Protestáns Szemle, 1909

II. Tárcza - Darwin és a darwinisták. Osváth Kálmán

Kopernikus tanított meg rá, hogy csillagrendszerünknek nem földünk a középpontja, hanem a nap. A föld nem vesztegel, hanem őrült sebességgel kering a nap körül. Hatalmas föl­fedezés volt ez. Más csillagászok, ú. m. Kepler és Newton, a csillagvilágnak még nagyobb mélységeit tárták fel tekin­tetünk előtt. Hogy jött hát létre ez a csillagvilág? Minthogy a bolygók folyton ugyanazon a pályán keringenek a nap körül, önként kínálkozott az a föltevés, hogy egy forgó, köz­ponti testből támadtak izzó, folyékony tömegek szétlövellése révén, valamint az, hogy e föltevést kiterjesszék a világ­egyetemre. Ezt az elméletet fölfedezőjéről, Kantról, a német bölcsészről és Laplaceról, a francia csillagászról, akik erre a gondolatra egymástól függetlenül és szinte egyszerre jöttek rá, Kant-Laplace-féle elméletnek nevezik. E szerint a csillagok egész világa egy jobbról balra keringeni kezdő, rettentő nagy légnemű gömb szétlövellése folytán képződött. Az emberi szellemnek kétségtelenül merész és éles elméjű kísérlete ez arra, hogy a világegyetem előállását egy­ségesen és természetesen fejtse meg. Lehet, hogy így jött létre a világ, lehet, hogy másként. Újabb kutatók súlyos kétségeket támasztanak a Kant-Laplace­féle elmélet ellen. Légnemű anyagok — mondják — arra törekesznek, hogy egyenletesen kiterjedjenek minden irány­ban. De hogy jöhettek rá arra, hogy gömbbé tömörüljenek? Honnan nyerték az első lökést a megmozdulásra? Sláckelre nézve természetesen nincsenek ilyen kérdések? Rá nézve ez az elmélet dogmává lett, vakon hisz neki s örömest ostro­molja vele a keresztyénség Istenbe vetett hitét. A világ oly mérhetetlenül nagy­, a föld oly kicsiny s az ember oly parányi! Nem nagyzási hóbort-e hát, ha az ember az isteni gondviselés tárgyául meri tekinteni magát? A csillagok seregének láttára ugyancsak jogosultnak tetszik ez a kérdés: Uram, micsoda az ember, hogy gondot, viselsz róla? Éppen a napokban adta ki Wallace, Darwin követője : „Az ember helyzete a világegyetemben" című könyvét, mely­ben beható csillagászati vizsgálódás után arra az eredményre jut, hogy földünkön megvannak — s talán csakis itt — a szerves szellemi élet előállásának rendkívül bonyolult föltételei. Ezzel hát földünk, bármily kicsiny is, hatalmas szellemi értéket nyerne a világegyetemben s újra a teremtettség középpontjává lenne, éppúgy, mint ahogy Berlin szellemi középpontja a német birodalomnak. Ugy van. A nagy csillagászati fölfede­zések egyenesen rákényszeritenek, hogy keresztyén hitünket nagyon komolyan vegyük. Rá, hogy emelkedettebben és mél-

Next