Protestáns Szemle, 1909

II. Tárcza - Darwin és a darwinisták. Osváth Kálmán

tóbban gondolkodjunk Isten hatalmáról és bölcsességéről. Nem gondolhatjuk többé az Istent valamelyik csillagon trónoló, egyedül álló testes lénynek, hanem örökkévaló szellemnek kell képzelnünk, aki „az eget és a földet betölti". (Jer. 23—24.) és közel van mindnyájunkhoz. Már az ó­szövetség prófétái is mindenütt jelenvalónak jelentették ki, akinek ha­talmát érezték szívük mélyén. így nyilatkoztatta ki végre Jézus maga is e szavaiban : „az Isten lélek". És ha már a csillagászat haladása ráutal, hogy Istennek ezt az igazán keresztyéni felfogását komolyan vegyük, hogy állítható akkor, hogy az a keresztyén istenhitet megrendíti vagy megdönti ? Hiszen a nagy csillagászok is úgyszólván egytől-egyig hívő lelkek voltak és áhítattal csodálták a világ roppant gépezete mögött azt a gépészt, akinek végső célja természetesen messze kívül esett a testi világ minden mechanikus össze­köttetésén. Az élet előállása is megoldatlan rejtély mindmáig. Hackel szervetlen összeköttetésekből szeretné megfejteni a szerves életet. Az életnek a szervetlen anyagból való előállása azonban, amennyire tapasztalatunk terjed, sehol se mutatható ki. Igazolták ezt Pasteur korszakot alkotó kísérletei. A tapasz­talás csak csirákból fejlődő életet ismer. (Nagell.) Hackel megpróbált valamelyes ellenkező érvet felhozni. Kapva-kapott a tenger mélyéről kihalászott holmi nyálkás lényen, melyet tiszteletére Hackel-féle bathybiusnak neveztek el. Ez lett volna a szerves világot a szervetlennel összekötő, sokat keresett kapocs. Tüzetesebb vizsgálat után azonban kiderült róla, hogy — gipsz. Azt a problémát, mint állott elő az élet? — maga Darwin is „hiú kísérletezés"-nek ne­vezte. Hertwig biológus pedig, aki e téren egyike a legkivá­lóbb tekintélyeknek, így nyilatkozott a német természettudósok és orvosok Aachenben 1900. évi szeptember hóban tartott hetvenkettedik gyűlésén: „Általában annyit mondhatunk, hogy az élő és az élettelen természet között tátongó mélység a tudomány haladásával nem hogy lassanként betemetődnék, hanem inkább mind nagyobb és mélyebb lesz." Midőn lord Kelvin séta közben megkérdezte Liebigtől, a legnagyobb német ve­gyésztől: hiszi-e hogy a fű meg a virág puszta vegyi erő folytán növekedik? ezt felelte: nem­, éppúgy nem hiszem, mint ahogy a növénytani kézikönyv sem állhat elő k­émiai erők következtében, amely az egyiket is, a másikat is leírja. Természetes, hogy az élet is úgy jött létre a földön. De éppen az a kérdés, hogy ezt a folyamatot szabad-e pusztán fizikainak gondolnunk? Peinke botanikus nézete szerint „a

Next