Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

617 PROTESTÁNS EGY­­ZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 618 eltévelyedett fiait is, szeretlek én is titeket, mert tudom rólatok, hogy az Isten házát szeretitek, köteles tartozá­saitokat az egyház iránt teljesítitek, még a feddést is szívesen hallgatjátok. Cselekedetekben nyilatkozó buzgó­ságotokat hirdeti az a díszes uj hajlék, melyet lelki atyá­toknak emeltetek, szép példát mutatva ez által a többi gyülekezeteknek is. Szeretem azt is, hogy a régi egy­szerű viseletet megtartottátok. De midőn mindezekért dicsérlek titeket, engedjétek meg, hogy hibáitokat is meglássam, intő és dorgáló szómat is felemeljem, a hol arra szükség van ; mert némely rossz szokások ti közöt­tetek is uralkodnak, melyeket vagy őseitektől örökölte­tek, vagy szomszédaitoktól tanultatok, mert ugyanezen rosz szokások itt e vidéken máshol is feltaláltatnak. Ilyen rosz szokások nálatok az ifjak é­s leányok játszóháza. A gyermek alig vette fel az Úrvacsoráját, még zsenge ko­rában, az Isten háza helyett a játszóházat keresi, vasár­nap délután, tehát az Isten tiszteletére rendelt napon nem oda siet, hol szívét és lelkét nemesíthetné, hanem oda, hol mind a kettőt megmérgezi, mert ha még ne­mes és ártatlan volna e mulatozás, akkor kevés szavam volna ellene, de mit tesznek ott a ti fiaitok és leányai­tok? káromlásokat, erkölcstelen beszédeket szólnak, trá­gár és illetlen cselekedeteket visznek véghez. Oh piros szemérem ? nem rejted-e el orcádat, nem sütöd-e le sze­meidet, ezeket látván ! Másik ros­ szokás nálatok az úgy­nevezett szőllőpásztorság, mely szerint io falu leányai a szőllőérés kezdetétől a szüretig a szőllőhegyekben tartóz­kodnak, őrzik a szőllőt a madaraktól, de ártatlan erköl­cseiket nem mindig tudják megőrizni kellő tisztaságban. Hogy mire vezethet ez, nem akarom megmondani, ha­nem ti hozzátok szólok szülők, apák és anyák és azt kérdezem, tudjátok , miként készülnek leányaitok a tiszta és makula nélkül való házas életre ? vagy talán annak idejében ti is ezen bűnös szokás rabjai voltatok ? hát nem tudjátok-e, hogy sok dolog, a­mi ártatlanul kezdő­dik, a vigyázó­ ág hiánya miatt, az erkölcstelenség ösvé­nye felé vezet, a­kiben pedig az erkölcs meglazul, azt nagyon könnyű eltántorítani minden bűnre, bujálkodásra, részegeskedésre, tolvajlásra, hamis tanúzásra sőt gyilkos­ságra is elcsábítani. De nem, ti még nem vagytok ennyire, akarom hinni, hogy még nem vagytok ennyire. Szakítsatok hát a ros­ szokásokkal, a javulás u­tán Krisztus előtökbe jön, hogy kegyelmével támogasson. Mint a gondos gazda hasznos vetéséből kiirtja a konkolyt, ugy ti is őrizzétek meg őseitektől örökölt jó szokásaitokat", de irtsátok ki a rosz szokásokat, mert azok előbb vagy utóbb kárhozatba vezetnek . . . stb. A hatalmas, szívet és lelket megrázó beszédet buzgó ima követte, mely után meghatva távozott a gyülekezet Istennek házából. Iskolavizsgálat és presbyteriumi gyűlés után a vendégszerető lelkész házánál kedélyes vacsora következett, hol az alkalmi toasztok sem hiányzottak. Szendy Lajos. Május 6-kán reggel hideg, szeles időben Viszlóról Rádra ment püspök úr, hol a két Paksi, József és Gedeon (atya és fia) 1804 óta lelkes­kedik. Az utóbbi már 42 év óta. A helyi körülményekhez mért püspöki beszéd intő, feddő részleteivel együtt a legmélyebb figyelemmel hall­gattatott meg s tapasztalhatólag élesztette a hívek buz­góságát. A presbytériumnak adott utasítások is kellő ha­tást gyakoroltak s a távozó főpásztor iránt mutatott ra­gaszkodás mindenkiben azon meggyőződést keltette, hogy a rádi gyülekezet is azok közé tartozik, melyekre nézve a püspök pár órára terjedett látogatása valóságos áldás volt. A testben lélekben erős lelkész ur szinte megifjo­dott s püspöke szeretettel teljes bucsu-szavaira tevékeny­ségre kész lelke melegével válaszolt. Délre Márfára ment püspök ur s kísérete. A szorgalmas márfai nép nem rég elhunyt lelkésze Farkas Lajos vezetése alatt minden do­­gát rendben tartotta. Temploma, lelkészlaka jó karban van, iskoláját az uj lelkész Bóna Sándor fogja helyreál­lítani. A jó­módú nép kissé könnyelmű gondolkodás­módja miatt szükséges figyelmeztetésben részesült, s azt oly jó kedvvel fogadta, hogy a terhes idők miatt han­goztatott panaszok dacára is remélhető, hogy a­mit ezután kell tennie, készségesen meg fogja cselekedni. Nemcsak iskolai épületről, hanem külön tanítói állomás rendszeresítéséről is fog gondoskodni. Délután 5 órára Terehegyen az esperes székhelyén fogadtatott a visita­tió. Erre az órára volt kitűzve az esküvő, a mikor a nagyérdemű esperes bájos leányát Kovács Flóra kisas­­szonyt Weigl Józseffel eskette össze püspök ur. Baranya­megye fő és alispánja, a megyei tisztviselők közül töb­ben s nagyszámú vendégsereg volt jelen s hallgatója annak a kitűnő beszédnek, melyről Perczel Miklós főis­pánnal csak annyit kell mondani, hogy olyan volt, a minőt Szász Károlytól egyébb téren ismert sikerei után várni lehetett. A lakomán püspök ur azon szép serleg­ből ivott áldomást az ifjú pár boldogságára, melyet a menyasszony kevéssel azelőtt nyújtott át neki a nap emlékeül. A másnap 7-én délelőtt végzett püspöki vizsgálat kitüntette, hogy az egyházmegye esperesének egyháza teljesen rendben van s az iskola is, melynek tanítója Varga József, a legjobbak közül való. 7-én délután Har­kány fogadta püspökét. Teljes mértékben virágzó egy­ház és iskola. Fábián Mihály az egyházmegye legjelesebb s munkásabb lelkészeinek egyike, a ki híveinek mind szel­lemi, mind anyagi boldogságára törekszik. Minden tekin­tetben méltó társa Fejes Lajos tanító úr. Este a tűzoltó és dalegylet néhány dal eléneklésével tisztelgett. 8-án reggel a harkányi fürdő útközben történt megtekintése után Ipacs­fán állapodott meg püspök ur. A jeles készü­ltségű lelk. Borbély László ur örömmel várta püspökét, a ki neki, nem könnyen kormányozható gyülekezete meglátogatá­sával s ahhoz intézett beszédével a legjobbkor jött se­gítségére. Bizonynyal uj erőt merített ebből a fárad­hatatlan lelkész ur s nem szűnik meg eddig is hí­ven teljesített kötelessége jókedvű folytatásától. Dél­után Kovács hida következett. Püspök úr és a kísé­rete elérzékenyedve állott meg a paplak udvarán az egy héttel azelőtt nagy veszteséget szenvedett lelkész­s­el szemben. Anyátlan árvái ott voltak körülötte. Üd­vözlő szavaira, püspöke, szerető szívének könnyekre fa­kasztó vigasztalásával felelt. A jó­indulatú gyülekezet mint egyébkor, most is részvéttel viseltetik lelkésze iránt s tehetségéhez képest rajta lesz, hogy eleget tegyen a püspöki felhívásnak, a tanítói á­lomás szervezésére vo­natkozólag. Kovácshidáról a tésenfai állapotok miatt, a programaitól eltérve, Szaporcára ment püspök úr. Az­nap este még az egyházmegyei törvényszék jelen volt tagjaival s a helybeli lelkészszel értekezletet tartott s másnap 9 én reggel megkísértette Tésenfán a híveket a fennálló viszonyokkal kibékíteni s arra bírni, hogy a sza­porcai társegyházzal továbbra is fenntartsák a létező ö­szeköttetést. Egyelőre a kísérlet nem sok reménynyel biztat. Itt végezvén, sietett, hogy Szerdahelyen végez­hesse az ez nap délelőttjére kitűzött látogatást. Itt is, mint több helyen, a közalap volt a fő-fő nehézség. A szívek, lelkek ostroma megtörtént s diadallal végződött. A másik baj az iskola állapota , a kellő intés és oktatás

Next