Protestáns Szemle, 1925
Necrolog - Szilassy Aladár: Az örök földesúr
Az örök földesúr. Szilassy Aladár emlékének. A magyar rög megint fordult egyet és megtetszett a régi legenda a földnéll, amelyet elvettek s mégis örökre a mienk marad. Szilassy Aladár lett röggé és az ötszázesztendős birtokos, az örök földesúr hazament honfoglalónak. S halálával támadt fel igazán a legenda, amely rögben, vérben, emberben és eszmében örök valósággá válik: itt élt közöttünk egy ember, ősnemes, büszke magyar úr, a tiszta magyar vér pátriárkája, a lelkes magyar rög Matuzsáleme. Az ő büszkesége nem az elkülönülés, a rátartiság inkarnációja volt, hanem századokon átmentődött öntudata annak az eszmének, hogy a magyarság úgy tartatik meg, ha földbeli és vérbeli birtokállománya megtartatik. A losonci Szilassy-birtok így lett a magyar öntudat, az igazi nemzeti konzerválódás latifundiuma. „Holtközi birtok", amelynek földesura az örök magyarság. A fajnak, a nemzeti gondolatnak időt, törvényeket és múló eseményeket átélő legitimitása. Nem véletlenség, dea történelmi gondviselés példája volt a félezer éven át immanens Szilassy-birtok, ez a szilárd sziget a gentry pusztulásának óceánjában. Justh Zsigmond, a magyar gentry megszólalt lelkiismeretének egy másik szószólója megírta a magyar gentry (és éppen a felvidéki) pusztulását egy memento-regényben, amelynek sírfelírás címet adott: „Faimus Szilassy Aladár hordozója, megélője, megtartója és továbbplántálója volt az örök magyar eposznak: „Sumus". A történelmi osztálynak, a magyar lelkiismeretnek volt, minden adott programm és szervező akció nélkül, vezére. A legnagyobb programmbeszéddel, a csöndességében is leghangosabball: az életével. Ez az élet most, hogy visszaszívódott a rögbe, ahonnan vétetett, lett igazán „millió gyökerű". Azok az evangéliumi munkák, amelyek ebből a hatalmas törzsből sarjadtak, önálló s mégis összefogódzó új életek. Szilassy Aladár élete már „éltető eszmévé finomult" s két halhatatlan közegben él és éltet tovább. A magyar rögben és az ifjúságban. Az az egészséges pirosság, amely ott volt tiszta arcán az utolsó elhalványulásig, az a fölvetett fej, amellyel a nagy kérdésre felelt: „Az Isten elé bátran megyek!", az az utolsó út, amellyel a koporsójában tért haza rögnyugtalanítónak, honfoglalónak, legendaőrzőnek, örök földesúrnak: vallástétel volt: az örök hit, az örök ifjúság és az örök magyarság vallástétele. A magyar rög megint fordult egyet. "S a mindenek örök Földesura most már mi tőlünk kéri számon — az új szántást.