Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-16 / 50. szám

János puszta­szentlászlói és Czuppon Sándor nagygeresdi segédlelkészeket jelölte ki. — Czipett Rezső­ pucinci lelkész és Benkő Ferencz pucinici egyház felügyelője Vas megye bizottsági tagjaiul választottak. * Az egyetemes tanügyi bizottság Kis Áron es­peres korelnöklete alatt e hó 19-én hétfőn d e. kezdte meg a debreceni coll. uj épületében a tanácskozást. El­nökké választatott Révész Bálint püspök. Ezután az albi­zottságok alakultak. A középisk. tanterv s érettségi bi­zottság Filó Lajos elnöklete alatt. A rendtartás és fe­gyelmi bizottság Kiss Áron esp. eln. alatt. A zsinati ja­vaslat s az orsz. tantervet összehasonlító bizottság dr. Lengyel Endre elnöklete alatt. A gymnáziumi tanköny­vek bizottsága Békéssy Gy. eth. al. A népisk. tankönyvek biz. Kiss Áron elnöklete alatt. A felsőbb oktatás és ta­nárképezde bizottság Tóth Sámuel elnöklete alatt. Tár­gyalási alapul a középisk. tanterv bizottsága az egyet. tanügyi bizottság múltkori munkálatát fogadta el. Most hétfőn este 8-kor már magyar nyelvnél (5-ik oszt.) va­gyunk. Az I. II. s a VII. oszt a pesti ref. gymn. terve szerint fogadtatott el. * A Solti ref. egyházmegye ordasi gyülekezetének uj lelkipásztora Kiss Benő ur, Török superintendens volt káplánja, f. hó 2-án ünnepélyesen iktattatott be uj hiva­talába. Erről szól egy magánlevele, melyet szerkesztő­ségünk egyik tagjához intézett. Azt hisszük, nem köve­tünk el indiskretiot, ha az ifjú lelkésznek ama leveléből kiemeljük s közzétesszük a beiktatására vonatkozó kö­vetkező sorokat: »A nép, mely közé az isten vezérelt, igazán jóravaló, munkás, egyházát szerető nép. Midőn megérkeztem, csötörtökön az egyházi és községi elöljá­róság fogadott, s látszott arcukon, hogy szivből mon­danak „isten hozott*tat, még addig nem látott, nem ismert uj papjuknak. Vasárnap, azaz dec. 2-án megtelt a diszes, bádoggal födött, toronyórával ellátott templom, melyet a község a mult évben 4500 forintért megnyittatott. A beiktatási szertartást Dobos László Szalk-Szt.-Mártoni lelkész ur, nekem régi jó ismerősöm végezte, szép és igazán megható beszédet intézve ugy a gyülekezethez, mint hozzám. Azután én beszéltem »Pál. Romai, levele I-ső rész 15-ik verse alapján, »kész vagyok nektek az evangyeliumot prédikálni*. Isteni tisztelet után, bejött az egyházi és községi elöljáróság, hogy üdvözöljön, mint beiktatott rendes papját és meghívjon a díszebédre, a­mely persze kedélyesen folyt le. Most tehát pap vagyok, előttem széles mező nyílik meg a munkálkodásra, ha isten segít, tenni, dolgozni fogok, mert a lélek kész bennem . Zsivora György végrendelete van előttünk, mely­ről lehetetlen a legnagyobb megindulás nélkül szólani. A boldogult majdnem egész vagyonát köz- és jótékony célokra hagyta. És pedig hagyott a magyar tudományos akadémiának százezer forintot; a budapesti árvaháznak, a budapesti ev. főgymnáziumnak, protestáns pesti ev. magyar gyülekezetnek és a soproni ev. a buda­tanitó képezdének egyenkint tizezer forintot; a soproni ev fő­gymnáziumnak és a bonyhádi ev. gimnáziumnak öt-öt ezer forintot; a sárszentlőrinci ev. hitközség iskolájának négyezer forintot; továbbá a Bethesda ápoló intézetnek, a jogászegy­letnek, a nemzeti szinház nyugdíjintézetének a képzőművészeti társaságnak, a Kisfaludi-társaságnak, az írói segélyegyletnek és a történelmi társulatnak egyenkint ezer—ezer forintot. Az adományok összege 161.000 frt. Zsivora végrendeletében dr. Artner Kálmán ügyvédet bizta meg hagyatékának rendezésével, mely legnagyobb részt értékpapírokból áll. Ily terjedelmű hagyományokat ett a férfin, kinek egész élete a filozófiai emelkedettség a legnemesebb emberszeretet és jótékonyság közt oszlott meg. Ő páratlan volt az evangéliumi egyszerűség és az emberszeretet volt. Elvesztvén nagyságában. Szükséglete jóformán semmi családját, melyet a leggyöngédebben szeretett, csakis a jótékonyságnak élt. Abban hatlan volt egészen az önfeledésig. S mily nemes kifogy­volt eljárása a jótékonyságban ! Arról nem is szólunk, hogy nem jelenhetett meg adakozási felhívás lapunkban, mely­nek mind elejétől fogva buzgó olvasója volt, hogy ne em­lékezett volna róla Zsivora György legelőször. Szinte biz­tosak voltunk benne, hogy mihelyt lapunk valamely ily felhívást közöl, néhány óra múlva szerencsénk lesz a szelíd képű öreg úrhoz, aki nyájas mosoly kíséretében hozta meg adományát. S e feltevésünkben sohasem csa­lódtunk. Mindenekfelett az árvaházak s a szegény tanu­lók élvezték az ő jótékonyságát. Minden árvaház pénz­tára bizton számíthatott adományára, a prot. országos árvaház növendékeinek ő egymaga ünnepélyeket rende­zett. Az utóbbi időkben mindenről lehetett beszélni, csak árva gyermekről nem. Amint egy árva gyermek nevét előtte kiesték, könny gyűlt szemébe. A tanulókat nem­csak segélyezte, hanem azt mondhatni: nevelte. Összesen 32 tanulót nevelt fel, az alsó gymnáziumi osztályoktól kezdve az egyetemig, ellátva őket mindennel. Egész életmódját tanulói szerint oszta be. Hogy velük ebédel­hessen, maga is mindig pont 12-kor evett, asztalánál naponkint 6—8 tanuló volt, kiknek előhaladásában gyö­nyörködött, kik között maga is megifjodni látszott. * A nyitrai kereskedő ifjak olvasókörében, mely a magyarságnak kereskedői körökben való terjesztése végett keletkezett, mult hó 30-ikán,??ms2;/í;a származású anabaptista hitszónok tartott német nyelven értekezletet a bibliáról, a­mi meglehetősen csehül ütött ki. Fejtegetéseit azzal kezdte, hogy a bibliát sem Mózes, sem Józsua, sem próféták és egyéb zsidó náció nem irta, hanem irta magá a az Atyaúristen. Hogy a biblia isteni eredetű — mondá — bizonyítja, hogy abban több helyt maga az Úr szól, hogy a középkorban az összes(!) bibliai példányokat égő zsarátnokok közé dobták, mindazáltal ma millió és mil­lió példányban van elterjedve, úgy, hogy nincs korcsma, nincs kávéház (sic !), melyben bibliai példányokat találni nem lehetne. Szónok ezután egy szuszra beszélt még a teremtés művéről, a lélek halhatatlanságáról és Darwi­nizmusról, határozottan protestálván az ellen, hogy majomivadéknak tartassék. Szóval csak úgy dobálódzott ő a nagy eszmékkel, hanem egyiknek sem bocsátkozott fejtegetésébe. Ilyen előadások után az anabaptista hit­szónok, ki már kétszer vette fel a keresztséget, megér­heti, hogy valahol még harmadszor is megkeresztelik. * A zólyomi ágv. hitv. ev. főesperesi hivatalra új­ból nt. Mockovcsák János T., besztercebányai ev. lelkész egyhangúlag választatott meg. * Tisztelettel felkérem azokat a nt. Esperes ura­kat kik az énekes könyvhöz kiadott „Kalauzta­t­lan. vi­sszájuk alkalmával a könyebben hozzátérthetőség végett szívesek lesznek magukkal vinni, hogy a küldendő pél­dány mennyiségéről vagy engem vagy Kókai Lajos ki­adó urat értesíteni méltóztassanak.*­ Drávafok, 1883. dec. 9. Hetessy Viktor, ref. lelkész. * A bazini németajkú ev. egyház Pozsonymegyé­ben f. hó 2-án az ünnepelte temploma felszentelésének százados évfordulóját. Az ünnep előestéjén fényárban úzsott a toron­y, honnan ezer meg ezer csillár szórta szét ragyogó fényét. Másnap, a virágokkal díszített oltárnál, melyen az alapító és II. József arcképe volt elhelyezve. * E sorok felvételére tisztelettel kérem minden egyházi lap szerkesztőségét. H. V.

Next