Protestáns Szemle, 1938

Cikkek, tanulmányok - S. Szabó József: Tudományos peregrináció a reformáció korában

lágot bekalandozó, tudományszomjas, prot. bolygódiákokról lesz szó. A 16-ik századi nagy utazó diákokról Frankl Vilmos tesz először említést. Ő a következőket sorolja fel: Balsaráti Vitus Já­nos, Bogner Péter, Dudith András, Jordán Tamás, Zsámboki János, Skaricza Máté, Laskói Csókás Péter, Szenczi Molnár Al­bert. De ez a névsor nagyon hiányos, mert még ezeken kívül több világjáró magyar diákot ismerünk. A Frankitól előszámláltak közül Dudith és Zsámboki (Sambucus) nem sorolhatók a protes­tánsok közé. Jordánról annyit tudunk, hogy orvosi pályára ké­szült, Bognerről pedig, hogy Brassónak lett neves prédikátora. Ezek különben sem magyarok, hanem szászok voltak. A többiek­ről, amint időrendben jönnek, alább lesz szó. A legrégibb, aki feltűnik előttünk a világlátott magyar diá­kok között a Belényesből származott Belényesi Gergely. A 16. szá­zad negyvenes éveinek elején járt Strassburgban. Nem régen (1928) a strassburgi városi könyvtárban igen érdekes levelére buk­kant az ott búvárkodó Incze Gábor, mellyel szíves volt engem is megismertetni. Addig is, míg ő Belényesi levelét közzétenné, meg­említem azt, mert megtudjuk belőle, hogy Belényesi Párisban is járt, s onnan írta levelét 1543. aug. 10-én Hubert Konrádnak, a strassburgi Szent Tamás székegyház diakónusának. A párisi Sorbonne-ra már a 12-ik század óta látogattak el magyar tanulók. Ebbe a monstruózus egyetembe a világ minden részéből sereglet­tek az ifjak s Skalicza szerint a növendékek roppant tömege né­mely évben több mint 30 ezerre fölszaporodott. Ha ezt kissé túlzott számnak is tekintjük, annyi kétségtelen, hogy sok-sok ezer diák fordult meg benne évenként. Belényesi előtt többek közt ott ta­nult és szerzett doktori diplomát a híres hitvitázó, Szegedi Ger­gely, a nagyváradi ferencesek guardiánja, akit a Dévai Biróval vívott irodalmi harcából ismerünk. Dévai fölényesen verte vissza és gúnyolta ki a doktor szerafikus vékony tudományát, s nem so­kat tartott az őt tanító egyetemről sem, amelyet pedig „az egye­temek szülőanyjának", s hozzá „áldást árasztó anyjának" ne­veztek a tudós zárdai barátok. A reformáció hívei általában ke­vésre becsülték az ellenük leghevesebben küzdő Sorbonne ósdi professzorainak tudományát. Az Epistolae Obscurorum virorum­ban egyenesen ilyen lesújtó, nyers kritikát olvasunk egyik ma­gisteréről: „Olyan párisi szamár, amilyenek ott még többen van­nak." Nos hát Belényesi sincs megelégedve a Sorbonne-al: „Engem — írja Hubernek — azok a tudományok, melyeket itt tanulmá­nyozni akartam, a te tudományod mellett nem elégítenek ki. A Sturm-féle tudós férfiak helyett itt keveset érő, nagyon dőre, nyel­velő sophisták vannak. Elhatároztam mégis, hogy ha Isten is úgy akarja, egy évig itt fogok maradni, talán tűrni tudom ezeknek a

Next