Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és külön 30 kr. Teljes számú péld_á,n37-o­k:^:a,l mindig szolg­álDaa.t-u.nls:.-^!! KIADÓ-HI­VATA­L: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorra. — Bélyegdij A reformátió ünnepe után. / Na! Ezen is túl vagyunk! Átestünk szeren­csésen az emlékünnepén azon nagy eseménynek, mely a világot megállította ezer éves folyásában, s az emberiség, a társadalom, a tudomány, a mű­veltség fejlődésének egészen új irányt adott. . . . Biz ezen át is eshettünk. A világ rohanó szekere nem döccent valami nagyot a reformátió ünnepe miatt. A legnagyobb része az embereknek talán észre sem vette, hogy mikor a mult hó utolsó napját éltük, egy évezredekre szóló nagy ese­mény emléknapja mellett haladott el. Ment a vi­lág a megszokott kerékvágásban. Én legalább beletekintettem több világi lapba s egyiknél sem láttam, hogy csak néhány sorban is reflektált volna e nap áldásos hatására. Kisebb gondja is nagyobb a világnak most, mint­sem az egyházi s vallási élet főbb mozzanataival foglal­kozzék. Elég ha gyermek­korunkban tanultuk, hogy a wittembergi szerzetes micsoda nagy zajt támasztott a 95 tétel kiragasztásával; mit érdekli az ma már az élet komoly tüneteivel, a fontosabb eseményekkel foglalkozókat. Elégedjék meg az a jámbor wittembergi barát, ha egyik másik luthe­ránus pap — kinek úgy sincs egyéb dolga — egy esztendőben egyszer megemlékezik róla pre­dikátiójában, és egy néhány jámbor templomlá­togató anyóka végig magasztaló prédikációt. hallgatja a reformátorokat A világnak most más dolga van. S valóban láttuk is, hogy a világ nyelvei — a hírlapok — mily magasztaló hymnusokat zengettek, éppen a reformátió emlékünnepe táján, a modern nagy reformátornak, Pasteurnek, a veszetség gyógyító­jának, vagy a villamosság, az erő tovavezetés nagy mesterének. Erre persze volt hely a lapok­ban. Hosszú vezércikkek, részletes tudósítások kürtölték a világnak a nagy találmányokat. Nincs ellene kifogásunk. Mi protestánsok sokat köszönhetünk a tudománynak, ez a mi egy­házunknak az evangeliom után a legerősebb osz­lopa, talán mondhatjuk iker­testvére: miért ne örvendenénk a tudományos téren felmerülő neve­zetesebb találmányoknak, az emberiség tudomá­nyos haladásának? De talán még­is csak áldáso­sabb reformátor volt az, ki az emberiség lelki betegségének a megorvoslására talált fel gyógy­szert, mint az, a­ki a testi nyavalyák egyikének a megszüntetését helyezi kilátásba, és mégis míg amannak az emlékét egy pillantásra sem méltatja a világ, addig emerről zeng a dicsőnek min­denfelé. Ilyen a világ! gondolom, és már-már ömlött volna belőlem a keserűség a világ hálátlansága, materialistikus iránya s több efféle ellen, de sze­rencsére nem vagyok epés ember, s a világra nem tudok felettébb haragudni. Mit bosszankod­jam én azért, hogy kortársaim egy jó része in­kább lelkesedik Pasteur, mint Luther iránt, s hogy többet emlegeti Stephenset és társait, mint Kál­vint s a 16-ik század hithőseit. Hát a mai század kedvenc reformátorai, a világi tudományok felkent bajnokai nem Isten küldöttei ? Nem Isten nyilat­kozik az ő materialistikus műveikben, nem isteni erő az ő tudományos in nobis — mondhatják reformjaikban ? Est Deus ők is. Még ha ők ezt netán tagadnák is, ha ők talán, mint modern tu­dósok, szégyenlik is Isten nevét emlegetni, ha­nem inkább szeretik azt: erőnek, anyagnak, Ge­niusnak, genienek nevezni, azért mégis a mi Is­tenünk az, melynek hatásától ők hevülnek, lelke­sülnek ; a mi Istenünk az, kinek ereje az ő erőt­lenségükben megdicsőíttetik, ki a porszemet, a gyarló embert felemeli, átszellemiti s évtizedekre, néha századokra szólólag vezércsillagává teszi az emberiségnek. A mi Istenünk az, kit a tudomány­nak minden ujabb fejlődési mozzanata dicsőit, még ha az a tudomány atheistikusnak mondja is magát. De dicsőíti minden reform a mi reformá-

Next