Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI­VATA­L IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. El­őfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel Hirdetések dija: 4 hasábos petii sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorsa. — Bélyegdij kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. [ kü­lön 30 kr. Teljes szá­m.­ú. péld. árny­ék: Stail m.in.cSég: szolg­á­lt­a­t­u­nk:­Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az erdélyi lutheránusok. ín. Előbbi cikkemben tükröt tartottam a szászok elé, hogy tetőtől-talpig láthassák magukat abban az alkotmányos kosztümben, amit a jó haszon ked­véért felhúztak magukra. De célom nem csupán az volt, hogy gyönyörűséget szerezzek nekik, hanem az is, és pedig főképen az, hogy kimutassam, váljon a brassói magyarok jó helyre fordultak-e a minisztériumhoz s várhatják-e onnan sérelmeik orvoslását ? A miniszternek az erdélyi vallási törvények és törvényes gyakorlat értelmében kétségtelenül joga volt a nyomozást megindítani azon egyház körében, melynek 18 ezer tagja panaszt tett nála, hogy jogaiból a többség által teljesen kifor­gattatott. S minthogy ehez a miniszternek joga volt, ebből az következik, hogy brassói magyar testvéreink a fórumot helyesen választották meg. Ami a másik kérdést illeti, hogy t­­i a mi­nisztérium közbelépésétől várhatják-e ügyek jobb­rafordulását: erre az eddig történtek adják meg a feleletet. A brassóvidéki konzisztórium 1877. okt. 19-kén végre megadta beleegyezését a magyar köz­ség­ek elszakadásába. Ez a minisztérium beleavat­o­kozásának pozitív eredménye. Már magában véve ez az eredmény is elég tisztességes. A munka java azonban csak ezután kezdődik, s ha eddig szükségök volt a magyar egyházaknak a kormány segélyére és közremű­ködésére , ezentúl még inkább igénybe kell azt venniök. De szükségök van egyébre is, amit most, életüknek eme válságos perceiben, különö­sen lelkekre kötünk: a lehető legnagyobb mérvű öntevékenységre s a munkában egyetértésre. Azon egyházaknak, melyek önállók akarnak lenni, meg kell mutatniok, hogy van bennök elég erély és tevékenység önállóságuk megóvására. Az erőt első­sorban önmagukban keressék, s jelszavuk legyen az, ami komolyan véve s erélyesen vég­rehajtva csudákat mivel: segits magadon s az isten is megsegit! Az egyetértést pedig annyival inkább ajánljuk figyelmökbe, mert ugy tudjuk, hogy épen ez az, ami eddig is leginkább útjában állt boldogulásuknak. A lecke különösen a lel­készeknek szól, kik közül egynémelyiket elvakít­ják az ellenfél által nyújtott apró kedvezmé­nyek és előnyök. A legteljesebb egyetértés nélkül az ügyet még csak megindítani se lehet. Mert a legelső teendő az elszakadást hivatalosan kimondani. Ez pedig nem történhetik máskép, mint közmegegye­zéssel. Ha a tíz egyház közül például öt meg­kötné magát s az elszakadásba nem egyeznék bele, bizony aligha lesz akkor erre kedve a má­sik ötnek is, vagy ha kedve volna is: erőinek elégtelensége vágyainak szárnyát szegné. Mielőtt azonban az elszakadás tén­nyé vál­nék , előre meg kell állapítani az elszakadás utáni teendők programmját. S ez a legnehezebb feladat. Az elszakadás — amint mi gondoljuk — háromféleképen történhetik : í­gy, hogy a bras­-K 99

Next