Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

620 erre nézve is megtörtént és Badicz György lelkész úr törekvése erős támogatásban részesült. Ebéd után Cse­hiben történt meg a látogatás. Az ifjú lelkész Molnár István híveivel s minden jóra kész presbyteriumával tel­jes egyetértésben munkálja az egyház javát, mely a több más baranyai gyülekezet szokása szerint végezni szokott közmunka keresmén­nyel tartatik fenn. Az iskolában Barla Sz. Dániel tanító úr megmutatta, hogy régi em­bernek, régi módszerrel is tisztességes sikert lehet el­érni, csak ne kerülje az iskolát és dologhoz lásson, mint ő teszi. Másnap id­én Dráva-Palkonya volt a sorban. Lel­késze Szabó József őszinte üdvözléssel fogadta az érkező főpásztort. A templom mint mindenütt, hol a püspök megjelent, itt is tele volt. A hívek gyengeségeit, hibáit, azoknak káros következéseire való utalással sorolta fel a két heti folytonos működés után sem hanyatló szónoklat. Öregek, ifjak, férfiak, nők egyaránt megértették azokat, melyekről elszokni s a­melyeket követniük kell. Az egy­háznak 6000 forintot haladó tőkéje ma már legnagyobb részt biztosítva van, holott néhány évvel ezelőtt a leg­nagyobb veszedelemben forgott. A lelkész nem heverés­sel tölti napjait, valamint a tanító sem, ki 70 növendé­két becsülettel s jó sikerrel vezeti. Délután Dráva­ Sza­bolcsra ment át püspök ur nagyra nőtt kíséretével. határon a segédlelkész, a templom előtt a köztisztelet-A ben s becsülésben megőszült lelkész nr. Bernát István ur fogadta az érkező főpásztort. A jó rendben tartott gyülekezet szintén, mint a palkonyai, dicséretben része­sült temploma, paplaka és iskolája felől való gondosko­dásáért, s hatását soha sem tévesztő jó­indulat hangján hallotta meg azt is, a miben tökéletesednie kell. Az ér­telmes presbyterium minden tagja kész örömmel teljesíti kötelességét s megbecsít­i jóravezérlő papját. Magának az egyháznak se tőkéje, se fekvő vagyona holdnyi csekélységen kivül, mint a legtöbb nincs ; pár f.-baranyai egyházban, de közmunka vállalás által azért az elégsé­gig gondoskodik egyháza szükségeiről. Iskolájában értel­mes és szorgalmas tanító működik. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tavaszi köz­gyűlése. (Folytatás és vége.) Peterdi Károly: Óhajtja a 82-ki határozat fenntar­tását, hogy így az alsóbb hatóságok is jó példát lássa­nak. Tiltakozik az ellen, mintha ő és társai politikát vinnének be az egyházba. Egyszersmind erősen hang­súlyozza, hogy a kerület vegye figyelembe az egyház­megyék e tárgyban kijelentett nézeteit, az egyházme­gyék képviselői pedig ne szavazzanak megbízóiknak aka­ratával ellenkezőleg. Kovács István főkép Balogh beszédével foglalkozik, ki szerinte elcsűri csavarja a törvényt Pedig nincs itt ho­mály, hacsak magunk nem csinálunk úgy, hogy a nap­fénynél lámpát gyújtunk. Balogh szerint a zsinat, a tör­vény, a kerületek mind tévedtek, valóban nagy tévedés egy történelmi tanártól ilyet állítani. Hogy védi az a kerület nagy tekintélyét, ki tévedést vet a szemére ? Hi­szen épen úgy tévedhetnek B. és társai, ha indítványuk többséget nyer. Gratu­álhat B. magának és az egyházak­nak tanácsbíróvá választásáért, hiszen azok az egyházak szavaztak reá, kiknek most erre való képességét megta­gadta. Annyi tény, hogy a neve csakugyan benne volt a tisztában. Valóban obscurus módra jártak el az egy­házak, midőn ily választást tettek. . . Nagy kár annak nyilatkozni igy, ki épen az egyházak filléreiből fenntar­tott főiskola egyik tanszékén ül. . . Kötelességének tartja visszautasítani az egyházak ellen emelt sértő vádakat. Nem fogadja el az indítványt. Balogh F. személyes kérdésben szólva, kijelenti, hogy ő a presbyteriumokat tiszteli, azokat obscurusok­nak soha sem mondta, csak annyit állított, hogy egy oly magas testületnek a tagjait, mint a konvent sokkal meg­nyugtatóbban lehet a kerületi gyűlés tagjaira, mint a presbyteriumokra bízni. Lukács Ödön szintén azzal vádolja Baloghot, hogy degradálta a presbyteriumot értelmi s erkölcsi megbíz­hatóság tekintetében. De hát vajjon a mi kerületünkben alacsonyabb-e a presbyteriumok színvonala, mint má­sutt ? Tagadja, hogy a tiszántúli kerület a többséget kép­viselné. Aztán kérdi, hogy 1) időszerű 2) indokolt-e a 82-ki határozat megváltoztatása s 3) fenyeget-e valami veszély, ha fenntartjuk. Mindhárom kérdésre nem­mel felel s azt mondja, hogy ellenkezől­eg az indítvány elfo­gadása lesz, különösen a nagy terheket emelő kis egy­házakban rendkívül sok bajnak szülőanyja. O a sine no­bis de nobis elvet soha el nem fogadja. Könyves Tóth Kálmán Balogh beszéde után azt hi­szi, hogy valami rettenetes nagy veszély fenyegeti egy­házunkat. Forradalom, terrorismus, gambettismus rém­képei lebegnek előtte. . . Hiszen három kerületben már meg is választották a presbyteriumok a konventi tago­kat s még sincs semmi baj. A törvény hitelessége, sza­batossága ki van mutatva, semmiféle érvelés, ideatisticus ábránd vagy rémkép meg nem ingathatja. Visszás helyzetbe jutna, következetlen lenne egyházkerületünk, ha 82-diki határozatát megváltoztatná csupa bizalmatlankodás vagy féltékenykedésből. De hová lenne az egység magasztos, dicső eszméje is, ha kerületünk más alapon választaná meg konventi képviselőit, mint a többiek ? Váradi Gábor: Nem annyira a tárgyhoz, mint egy felmerült kérdéshez akar hozzászólani. Ugy Szarka, mint Peterdi említették, hogy az egyházmegyék kép­viselői tartoznak megyéjük határozata szerint szavazni. Ő ebben a régi utasítási rendszer hangoztatását látja, mely ha behozatnék, a képviseleti rendszer elvét tenné tönkre. A politikai élet teréről vett hasonlattal is támo­gatja állítását. Ami a tárgyat illeti, csak egy pontot akar a gyűlés figyelmébe ajánlani A mi választási rend­szerünkben két irányzat vagy elv különböztethető meg : a megyei és kerületi tisztviselőket a presbytériumok vá­lasztják, de már a képviselőket mindig az alantas ható­ság küldi a felsőbbe. Így a presbyterium küld a megyére, a megye a kerületre, a kerület a konventre. Tehetnék azt az ellenvetést, hogy ekkor a zsinat tagjainak meg a konvent által kellene választatniok. Azonban ne feledjük, hogy a zsinat törvényhozó s­­­em közigazgatási testület, s c­a­ kis­­ első fokú választás által alkotható össze. Ha a kerület lemond a konventi képviselők választásáról, ak­kor a megyének is le kell mondani a kerületi képvise­lők megválasztásáról. Közigazgatási­­ testületek igenis megváltoztathatják határozatukat, sőt kötelességük ez, ha a törvény félreértése vagy inopportunitás áll elő. Ha van világos törvény, kétségkívül végre kell hajtani, akár tetszik, akár nem ; de ha nincs világos törvény, követni kell azt az utat, melyet a célszerűség mutat ki. Egy vé­leményben van Baloghgal, hogy t. i. a konventi tagok választását sokkal célszerűbben s megnyugtatóbban gya­korolhatja a kerületi gyűlés, mint a presbytériumok. Gróf Degenfeld József: Egyházi életünk óta a kerületekben kulminált s e fejlődési mód századok össze­forrt az egyházzal. A zsinat nem akart semmi lényeges

Next