Protestáns Szemle, 1942
Könyvek és írók - Vajda Endre: Ködlovagok
varázshegyének klímájával átitatott korszakot értik. A művészi alkotások alaphangjának közös volta kétségtelenül olyan egységet ad egy ilyen korszaknak, hogy szinte nem is napnak érzi már az ízek kémiájára rájött utókor, hanem csak „múló pillanat"-nak, a divatos kínai író, Lyn Ju Tang történelmi kivetítésével élve, vagy talán annál is tartalomnélkülibb prousti idő-kristálynak. Ezek a lebegő elvontságok érzékeltetik legjobban azt a tudomány ellenében született ihletet és tendenciát, melynek jegyében a Ködlovagok kötete született. Nem tudósok demonstrálnak benne közös munkával, dolgozva egy a századelő koncepciójára emlékeztető tudományos piramison, inkább egy nagyarányú írói önképzőkör — távol a szó minden pejoratív jelentésétől — fog össze benne, hogy közös nyelvet dolgozzon ki magának, ha úgy tetszik, egyfajta tolvajnyelvet, melynek szófordulatai azonban épp annyira nyílt titkok, mint azé a másik populárisabbé is, melyet nem vettek ugyan fel a szótárakba, de alvilági tenyészettel minden iskolás ápolás nélkül is terjed. Mert a tanulmányok szerzői közt alig van egyműfajú essay-író. Legnagyobb részük belletrista és ha essayizmusukat valaki körül akarná írni, azt mondhatná, hogy a mesterség tisztelete és szeretete. Legtöbben úgy jutottak el az irodalmi jelenségek vizsgálatához és ábrázolásához, hogy kivetítették saját problémáikat objektív síkba, vagy belső tendenciák számára modellt kerestek, akin keresztül szenvtelenné érik a manifesztum. Márai Sándor előszava különben nyílt kifejezése a lappangó mondanivalónak, apológiája annak az írótípusnak, mely szándékos vagy önkénytelen magába zárkózása által egyedül maradt a nagy közönségben és gyakran eltűnt a múlt süllyesztőjében. A ködlovagok közül igen sokat utalt a köztudat az elefántcsonttoronyba, melynek látványa az írástudók árulása le nem zárható vitájának feliratát könnyen változtathatja át az „írástudók hűségévé". A ködlovagok egy része „don quijotei" útján kétségtelenül elveszett a ködben, de hogy lényük értékes része nem kallódott el, hogy az utókor kutatói elindulnak nyomaikon, hűségük mellett bizonyít. Mert kik voltak ezek a ködlovagok? Egy irodalmi nemzedék, mely a jelenlegi írói gárdával az apa-fiúi viszonyt tartja. A nemzeti klasszicizmus letéteményeseitől már őket is két őrségváltás választotta el Az, ami Reviczkyben, Komjáthyban, Tolnay Lajosban, Zilahy Károlyban, Gozsduban, Justh Zsigmondban stb. mint világnézeti nyugtalanság, új nézőpont keresése, átértékelési szenvedély, tájékozódó ösztön, témagazdagítás és témaforradalom, egy szóval mint modernség jelentkezik, sokszor rögösen és egybefolyó, színtelen masszában, igen gyakran csak a jószándék sürgető hevével, az a ködlovagokban éretté, differenciálttá, színpompássá, árnyalttá, művészivé válik. írjuk ide névsorukat, úgy ahogy a kötetben egymás után következnek, a születési évszámok láncára fűzve: Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Gholnoky Viktor, Andor József, Jovik Károly, Zuboly, Harsányi Kálmán, Szini Gyula, Tormay Cecília, Krúdy Gyula, Cholnoky László, Kaffka Margit, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Gláth Géza, Karinthy Frigyes, Török Gyula. Első pillantásra a névsor elég önkényesnek látszik. Bizonyára világnézeti szempontok okolják meg, hogy kimaradt Bródy Sándor vagy Somlyó Zoltán, kiknek alkati rokonsága a ködlovagokkal kétségtelen, másrészt a felsorolt lista néhány tagját csak igen vékony szálak kötik az együtteshez. De túlságosan messzire vezetne felfejteni annak a gazdag szövedéknek szálait, mely magában foglalja a háború előtti irodalmat. Csak egy megjegyzést: kimaradt Ady Endre, nem tévedésből, még kevésbbé rossz szándékból; ködlovagok és ügyes élni tudók között ő képviselte az átütő erejű zsenit, aki nem fér el kortársai kategóriáiban. Babits irodalomtörténete is