Protestáns Szemle, 1935

Kritikai szemle - Szekfű Gyula: Magyar Történet. 2. bőv. telj. kiad. III. köt. Joó Tibor

kalmazható. A spártai, a római polgár nem szorgalmas kondicio­nálás eredménye-el? — A Szép uj világ a társadalom időtlen sza­tirája. Kolozsvári G. Emil Hóman Bálint és Szekfü Gyula: Magyar Történet, máso­dik bővített, teljes kiadás, III. kötet, írta: Szekfü Gyula. Budapest, 1935. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 645­­. A nemzeti érzés és öntudat kialakulásában mindig jelenté­keny szerepet játszott a história. Sőt bátran mondhatjuk, hogy ennek az érzésnek és öntudatnak az alkatára egyenesen döntő és alapvető jelentőségű a nemzeti társadalomnak saját múltjáról al­kotott képe. Ezt pedig mindig a historikusok formálták meg, kezdve a nemzeti hőskorok énekmondóin, folytatva az udvari kró­nikásokon, s végezve az újkor tudós történészein. Minálunk pl. Szalay László vagy Horváth Mihály nemzedékek nemzeti öntuda­tát határozták meg. Erre a szerepre azonban csak olyan szinte­tikus történelmi mű képes, amely nem csupán adatok halmaza, hanem szellemi egységbe, egységes fejlődés széles és átfogó ké­pébe rendszerezi a múlt eseményeit. Vagyis olyan, amely valóban a nemzet múltjában és jelenében egyazon szellem sorsát képes felidézni, s ez így a maga eleven erejével mintegy újjá­szüli, meg­erősíti és öntudatossá teszi az olvasó lelkében a nemzetiséget. Sajnos, ilyen valóban nemzeti jelentőségű műnek teljesen híjjával voltunk a háborút megelőző hosszú évtizedekben. Elavult, kifakult és lélektelen sablonná vált ábrázatokat vetítgettek elébünk az is­kolai órákon vagy hazafias ünnepélyeken. Csak a háborút követő első évtized ajándékozta meg a magyarságot ismét múltjának ha­talmas egészét megújhodott elvi és világnézeti alapokon festő tu­dományos feldolgozással. Hóman Bálint és Szekfű Gyula monumentális műve nem egy tudományos fejlődési korszak végső eredményeit foglalja össze, hanem az új korszak elején áll, csaknem megnyitja azt. Akárhány új és újszerű eredménye ezekben a kötetekben látott először napvilágot. Történetszemlélete és módszere pedig eleddig magyar földön merőben szokatlan volt. Ezek a kötetek, — s külö­nösen a Szekfü Gyula kezéből kikerültek — nemcsak a múlt je­lenségeiről alkotott történelmi képeket festették újjá, de a róluk való értékítéleteket is oly gyökeresen felforgatták, hogy az öröm­teljes ujjongás mellett a leghevesebb tiltakozás is belevegyült a fogadtatásba. A részletkritikákba ne szóljunk bele. Mi — filozo­fikus nézőpontból tekintve a dolgot — csupán azt állapíthatjuk meg, hogy legfőbb ideje volt végre újra megbizonyítani a magyar történettudománynak a megújhodásra és a nagyarányú vállalatok véghezvitelére való képességét. Végre ismét létrehozott egy olyan egységes, átfogó és minden ízében eleven szemléletet nemzeti must

Next