Protestáns Szemle, 1931
Kritikai Szemle - Gyalókay Jenő: Julier Ferenc: Magyar hadvezérek
teljes tárgyilagossággal feltárta előttünk a nagy nádor lelki küzdelmeit, gyötrődéseit és aggodalmait a haza sorsa felett. Megrázó és bántó az a sok mellőztetés, amely érte a nádort az uralkodó, helyesebben az udvar és udvari emberek, nevezetesen Trautmanstorff részéről, aki az uralkodónál ismételten elgáncsolta a nádor nagyszabású rekonstruáló nemzeti és külpolitikai terveit. Nemcsak a mindenható Trautsmanstorff tartozott ellenfeleihez, hanem valláspolitikáját a leghatározottabban ellenezte a magyar klérus és Lósy, majd vehemensebben Lippay Gy. prímás, továbbá a veszprémi püspök és mások sem riadtak vissza attól, hogy titkos jelentésekben óva intsék az udvart, hogy a nádor hazafias aggodalmainak, melyeket emlékirataiban kifejtett, ne tulajdonítson nagyobb jelentőséget. A nádor látja és érzi, hogy a protestánsok sérelmei a fennálló törvények értelmében indokoltak. A különben erősen katholikus nádor elismeri, hogy a parasztságnak kétségtelen joga van a szabad vallásgyakorlathoz és a protestáns prédikátorok működését megakasztani nem szabad. Törvényesnek ismeri el a jezsuiták birtokjoga ellen szóló tilalmat is, bár felháborítónak mondja. A protestánsok közjogi szabadságait elismerendőknek tartja és ennek alapján gondolja ő, hogy az általános béke helyreállítható lesz és így a nemzet egységes erejével fordulhat a török ellen. Az ő nemes gondolkodása a haza üdvét tartotta mindenben szem előtt. Az udvar ezzel szemben, különösen Lippay György kancellár és érsekprímás befolyására az eretnekség kiirtását tartotta lelki szükségnek. E nagy és kemény összecsapás egyes izgalmas részletei megrázóan hatnak reánk, amint az Iratokat olvasgatjuk és Esterházy Miklós állambölcsességét és történelmi nagyságát a legszebb világításba helyezik. A kath. egyháznak azonban tántoríthatatlan híve és vallásának buzgó fia volt Esterházy Miklós nádor és találóan mondja róla a tudós szerkesztő, hogy „nemzetének szeretete és az államférfiú kötelességérzete vezette őt küzdelmeiben", melyeket ő a bécsi udvarral nemzetének és még eretnek honfitársainak jogaiért is folytatott. Az „Iratok"-ban feltalálható ősanyag a XVII. század kormányzattörténeti kérdéseit új és eredeti megvilágításba helyezi. Az „Iratok" közlése pontos, lelkiismeretes és fárasztó munka becsületes gyümölcse. Végül hálásak lehetünk még a tudománypártoló Esterházy Pál hercegnek is, aki nagy áldozatkészséggel lehetővé tette ennek a hatalmas kötetnek, amely nagy ősének dicsőségét hirdeti, a megjelenését, amelyet az előszó szerint csakhamar más kötetek is fognak követni. Csak kövessék is! Bruckner Győző dr Julier Ferenc: Magyar hadvezérek. 8°. 470. Stádium sajtóvállalat kiadása. Budapest, 1930. A világháború lezajlása óta még a békebelinél is nagyobb feledés borult a régibb korszakok híres magyar katonáira és hadvezéreire. A rettentő világégés sűrü füstje teljesen eltakarta őket előlünk s nevük most már csak elvétve bukkan elő valahol.