Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

sói a­z egyházközség önálló esperességgé alakul, meg­maradván továbbra is az erdélyi superintendentia kötelékében; 2. ugy, h­ogy az uj esperesség csatla­kozik egy más superintendentiához; 3. ugy, hogy az összes erdélyi magyar lutheránusok önálló superin­tendentiává alakulnak. Az elszakadásnak első helyen említett módja a legtermészetesebb ugyan, de egyszersmind a legkétesebb sikerű, ugy hogy olyan módon aligha érik el az illetők az elszakadás által azt, amit elérni akarnak, s ami miatt történik tulajdonképen a szétválás, t. i. a visszaélések és az elnyomatás megszüntetését. Nem kell hozzá különös belátás, csak a vi­szonyok reális számbavétele, hogy előre meg­mondjuk, miszerint az önálló esperesség alakítá­sának üdvös hatása másban nem fog mutatkozni, mint egyes egyedül abban, hogy az alsóbb ható­ságok körén belül a magyarok szabadon gyako­rolhatják majd jogaikat. De hiszen a sérelmek legnagyobb része most sem annyira az alsó, mint inkább a felsőbb hatóságoktól ered; különösen az egyházi főtanács az, mely a legtöbb borsot töri a magyarság orra alá. Váljon van-e kilá­tás arra, hogy az elszakadás után a magyarság a felsőbb egyházi kormányzatban aránylagos részt veend , hogy az egyházi főtanács a magyar es­perességgel való hivatalos érintkezésében ez utóbbi hivatalos nyelvét, ami természetesen nem lehet más, mint a magyar, respektálni fogja, hogy abból a 16 ezer frtnyi államsegélyből, illetőleg annak disponibilis részéből: a 3500 frtból a ma­gyar esperesség minden évben megkapja az aránylagosan reá eső részt ? Aki elég hiszékeny, abban az illúzióban rin­gatni magát, hogy az évtizedek óta gyűlölködő ellenfél egyik kezét lekötvén s ártalmatlanná te­vén, a másikat csupa hálából mindjárt testvéri ölelésre fogja emelni, az fennebbi aggodalmaink­ban természetesen nem osztozkodhatik. De azért meg fogja nekünk engedni, hogy aggodalmain­kat fenntartsuk s számba vegyünk minden eshe­tőséget. • Ha csakugyan megtörténik, ami eddig is a legfőbb panasz tárgyát képezte a magyarok ré­széről, hogy az egyházi felsőbb hatóságokból tel­jesen kizárják őket, módjukban lesz-e, mint ön­álló esperességnek ebbeli sérelmeket orvosolni ? A szász többség, épen úgy, mint most, hivat­kozni fog arra, hogy a választásoknál a törvény által megszabott alakszerűségeket híven megtar­a­p­í­totta, ennélfogva a választások eredményében a kisebbségnek meg kell nyugodnia. „A választók többsége dönt, és ami iránt ez magát elhatározza, s arra nézve csak saját lelkiismeretével (! ?) szem­ben felelős­ — így olvassuk ezt az előttünk fekvő hírhedt memorandumban. Akik a többség jogait a józan parlamentarizmus elveinek arculcsapásá­val ily ridegen formulázzák, azoktól még azt se várhatjuk, hogy ha már a kisebbség arányos kép­viseltetését nem hajlandók megengedni, legalább ne nyilvánítsák azt vogelfreinak s adják meg neki a lehetőséget jogai gyakorlására. A szász többség ilyetén magatartása mel­lett a magyarságnak természetesen arra se lehet kilátása, hogy a felsőbb kormányzat körében nyelvét szabadon használhassa. Ha épen erősza­koskodni akar, megteheti ugyan, hogy az egy­házi főtanács német nyelvű átiratait visszautasít­ja, de a sérelem ilyetén orvoslása nagyon hason­lít ahoz az orvosi műtéthez, mely az organizmus beteges részét magának az organizmusnak felál­o 0­­dozásával távolítja el. A kormányzat és igazga­tás jól felfogott érdekei megkívánják, megköve­telik, hogy az alsóbb és felsőbb hatóságok közti érintkezést semmi se zavarja. Ha már most nyelvi nehézségek miatt a felsőbb hatóság rendeleteit néha végrehajtják, néha nem­ lehetetlen, hogy a kormányzat meg ne akadjon s a rend felbomlá­­­sával az egész organizmus tönkre ne menjen. S mindezek után lehet-e végre remélni, hogy az erdélyi lutheránusok többsége az államsegély azon részét, mely szegény egyházak és iskolák számára van adva, arányosan osztja ki a magyar és szász egyházak és iskolák között ? No de ezen a bajon még lehetne talán segiteni. Az ön­álló magyar esperesség megalakulásával a 16 ezer forintnyi állami dotatiót különben is fel kell majd emelni. Miután ugyanis az utolsó garasig meg van szabva, hogy abból a 16 ezer írtból mennyi hová fordittassék, s miután akkor még, amikor ez a dotatió megállapittatott, 9 esperes volt s csupán 9 esperes számára specifikáltatok 300—300 frtnyi dijpótlék : ha a 10-ik esperesség megalakul, ennek is szüksége lesz hasonló dij­pótlékra. Háromszáz forinttal tehát mindenesetre

Next