé nem csupán rokonszenves ékesszólása emelte, hanem különösen az, hogy alapos tanulmányból és hazafias lelkesedésből me­rített meggyőződései voltak s a meggyőződésnek nem­csak bátorságával, hanem a keresztülvitelhez szükséges kitartásával is birt. Rendesen az érdekpolitikától távoleső humanisztikus ügyekért küzdött, de lelkesültsége és fá­radhatlan kitartása a leghidegebb közönyt is legyőzte. Hazai tudományunk szintén elsőrendű mivelőjét vesztette Molnár Aladárban. Eddig csaknem egészen parlagon hevert téren egymaga egész irodalmat teremtett. Köz­mivelődési munkáinak puszta címei is lapokat toltené­nek be.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék